Draco Malfoy || i'll Be Good || (FF. hun)

6.rész

Csak úgy repül az idő. Egyre gyorsabban és gyorsabban. Ezzel együtt egyre idősebb és tapasztaltabb lesz minden diák. Én is.

Az idei év más lesz. Minden teljesen megváltozik. Utolsó évemet fogom a Roxfort falai között tölteni. Úgy érzem gyönyörű éveket hagyhatok magam mögött. Viszont még nincs vége.

Idén rengeteg kihívással kell szembe nézzek. És ígérem minden erőmmel azon leszek, hogy a legjobbat hozzhassam ki magamból.

   Miközben naplóbejegyzésem végéhez közeledtem, hirtelen egy borzasztó érzés kapott el. Eszembe jutott minden, és mindenki.
Amikor első évemet töltöttem a Roxfortba, minden annyira más volt. Azóta rengeteg dolgot elszúrtam. Már nem vagyok jóba Harryvel, Ronnal és még Hermonét is kerülöm. Draco volt az egyetlen akire számítottam, ő volt az akibe megbíztam. Majd őt is elvesztettem. Végül az öcsémmel Kevinnel is megromlott a kapcsolatom.
A célom az lesz, hogy egy felejthetetlen évet tudjak majd a hátam mögött. És igyekezni fogok mindet helyrehozni.

Mielőtt felszállok a vonatra, szükségem lesz pár új dologra az új tanév miatt. Elsősorban egy új talár fog kelleni. A régi már majdnem darabokká szakadt.

Miután megvettem az új talárom elindultam a vonat felé. Furán éreztem magam ilyen egyedül. De mégsem volt bennem szorongás amikor láttam, hogy a kis golyák mennyire felnéznek rám.
Pedig azt sem tudják ki vagyok. Nem tudják mennyi mindent szúrtam el. Nem tudják bűneim és bajaim. Csak tetszik a külsőm nekik. Viszont a külső nem minden.

Miközben ilyen és hasonló életvidám dolgokon kattogtattam agyam arra lettem figyelmes, hogy már a vonaton ülök, egyedül, egy kabinban.

Idegtépő percek után a vonat lássulni kezdett majd megállt. Ekkor tudtam, hogy megérkeztünk.

Teljes meghökkentő módon egyedül mentem teljesen a NagyTeremig. Amikor bementem zajos elsősök, várakoztak arra, hogy beosszák őket.

Átvergőttem pár fiatal kis csemetén majd, a Mardekárosok asztalához érve leültem.
Szemeimmel egyből Kevint kezdtem el keresni. Ötletem sem volt, hogy hol lehet vagy, hogy épségben megérkezett-e. Bármennyire kerestem sehol sem láttam. Majd támadt egy olyan megérzésem, hogy valószínűleg Dracoval van.

Igen, tudom borzasztó a helyzetem. Jelenleg az öcsém jobban szereti egyik barátját mint engem. Nem szoktam és nem is szeretek anyáskodni de féltem Kevint. Nem olyanokkal kellene barátkoznia mint Draco. És Draco még nem is az ő korosztálya.

Dumbledore beszéde rázott ki, gondolataim közül. Miután lejárt a szokásos beszéd, mindenki enni kezdett. Viszont nekem egy falat sem csúszott le a torkomon. Aggódtam. Már nem csak az öcsém miatt, hanem Draco miatt is. Lehet, hogy valami történt velük, valami borzasztó.

Már nem bírtam tovább. Felálltam és otthagyva mindenkit kimentem a teremből.

Nem tudtam elmenni a hálótermemig mivel minden évben újra osztják a szobákat. Ezért csak leültem a lépcsőre és tovább aggódtam.
Egészen addig, amíg Piton professzor kivonult a teremből, a Mardekárosokkal együtt. Felálltam majd beálltam a sorba. Tudtam, hogy most fogják beosztani a szobákat.

Mar csak páran voltunk hátra.

-Rendben akkor ti ott öten gyertek, ez lesz a ti szobátok - mondtam a professzor.

-És ti itt négyen, ti pedig itt lesztek - mondta Piton majd betessékelte a lányokat a szobákba.

Körülnéztem és már csak én voltam.
-Tanárúr, én nem kaptam szobát - mondtam miközben közelebb mentem hozzá.

-Tudom Karen, tudom.
A te szobád itt lesz. Rendezkedj be, majd csatlakozni fog hozzád Draco is. Ő viszont csak holnap érkezik.

-Micsoda? Draco?

-Valami nem tetszik, kisasszony?

-Nem tanárúr minden rendben. - mondtam teljesen összezavarodva.

Majd Piton megfordult és elhagyta a szobákat.

Nem volta más választásom. Bementem a szobába, majd kissé kipakoltam, és ledöltem az ágyra.

Az ablakon bámultam ki. Néztem a gyönyörű csillagos eget.
Közben pedig azon gondolkodtam, hogy mi lesz holnap.

Sziasztok!❤️
reméltem tetszett.
FIGYELEM! Teljesen kitaláció az egész, a fantáziámra bíztam mindent. Bármi nem egyezik meg az eredeti történt "szabályaival" nem kell leírni, tudom én is, tisztában vagyok mindennel.