6. Fejezet

7 0 0
                                    

~Június 27.~

•Soyeon szemszöge•

Na jó... Én nem szoktam ilyeneket mondani... De most az egyszer örülök, hogy egy félmeztelen ember fekszik a lakásunkban, ráadásul JIN.... Akit crusholok már évek óta, de még 1 szót sem beszéltem vele... Na jó, lehet.. Talán... Biztos... Mindegy, a téma az, hogy június 27 van, és holnap van a táncfeszt Soulban, úgyhogy pakolni kell, viszont eléggé izgulok... 7:28 van, ideje felkeltsem a többieket, persze kedves leszek mindenkivel. Kimentem, kávét főztem(mindenkinek úgy, ahogy szereti), és bevittem a szobájukba. Ugye milyen kedves vagyok?? Aztán jött Jin, akiről foggalmam sem volt, hogy hogy szereti a kávét, és hogy szereti-e egyáltalán. Mivel "nem tehettem mást (dehogyis)", leültem a kanapé szélére, és csak ültem, és néztem azt a gyönyörű arcát, és ámuldoztam, hogy milyen is lenne, ha együtt lennénk....
- De Soy! Akármilyen gyönyörű, akkor sem gondolhatsz ilyet, hogy ha együtt lennétek... Megálmodtam, de a valóság nem álom.. Törődj bele!- gondolkodtam hangosan Jin mellett.
- Ha megtudtad álmodni, meg is tudod tenni.- jött le a szobájából Jina unnie.
- Hallottad mi?- és legördült egy köncsepp az arcomon.
- Persze. Nem is kérdés. Figyelj Soy... Ne szomorkodj miatta. Mutasd meg neki, hogy te egy igenis belevaló és hiperszuper csajszi vagy. Akárhogy is fáj neked, és szomorkodól, mutasd meg neki, hogy te egy boldog és életrevaló lány vagy. Nem szabad kimutatnod neki, hogy te mennyire sad vagy és hogy fáj. NEM!!! Vagy ha még is.. akkor kitekerem a nyakad és háromba váglak...
- Oké oké😂 Viccet félretéve köszönöm, hogy mindig mellettem vagy, és segítesz... Anyu...
- Ez csak természetes!!
    Közben a csajok kijöttek, és álltunk volna neki pakolni, mikor Jin felébredt.
- Jó reggelt Jin!-köszöntöttem.
- Sziaaa!!-ordította Hyo Joo.
- Helókaaaa-Kyung szava.
- Hiihiiii-Jina is köszönt.
- Sziasztok!- köszöntött minket Jin.- Jól aludtatok?
- Yesyes- vágták rá 3-an, mert én nem tudtam megszólalni.
- És te?- nagy nehezen megszólaltam.
- Köszönöm, de hogy is aludhathék....
Összevesztem Nammal, és most bűntodatom van...

Jin szemszöge•

  Mi tagadás, összevesztem Nammal. Azzal, akivel az egész bandából a legtöbb időt töltöttem. Hatalmas bűntudatom van, és rohadt szarul érzem magam. Nem tudok mit tenni. Azt sem tudom, hogy ő otthon van-e egyáltalán, csinált-e valami hülyeséget, és szegény többiek... Azt se tudják, hogy összevesztünk, azt se tudják, hogy hol vagyunk, hogy vagyunk.... Kezdek aggódni... Sőt .... Nem kezdek... Egyenesen megbasz az ideg..
- Szereted a kávét?- kérdezte Jina.
- Igen.
- És hogy?
- 2 kiskanál babkávé, 1 kiskanál cukor, habosan. Megoldható?
- Persze!!!!
- Köszönöm!!!!- mondtam.
- Nah... Mesélj... Mi történt Nammal?- kérdezte a mindig aranyos és gondoskodó Soy.
- Nos... Az volt, hogy a próba után összevesztünk.... Méghozzá az volt a téma, hogy valamelyik tag elrakta az egyik legfontosabb dolgát. A telefontöltőjét. Mert aznap még nagyon is kellett volna neki, mert fontos hívást kellett fogadjon. Le volt merülve a telója, és mindenkinek csak a saját töltője tölti a telóját. Nagyon felkapta a vizet. Tudni kell, hogy csak ketten voltunk otthon, mert a többiek elugrottak boltba. Mivel én voltam otthon, csak én lehettem a hibás. Elkezdett velem ordibálni, hogy hol van a töltője. Vissza ordítottam, hogy nem tudom. És akkor folytattuk, hogy de csak én rakhattam el, mert én voltam otthon, de én akkor mondtam, hogy nem érti, hogy faszom tudja, és akkor szépen elküldött az anyukám útjába, és ez nekem szarul esett azért, mert nem én voltam a hibás. És akkor eljöttem otthonról, és mivel nekem Jina osztálytársam volt gimiben, ezért tudtam is, hogy hol lakik, így hát idejöttem, és csak reménykedni tudtam benne, hogy nem zavarlak titeket.
- Nem zavarsz, dehogyis.-mondta Soy.
- És akkor most mihez kezdesz?- kérdezte Kyung.
- Nem tudom...
- Figyelj...- mondta Kyung.
- Igen?- kérdeztem rohadt szomorúan.
- Ne szomorkodj, és tudd, hogy segítünk neked. Nekem még amikor még a családommal Ilsanban laktam, addig a velem szomszédos házban lakott a nagymamája, és elég sokszor látogatta őt. Rengeteget vigyáztunk együtt a húgomra és az ő húgára. Megadta volt a telószámát, és mai napig megvan. Ha gondolod felhívhatlak, úgysem sejti, hogy itt vagy.
- Uramatyám, nagyon köszönöm 🙏
- Ugyan, mi segítünk nektek bármiben 😊- mondta Soy.
-

Akkor megyek, és beszélek vele.-modnta Kyung.
     Egy picit sikerült megnyugodnom.....

Are You Ready? [BTS Jimin]Donde viven las historias. Descúbrelo ahora