Vérfürdő Beacon Hillsben [Teen Wolf f.f.]BEFEJEZETT

🐺ELEVEN🐺

💓Stine szemszöge💓

Aznap délután ismét úgy döntöttem hogy sétálni indulok az erdőben.Haladtam befelé,hatalmasakat szippantottam a friss erdei levegőből.Felnéztem az égre,ami olyan tiszta volt,mint általában.Megláttam egy madarat az ágon és megálltam hogy szemügyre vegyem.Teljesen belefeledkeztem a természetbe és észre sem vettem hogy valaki mögém lépdelt.Elkapta a karom,mire én automatikusan megfordultam és megpróbáltam megütni.
-Derek!-morogtam.
Ő elhajolt az ütésem elől,de elkaptam a karját és kicsavartam.Halkan felszisszentt,de hamar kivédte a támadásom.Úgy voltam vele,ha már elkezdte,akkor majd befejezem én rendesen.Felé ugrottam és meglendítettem a lábam,remélve hogy a földre teríthetem.De ő elkapta a lábam és egy könnyed mozdulattal a földre lökött.Viszont még el tudtam kapni a karját és magammal rántottam az avarba.A mellkasára ültem és a földre szorítottam a karját.Ekkor már azt hittem nyertem,de ehhez Dereknek is volt egy-két szava.Gyorsan lelökött magáról és hamar én kerültem arra sorsra,amit neki szántam.
Amikor teljesen harcképtelenné tett vigyorogva nézett rám.
-Nem vagy valami jó közel harcban.
-Az lehet...jobb kérdés viszont hogy te hogy tudsz mindig ott kikötni ahol én vagyok?-húztam fel a szemöldököm gúnyosan.
-Honnan tudod hogy nem te mászkálsz mindig arra,ahol én vagyok?-húzta el a száját szintén gúnyosan.
Erre elnevettem magam és egített felkelni a földről.
-Én az íjamat szeretem.Azzal tudok bánni.Nem vagyok egy nagy közel harcos.
-Azt látom!-nevetett.
-Tudod mit?-álltam meg vele szemben-Ahelyett hogy így kinevetsz a francba,megtaníthatnál harcolni.
Meglepte a feltevésem,ez látszott a zavart arckifejezésén,amit ha őszinték akarunk lenni,nem sokat látunk rajta.Gyorsan le is törölte az arcáról ezt a fejet és újra felhúzta a szemöldökét.
-Hát legyen!És ez nekem miben lesz kifizetődő?
-Megtanítalak lőni-feleltem mosolyogva.
Ő is elmosolyodott és a kezét nyújtotta.
-Megegyeztünk!
Kezet ráztam vele és elindultam a háza felé.
-Most hová mész?-kérdezte lepetten.
-Hozzád.Megkezdheted az okítást!-nevettem és elindultunk hozzá.

💓Nina szemszöge💓

Kikulcsoltam a bejárati ajtót és beléptem a házba.Felmentem a szobámba és ledobtam a táskám a sarokba.Amikor az ágyamra pillantottam kikerekedett a szemem.Egy papírfecni volt rajta,egy csokor rózsával egyetembem.Elmosolyodtam és felvettem a papírt.
"Ha már eddig nem kaptál virágot senkitől,tessék bepótolom mindenki helyett!"
Egy vázába tettem a rózsákat és nekiláttam átöltözni.Éppen a pólómat akartam levenni,amikor felsikoltottam és a falnak ütődtem.
-Theo!-néztem lihegve a fiúra,aki megjelent a nyitott ablakomban.
-Csak nyugodtan!Ne zavartasd magad!-vigyorgott rám.
Én a fejemet rázva nevettem és hozzávágtam a pulcsim.
-Mit keresel itt?-kérdeztem miután bemászott az abalkon hozzám.
-Téged-felelte egyszerűen.
-Tőled van a rózsa,ugye?-mosolyogtam rá,mire ő megvonta a vállát.
-Lehet...
-Te soha nem válaszolsz egyenesen senkinek?Mindig a "lehet" és "talán" szavakkal operálsz?-kérdeztem.
-Talán-vigyorgott és én is nevettem.

Leültünk az ágyamra és csak beszélgettünk.Nagyon jól éreztem magam vele és végre újra úgy éreztem hogy igazán szerelmes vagyok.
-Gyere!Mutatok egy helyet.
Megfogta a karom és az ablakhoz vezetett.
-Mit csinálsz?-néztem rá kérdőn.
-Bízz bennem!-kacsintott és felkapott a hátára.
Kiugrott az ablakon,mire én ösztönösen felkiáltottam.Erősebben fogta a lábam,jelezve hogy ne féljek.

Elvitt egy helyre,hasonlított egy csatornához.Bent egy kisebb helység,tele laboratóriumi eszközökkel és egy nagy,üres tartállyal,amiben nem is akarom tudni mi volt előtte.
-Mi ez a hely?-kérdeztem körbenézve.
-Ez az a hely,ahol kiméra lettem.Gondoltam megmutatom,most hogy téged is ezzé változtattalak.
-Kik tettek ilyenné?
-A Rettegés Doktorai.Ők gyártották a kimérákat tonna számra.Aztán nagy részüket kinyírták mert elbuktak.Miattuk került a fenevad is ide-mesélte.
-Értem-húztam végig az ujjam a poros eszközökön-Félelmetes hely.
-Tudom.De megérte,hogy vérfarkas lehettem.Remélem te sem bánod hogy azzá tettelek.
-Nem-feleltem határozottan-Megmentetted az életem.Köszönöm!És nem kell emiatt virágokat hurcolnod nekem és egyfolytában szemmel tartanod.Nem haragszom rád-mosolyogtam rá.
-Nem azért csinálom ezeket,mert jóvá akarom tenni-felelte és közelebb lépett hozzám.
-Akkor miért?
-Mert...-fogta meg a kezem,de ekkor megszólalt a telefonom.
-Scott az-mondtam-Azt mondta sürgősen menjünk Derekhez.
El is indultam a kijárat felé,de Theo elkapta a karom és visszarántott.
-Theo mennünk kell Derek...-de nem tudtam végigmondani mert száját az enyémre tapasztotta.
Amikor elengedett a kijárat felé indult de én ott álltam sokkolva.
-Gyere,mennünk kell Derekhez!-vigyorgott én pedig felocsúdva utána szaladtam.

💓Stine szemszöge💓

Amikor odaértünk a házába ledobtam a táskám az asztalra és megálltam Derek előtt.
-Szóval?-néztem rá-Hol kezdjük?
-Az alapoktól-mosolyogott gúnyosan.
Én csípőre tettem a kezem és vártam hogy belekezdjen.
-Oké szóval az első hogy ki tudd védeni az ütéseket.Mivel elsősorban ez a legfontosabb.Szóval,először próbáld meg magdtól!-emelte fel a kezét és én is az enyémet.
Egy darabig csak állt egy helyben,majd hirtelen támadott és meglendítette a kezét.Én szerencsére gyorsan kapcsoltam és ki tudtam védeni az ütést.Ezt gyakorolgattuk még egy darabig amíg tökéletesen nem ment.
-Rendben!Gyorsabban haladunk mint gondoltam.Most a következő ha már az ütéseket hárítod,rátérhetünk az összetettebb támadásokra.Állj nekem háttal és próbálj védekezni!-utasított és én engedelmeskedtem is.
Hirtelen elkapta a derekam és hátra rántott.Engem annyira váratlanul ért,hogy csak sikoltva a földre huppantam.
Ő oldalra döntötte a fejét és a kezét nyújtotta.
-Nem voltam felkészülve!-sziszegtem és felpattantam a földről.
-Akkor újra!-felelte és én újra hátat fordítottam.
A szemem átváltozott és átjárta a testem az erőm.Összpontosítottam és vártam a támadást.Derek ugyanúgy elkapott,de most megragadtam a kezét és a földre vittem.Kifeszítettem a karját és így teljesen harcképtelen lett Persze megpróbált most is átfordítani,de most erősebben tartottam.
-Na mi az Derek?-néztem le rá gúnyosan-Lever egy lány?
Ő vigyorogva nézett fel rám,már amennyire tudott a szorításomtól.
-Rendben.Jó vagy.

Ekkor betoppant Scott és Tess.
-Derek figyelj oltári nagy gáz van és...ó...rosszkor zavarunk?-nézett ránk lepetten Scott,mire felpattantunk a földről.
-Nem,mondd mi a baj?-köszörülte meg Derek a torkát.
-Az alfa ránk vadászik.Nemsokára itt lesznek-felelte ijedten Tess.

Sziasztok démonkáim!
Itt is lenne a kövi rész.Remélem hogy tetszett nektek és köszönöm hogy elolvastátok!
Találkozunk legközelebb!

PEACE OUT!💙

🐺🐺