Draco Malfoy || i'll Be Good || (FF. hun)

1. rész

                   4 évvel később

Már az 5. évemet fogom tölteni a Roxfortban.
Ez alatt az elmúlt 4 év alatt nagyon sok mindenre rá jöttem. Nagyon sok emlékkel gazdagottam és rengeteg új barátot szereztem. A Mardekáron belűl mindenki nagyon kedvel kivéve egy embert... De most ez nem lényeg.
Idő közben Hermione Granger lett a legjobb barátnőm. Ezzel párhuzamosan megismerkettem két Griffendéles fiúval. Harry Potterrel es Ronald Weasleyvel.
Mind a hármukat nagyon imádom. Mindent tudunk egymásról és minden este vacsora után, összeüllünk és orákon át beszélgetünk. Megbeszéljük, kinek milyen volta a napja, milyen csalódások és örömmel teli pillanatokat éltünk át.
Nagyon jól esik az, hogy Mardekáros létemre ennyire befogadnak és szeretnek. Sok Griffendéles társuk lenézi őket, főleg Hermionet mert ő tölt velem a legtöbb időt. Velem, Mardekárossal.
A két ház között már a kezdetektől fogva hatalmas rivalizálás van. Én viszont mai napig sem értem.

De vissza terve a közös beszélgetésekre, és az egymással megosztott titkokra.
Harry borzasztóan belezúgott Ron hugába, Ginny Weasleybe. Ginny egy évvel fiatalabb, kedves lány. Ginnyvel is nagyon jo a kapcsolatom csak néha beszélünk . De ő az akivel nagyon jo csajos estéket lehet tartani, ezért is imádom őt.

Ron... Hát igen. Talán Ronnal valamivel több időt töltök mint Harryvel. És ennek csak az az oka, hogy Ron fülig szerelmes Hermioneba. Hermione meg előszeretettel, mond neki minden felé makacs dumát amivel le tudja koptatni szegény fiút. Valahol Hermionét is meg tudom érteni...
Nem egyszer történt már meg, hogy órákon át próbáltam megnyugtatni Ront, mivel pont egy olyan dumával offolta Hermione ami a legrosszabbul esett neki.
Mindig azzal nyugtattam Ront, hogy a lányoknál ez természetes és hogy egy lány sem gondolja komolyan az ilyen bántó megjegyzéseket csak éppen pont idegesek és ez jut eszükbe. Igaz, hogy hazudok neki, de örülök, hogy legalább valamennyire meg tudom nyugtatni.

Tudom, hogy már tul sokat beszéltem mások szerelmi életéről, az enyémről meg semmi sehol. A helyzet az, hogy van egy Hollohátos fiú. A neve Zayn Peterson. Igazából elég jol néz ki. És mind eközben rá jöttem, hogy s szőke fiúk a gyengéjim. Zayn egy magas, csont sovány, dé mégis helyes varázsló.
Nem szeretném bele élni magam de eléggé adnák vele egy kapcsolatot...
Vagyis csak adtam volna... Ha a semmiből nem kezd el bunkó lenni, meg mindenkit sértegetni.

Idő közben megérkezett a vonatunk. Viszont most nem csak magamra kell figyelnem hanem a testvéremre is. Eddig nem említettem. De van egy fiú testvérem. Kevin White.
Kevin idén lesz első éves a Roxfortban. Ha rá gondolok, teljesen magamat ismerem fel benne, csak egy más testben. Nagyon imádom őt. És azt is érzem, hogy a nyomomat követve a Mardekárba fog kerülni az ifjú kis varázsló tanonc.

Amikor Kevinnel felszáltunk a vonatra és a vagonokon baktattunk keresztül, én Hermionét és a többieket kerestem a tekintetemmel de sehol nem találtam őket.
Egy idő után, feladtam, és már egy üres fülke megtalálása volt a cél.
Kis idő után, találtunk is egyet.
Bementünk, majd egymással szemben foglaltunk helyet.

Amikor az öcsémre pillanatottam, azt láttam rajta, hogy remeg.

-Hékás kisöreg. Veled meg mi van? - néztem a tesómra kérdő tekintettel.

-Hát... A helyzet az, hogy nagyon félek. Félek, hogy hogyan fogok beileszkedni, mit fognak rólam gondolni a többiek,és persze a tanárok na meg a nagyobb diákok. - mondta öcsém szomorúan.

-Ne steresszeld szét az egész utat. Hidd el, hogy amikor megérkezünk, és megpillantod az iskolát, minden hasonló gondolatod elszáll.
A tanárokkal nincs gond, a diákokkal sem. És hidd el (hogy hirnevemnek köszönhetően) a nagyobb diákok is kedvelni fognak - mondtam neki bíztató mosollyal majd megfogtam a kezét.