Draco Malfoy || i'll Be Good || (FF. hun)

4.rész

A november beköszöntével zimánkosra fordult az idő. A kastély körüli hegyek jeges szürke szint öltöttek, s a to is acélos-hidegen csillogott. A parkban a füvet, reggelente belepte a dér.

Első orára készülődtem, ami a repülés volt.
Mikor hirtelen eszembe jutott, hogy a seprűmet kölcsön adtam Ronnak még a múlt héten, aki sikeresen ketté törte.
És legközelebb csak 3 nap múlva lesz időm elmenni és beszerezni egy újat.
Na nem gond, vontam meg a vállam.
Majd csak valahogy megérti Hooch tanárnő a helyzetem..

Az óra kezdete előtt pár perccel a Griffendélesek klubbhelysége előtt találkoztam Hermionéval és ketten mentünk órára.
Útközben, megkérdeztem Hermionét, hogy ő mit tud pontosan az én és a Draco közötti viszonyról.

-Ne aggódj. Ha nem mondod el nekem a történtetek akkor én sem fogok tudni semmi pontos információt.
Szerencséd hogy az összes Mardekáros fél Malfoytol ezért kusban marad, és megtartja a pletykát a saját házán belül. - bizonygatta Hermione.
De azért órák után beszámolhatnál- vigyorgott a lány.

-Hát, az igazság az, hogy ma nem érek rá mivel Dracoval találkozok. De esetleg holnap - mondtam picit csalódottan.

-oké, oké. De jobb ha sietünk

Azzal gyorsabb ütemet kezdtünk el követni mindketten.

Amikor kiértünk az udvarra, szembe néztem Dracoval. Szemeink összeakadtak, majd mikor Malfoy egy kaján mosolyt húzott az arcára, akkor oda siettem hozzá, Hermionét faképnél hagyva.

-Na szóval gyerekek, a mai nap... - mondta a tanárnő.
-Elnézést Hooch tanárnő, - mondtam szerényen
Nagyon sajnálom, de a seprűm sajnos tönkre ment és még nem volt időm beszerezni egy újat.
-O, semmi gond Mrs White, a mai órán amúgy sem lesz szűksége rá - mondta a tanárnő mosolyogva.

-Szóval a mi nap azt fogjátok megtanulni, hogy hogyan tudtok egy másik személlyel együtt repülni.
Ezért megkérem a hölgyeket, hogy seprűjüket rakják félre, az urak meg válaszanak maguknak egy társat

Gondolhatjátok, Draco volt a társam a mai órán.
Nagyon büszkének érztem magam melette.

Sokan tudják már róla, hogy nagyon magabiztos és bátor ember. És ez rengeteget segít a repülésben.

Amikor felszálltunk a seprűre megint azt éreztem hogy émelyeg az egész gyomrom az izgatottságtól.

Amikor Hooch tanárnő bele fújt a sípjába, Draco másodpercek alatt a magasba repített.
Amikor egy neki szimpatikus magasságban álltunk meg, így szólt :

-Nézd mennyire szép ilyenkor a kilátás
-Aha, ja.. Nagyon szép - mondtam félve.
Mivel tériszonyom van, de nagyon, főleg ilyen magasban... Csoda hogy még élek

-Ehh... Talán szebb lenne a látvány ha kinyítanád a szemed - mondta majd előre nyúlt és megfogta a kezem.

-Draco, tériszonyom van és nem fogok hazudni de nagyon felek.

-Oké akkor van egy jobb ötletem.
Csusszanj csak hátrébb, dölj nekem és úgy hátha nagyobb biztonságban érzed majd magad

Úgy is tettem, ahogyan a fiú mondta, ovotosan hatrább csunsszantam a vékony seprűn egészen addig amíg a hátam el nem érte Draco melkasát.
Majd óvatosan neki döltem.

A fiu teljesen elengedte a seprüt, majd két kezét a vállamon nyujtotta előre és a melkasomra lógatta.

-Öh, Draco. Nem lenne bisztonságosabb ha megfognád azt a sepeűt?

-Nyugi már, bízz bennem. Második óta fogó vagyok a kviddics csapatban szóval tudhatnád hogy a repülésre születtem. Profi vagyok benne.
Talán nem bízol bennem?

-De igen de-...
-Cshh..

Csititott el a fiu majd mutató ujját a szám elé tette.

-Inkább ne válaszolj, emeld fel a fejed és nézz szét, csodáld meg ezt a gyönyörű kilátást mert magadtól biztosan nem jönnél fel ennyire magasra - monda majd a végét picit elnevette.

-Haha... Nagyon vicces valaki
-Dehát ez az igazság, vagy talán nem?
Inkább erre se válaszolj - mondta majd hangosan nevetni kezdett.

Meg picit gyönyörködtünk a kilátásban, majd leszálltunk.

-Nagyon jól éreztem magam, és köszi hogy rávettél arra, hogy kinyissam a szemem - montam majd picit elpirultam

-Én is jól éreztem magam.-mondta mosolyogva

CSENDET, CSENDET.

Na szóval a mai órán osztályzatot is kaptok.
Minden páros 5-öst kap, nagyon ügyesen teljesítették a feladatot.

Kivéve Malfoy, és Mrs White.
A szánalmas kis románcuk egy kegyelem 2-st érdemel

-Csalódtam Mr Malfoy. Többre számítottam magátol, mint fogó játékos. - mondta Hooch tanárnő majd lenéző pillantást vetett Dracora.

-VÉGE AZ ÓRÁNAK, MEHETNEK

Majd mindenki elviharzott.
Egyedül Hermione maradt.

-Karen..
-Ne most Hermione, meg kell keresnem Malfoyt-mondtam majd szaladni kezdtem az iskola bejárata felé.

Fel-alá szaladgáltam az iskola emeletein de sehol nem találtam.
Végül feladtam a keresést és elindultam a következő órára.

Az ezt követő orák egyikén sem volt ott kivéve a Bájitaltanon.

Akkor meg rám se nézett.
Nagyon rossz érzés volt.

Nagyon haragszik, amit meg is értek, én vagyok a hibás hogy rossz jegyet kapott.

Órák után felmentem a klubbhelységbe ahol szintén nem futottam össze Dracoval

Ledobtam magam az ágyra, majd  a plafont bámulva gondolkodni kezdtem.
Vajon van ertelme lemenni Roxmortsba?
Mivan akkor ha soha többé nem szól hozzám...

Végül feltápászkodtam majd megfésültem barna hajam, felvettem egy méregzöld sálat, végűl egy kabátot és elindultam egyedül meginni egy kancsó vajsört. Gondoltam hátha jobban leszek és át tudok gondolni mindent.

Amikor kikértem a vajsöröm, levettem a kabátom majd szomorúan magam elég bámultam és azon töprengtem hogy vajon Draco eljön-e..
Na meg azon hogy minden miattam történt.

Amikor megérkezett az italom, bele kortyoltam, és ahogy felnéztem a kórsó mögül, Draco lépett be az ajtón, de nem egyedül.........

Bocsánat, hogy rég nem volt rész, és azért is hogy ez sem valami tartalmas. Sajnos nem volt időm.
De igyekszem 💚
Ha tetszett akkor jelezd egy kommenttel❤️