Vérfürdő Beacon Hillsben [Teen Wolf f.f.]BEFEJEZETT

🐺TWENTY🐺

2019.szeptember 12.
Kinyitottam a szemem és idegesen zihálva ültem fel az ágyban.A könnyem potyogott és rángattam a fejem össze vissza.
Talán csak álmodtam ezt az egészet.A vérfarkasokat,a srácokat,a vadászokat...és Dereket.
Ekkor belépett a szobába Tess és idegesen sóhajtott fel.Elmosolyodott és odarohant az ágyamhoz.
-Istenem...jobban vagy!-ölelt meg boldogan.
-Mi...mi történt-dörzsöltem meg a szemem.
Tess leült az ágyam szélére és mesélni kezdett.
-Túlerőben voltak...Egy csomó vadász támadt ránk.Megsebesítették Argentet Lydiát és Maliat...Elvitték Liamet és Haydent...de még nincs vége.Minket is akarnak.Nem is értem hogy akkor miért hagytak minket ott...Mindegyinkünket elvihették volna...
Ekkor Nina trappolt be az ajtón és egy adag kötszerrel a kezében állt meg előttem.
-Végre felkeltél!Mondtam hogy jobban lesz...erős-mosolygott és lehúzta a takarómat.
Akkor láttam hogy az oldalam erősen be van kötke,de már majdnem átvérzett.
Nina nekilátott újrakötni a sebemet.
-Eszméletlen,mekkora lövést kaptál az oldaladba.És nemsokára begyógyul...
-Nina,köszönöm!-néztem fel rá-Hogy segítettél a harcban...
-Semmiség életem.Te is segítettél nekem.És a falkatagok megvédik egymást.
-A többiek jól vannak?-néztem Tessre.
-Igen a többiek is rendbe jönnek.
-Tess...Nina...
Ők egyszerre kérdőn néztek rám.
-Hol van Derek?
Ők csak idegesen néztek össze.
-Elment...-felelte Tess-De miért érdekel ennyire?
-Hova?-kérdeztem tovább ingerülten.
-Peter azt mondta hogy segítséget hoz...De...
Nekem potyogni kezdtek a könnyei.
Nem álom volt...tényleg elment...
Felpattantam az ágyról.Nina idegesen kapott a karom után.Én felvettem egy nadrágot egy pólót és az ajtó felé indultam.
-Stine hová mégy?-kiáltott utánam Tess.
-Az erdőbe...-feleltem nyersen és kirohantam az ajtón.
Rohantam az erdőbe,egyenesen a házhoz.Nem foglalkoztam a fájdalommal ami az oldalamat hasogatta,csak rohantam előre mint az őrült.Amikor odaértem berohantam az ajtó roncsain,amit tegnap az alfa ripityára tört.Bent minden ugyanúgy volt mint ahogy tegnap maradt.Rengeteg vér,teljes káosz.Viszont az ágyunk és az a szoba ahol a cuccaink voltak sértetlen volt.Berohantam a cuccainkhoz és magamhoz vettem a sajátjaimat.A telefonomat és a deszkámat.Aztán megakadt a szemem valamin.Egy kis fiókos szekrény a szoba sarkában.Lassan odalépkedtem hozzá.Óvatosan kihúztam az egyik fiókot.Derek cuccai voltak benne.Egy fogasra felakasztva a fekete dzsekije,ami nélkül nem indult el sehová.Remegő kézzel akasztottam le és habozva,de a hátamra terítettem.Beletúrtam a fiókba,ami tele volt a felsőivel.Remegő szájjal húztam végig a kezem rajtuk.Majd kivettem a kedvenc pulcsiját,amit akkor viselt,amikor először harcolni tanított.Ekkor már sírtam.Az arcomat beletemettem és bőgtem.Térdre rogyva szorongattam a pulcsiját.Beszívtam az illatát újra és újra.Még egy valamit kerestem,és nemsokára meg is találtam.Egy szürke trikó volt az,amit edzéskor szokott felvenni.A pulcsit és a trikót a táskámba dobáltam és kimentem az ajtón.Beleborultam az ágyunkba és bőgtem.Nem sírtam,bömböltem. Beletemettem a fejem a párnájába és nem tudtam hogy miért fáj ennyire.Úgy éreztem egy ásóval gödröt ásnak bennem.Nem éreztem mást,csak a keserű egyedüllétet és a csalódottságot.Ahogy ott bömböltem az ágyon,valaki végigsimította a hátam.

Ijedten kaptam fel a fejem és láttam hogy Nina és Tess állnak mögöttem.
-Ti...ti hogy kerültök ide?-szipogtam.
-Utánad jöttünk...-felelte Nina.
-Csajszi sírva rohantál el egy lyukkal az oldaladban.Még szép hogy követtünk-ült le mellém Tess.
Én felültem és magamhoz öleltem Derek párnáját.Leszegeztem a tekintetem.Tudtam hogy most ki kell tálalnom nekik.
-Stine...-nézett rám Tess.
-Szeretem őt...Nagyon...-kezdtem újra heves sírásba és a párnába nyomtam a fejem.
-Óó életem!-ölelt meg Tess-Hát tényleg ennyire megkedvelted?
-Igen...-bólogattam és felnéztem Ninara.
Ő keresztbetett kézzel állt,arcán látszott hogy sajnálja.
-El kellett volna mondanom...-sóhajtottam és megtöröltem a szemem.
-Figyelj!Ez rád tartozott,a te döntésed mikor osztod meg velünk.Ha most láttad jónak,szuper.De ha még később mondtad volna el,az sem lett volna baj-nyújtott nekem egy zsebkendőt Tess.
-Miért hagyott itt?-néztem a plafonra.
-Segítséget hoz.Biztos vagyok benne hogy nemsokára visszajön-ült le Nina is.
-De...nem tudom...annyira...
-Hiányzik.Elhiszem.De ne így fogd fel,hogy elment!Hanem hogy segítséget,erősítést hoz.És mindenkiért feláldozta magát és elment Deauchelionhoz.Nemsokára visszajön!-ölelt magához Nina.
-Remélem...-sóhajtottam fájdalmasan.

Sziasztok démonkáim!
Itt is lenne a következő rész.Remélem hogy tetszett nektek és köszönöm hogy elolvastátok!
Találkozunk legközelebb!
PEACE OUT!💙
🐺