Milyen félelmetes dolog is a halál, nemde? Tegnap hajnalban, az álmatlanságtól szenvedve, éppen belegondoltam az élet nagy történéseibe. Elkalandoztak a gondolataim a halál irányába.
'Nem akarok meghalni.' mondtam magamban. 'Egyszerűen nem.' ismételtem, mintha valami ima lenne ami áldással lesz rám. De közben rájöttem. Hogyha nem szeretnék meghalni, akkor minden számomra fontos személy életében ugyan jelen leszek, de el is vesztem őket.
Gondolataim újabb vizekre eveztek és már-már szinte kellemetlenül éreztem magam a halálra gondolva, de valamiért nem tudtam abbahagyni. Az agyam csak úgy pörgött, nem tudtam leállni. Mintha megittam volna 6 kávét egyszerre egy kis energiaitallal megfűszerezve.
'Nem szeretném, ha a szüleim meghalnának.... Mi lesz velem, ha a legjobb barátaim itt hagynak?.....milyen érzés a halál?....halál után egyáltalán érez még valamit az ember?' és még ezekhez hasonló gondolatok repültek át a fejemben.
Ebből az egészből annyit szűrtem le, hogy félek a haláltól. Ha mélyen mindenki magába néz, a legtöbben ezt beismerjük magunkban, hogy valóban egy kicsit félelmetes dolog.
-hajnali gondolataim
