Draco Malfoy || i'll Be Good || (FF. hun)

2.rész

Lemostam az arcom, és az elkenődött sminkem, majd vettem egy mély levegőt és elindultam.
A folyosón síri csend volt, mivel mindenki  a Nagy Teremben volt.
Amikor bementem akkor a lehető legmesszébb ültem Dracotól.
Amikor leültem, akkor kezdődött a beosztási ceremónia.
Kevin volt a második diák akit szólított McGalagony professzorasszony.

Kevin kiment, majd amikor a süveg a fejere kerül, izgatottan keresni kezdte a tekintetem.
Amikor szembe néztem vele, láttam az arcán a megnyugvást kis idő múlva, a Teszlek Süveg elkiáltotta magát.
-MARDEKÁR.

A mardekárosok tapsoltak.
Nagyon büszke voltam Kevinre.
Amikor az asztalhoz ért megöleltem.
A többiek kérdő tekintettel néztek rám, hogy ugyan mit őlelgetek egy jött - ment elsős diákot, de amikor elmondtam nekik, hogy a testvérem, teljesen másképp néztek rá.

A körülöttünk lévő pár fiú, meg lány, összesen 6személy mosolyogva mutatkozott be Kevinnek.
Meglepően bátran és vidáman nyújtott kezét Kevin mindegyikőjüknek.

Én is jobban éreztem magam, amint a boldog kis varázslóra néztem.

Miután vége volt a beosztási ceremóniának, és Dumbledor beszédének, kezdödött a lakoma.

Mielőtt neki fogtunk az evésnek, megsimogattam Kevin hátát, majd a fülébe súgtam: Látod, nem kell félni, nem is olyan rossz hely ez a Roxfort.

Majd Kevin rám nézett és mosolyogva fogott hozzá a kaják elpusztitásához.

A nap többi részében, össze futottam Harryékkel, váltottunk pár szót és be mutattam nekik Kevint.

Este vacsora után, amikor a Griffendélesek klubbhelysége  felé indultam McGalagony professzorasszony állított meg.

-O, Káren pont őnt keresem.
Kerem jöjjön az irodámba.

Akár csak egy pincsi kutya szorosan tartottam a lépést.
Igazából nem tudom elképzelni, hogy mit akarhat az irodájában este 10 után.
És miért pont velem akar valamit?
Igazából teljesen tökmindegy. Amúgy is Hermionéval beszéltem volna éjfélig majd unottan kinlódtam volna az alvással, mivel jelenleg egyedül vagyok a háló teremben, mivel Emma és Anna nincsenek már ott.
Anna más suliba ment, Emma meg beteg.

Amikor beértünk az irodába már rajtam kívül három diák volt ott.
Draco Malfoy, Hermione Granger, és egy másik Griffendéles fiú akinek a létezéséről nem is tudtam.

Foglaljanak helyet - mondta a professzor.

A helyzet az, hogy önök már mind betöltöttél a 15. életévüket.
És egy újítás érkezett az iskolába,ami szerint házon belüli felügyelőt kell választani. Egy fiút és egy lányt. Most gondolhatják, hogy ezt a feladatot miért nem a végzős prefektusaink csinálják. Azért mert az új szabály szerint, a végzős diákok nem lehetnek prefektusok, a vizsgák miatt.
Mivel ez a feladat elég sok időt el vesz ezért nem lenne annyi idejük a végzősőknek a tanulásra.
A szabaly még azt is előirja hogy a házon belül két diákra van szükség, egy fiúra és egy lányra, aki 15 éves vagy annál idősebb.
De ezt már említettem

A Mardekár számára Karent és Dracot tartom a legmegfelelőbbnek.
A Griffendélnél pedig Granger kisasszony és Kyle lenne megtisztelve a feladattal. Persze ha el vállalják.

De még azt is hozzá kell tennem hogy mindig önök lesznek a prefektusok vagy, hogy is nevezzem, kivéve amikor végzősök lesznek.

Na szóval - Nézett ránk a professzor.

Dracoval össze néztünk, majd egyszerre rá vágtuk : ellválaljuk.

Hermione és Kyle is ugyan így felet.

-Rendben, köszönöm. Akkor már csak 4 diák van akit fel kell kérjek. Gondolok itt 2-2 re a Hugrabugbol és a Hollohátbol.
Most viszont ideje lefeküdniük, későre jár - tessékelt ki az irodábol a tanárnő.

Elköszöntem Hermionetol majd Dracoval folytattam utam.

Picit beszélgettünk majd a klubbhelysegben lévő kanapéra ültünk le.
Nem voltunk álmosak ezért folytattunk a beszélgetést

Beszélgetés közben arra döbbentem rá, hogy Draco teljesen megváltozott. Jó ember lett belőle vagy nem is tudom hogy mondjam.

Minden jol ment, amíg Draco nem kérdett semmit Kevinről.

-és mondcsak Kevin miért annyira félős?

-Áh...az egy nagyon hosszú történet.
-Van időm - mondta

-Na jó elmesélem.
Szóval Kevin ici pici baba kora ota nagyon hasonlit rám. Mint kinézetileg mint viselkedés szempontjábol.
Csak egy valami külömbözik.
A bátorságunk. Én mindig is egy nagyon bátor lánynak tartottam magam és igazából mindent túl éltem.
De Kevin nem.

Amikor Kevin kicsi volt, vagyis 5 év körüli, apukám külföldön volt, anyukámnak meg dolgoznia kelett.
Viszont nem messze él tölünk a nagynéném és családja.
Nagynéném nagyon gonosz, és ott létünk alatt többször is bántott, úgyan úgy testileg mint lelkileg. És minden félével fenyegetett. Főleg azzal, hogy megöli anyut ha ezt elmondjuk neki. Mivel én bátor voltam és eléggé rossz kislány szartam magasról a tetejére.
De Kevin nem volt ilyen.
  - Itt picit könnyezni kezdtem, amint Draco észre vette közelebb húzott magához, majd folytattam.

Kevin nagyon a szívére vett mindent. És még azt a picinyke kis önbizalmát is végleg elvesztette ami volt neki,és mindentől meg mindenkitől fél mert nem tudja, hogy mit fognak vele csinálni.
Mondtam, miközben a könnyeim már szaporán folytak a szememből.

És igazából nem tudom, mit tudnék tenni, én mindent megpróbálok, de félek hogy rossz nővér vagyok - mondtam a könnyeimet törölgetve.

-oh... Dehogy vagy te rossz nővér. Sőt te vagy a legjobb a világon hidd el. - mondta majd letörölt pár kósza könnycseppet az arcomrol.
Majd kezét, a nyakam mőgé tette, közelebb húzott magához, majd egy rövid csokot nyomott a számra
Amikor eltávolodtunk egymástól, így szólt:

-Bizz bennem, minden jó lesz, és ezt a problémát simán megoldjuk. Vissza szerezzük Kevin önbizalomát.
-De mégis, hogyan? - néztem kíváncsian a fiúra.
Nem törölheted ki a memoriáját...
Jo vagyis kitörölhetnéd, de azt nem engedem.
-Szó sincs semmi felé memória törlésről.
Na de menj aludni hercegnő. Nyomott egy gyors puszit a homlokomra majd felállt, és el ment.

Pár percig még dermedten, mozdulatlanul bámultam magam elé, majd én is felálltam és elmentem aludni.

Amikor befeküdtem a pihe-puha ágyikóba, az agyam automatikusan gondolkodni kezdett.

Mostamár minden világos. Draco érez irántam valamit. Kivéve akkor ha be van baszva. De nem volt alkohol szaga ezért ezt kizárom.
Mi van ha tényleg... Értitek... Szeret... ENGEM...
De mi van ha nem?
Mi van ha?
Áh.. Ez bonyolult. Vagyis nem, teljesen világos, hogy érez irántam valamit.
És.. A csók... Na igen, csak pár másodperc volt. De mégis annyira szenvedélyes, meg édes és még sorolhatnám.

Ismét addig gondolkodtam amíg el nem nyomott az álom.

Bocsánat a viszonylag rövid részért.
Igyekszem a későbbiekben hosszabban írni.