Vérfürdő Beacon Hillsben [Teen Wolf f.f.]BEFEJEZETT

🐺FIFTEEN🐺

-Megkérdezhetem hogy mit csinálsz?-nézett rám vádlóan.
-Hát...ömm...-dadogtam.
Elvesztem a zöld szemeiben és egyszerűen nem voltam képes másra figyelni.Ő csa gúnyosan elmosolyodott.
-Na mi az elvitte a cica a nyelved?
-Aha...vagyis nem...bocsi!-csuktam le a szemem és lefordultam róla.
Leporoltam magam és a deszkámért nyúltam.De ö hamarabb felvette és a kezembe adta.
-Legközelebb óvatosan!-mosolygott.
Én csak vadul bólogatni kezdtem és felkaptam a táskám.
-Mennem kéne-néztem rá.
-Én pedig tartom amit megígértem-vette fel az íjat és elindult az ajtó felé.
Kinyitotta és maga elé engedett.

Kiléptünk a hűvös őszi levegőbe.Ahogy sétáltunk egymás mellett szótlanul,úgy éreztem igazán élvezem a társaságát.Nem szóltunk,csak csendben haladtunk az úton,és ez így volt jól.Hamarosan kiértünk az erdőből és nemsokára elértük a házunkat is.Megálltam az ajtó előtt és Derekre pillantottam.
-Köszönök...mindent!
-Visszajössz még valamikor?
-Igen!-feleltem gyorsan és az íjért nyúltam.
Ő mosolyogva elhúzta és azt felelte.
-Nálam marad.Majd én vigyázok rá.
Én is elmosolyodtam.Egy darabig még ott álldogáltunk egymás előtt,madj elindult vissza az erdőbe.
-Derek!-kiáltottam utána,mire megfordult.
Odarohantam hozzá és puszit nyomtam az arcára.Sarkon fordultam és berohantam a házba.A hátamat az ajtónak támasztottam és leereszkedtem a földre.Vigyorogva üldögéltem ott és hallgattam Derek lépteit.Majd a szívverése is megcsap ta a fülem.Gyorsabb és ütemtelenebb volt a szokásosnál.Erre mégjobban elmosolyodtam és felmentem a szobámba.Lezuhanyoztam, átöltöztem és megreggeliztem.A kávémmal a kezemben felkaptam a telefonom.Tess hívott még tegnap este.Nagyszerű,pont ilyenkor hagyom itthon ezt a szart.Reméltem hogy nincs semmi baj és feltárcsáztam Tesst.
-Stine?
-Hello Tess,ne haragudj!Nem vittem a telefonomat és...
-Hova?
-Az erdőbe.
-De minek mentél az erdőbe?
Elakadt a hangom és csak szánalmas dadogás hagyta el a torkomat.
-Minden oké?-tettem fel gyorsan a mentő kérdésem.
-Igen mostmár minden.Azt hiszem.Scottal akadt egy kis gondom.De már Nina megoldotta.
-Értem-feleltem.
-Stine!Hol a francban voltál?-jött újra a kérdés.
Nagyot sóhajtottam és megpróbáltam összeszedett választ adni.
-Az erdőben...futottam.
-Egész reggel?
-Nem,csak este.Reggel pedig elaludtam,most keltem fel nemrég-húztam össze a szám és behunytam a szemem.
-Ó...értem.Hát legalább nincs semmi baj.
-Igen.Jól vagyok!És ne haragudj hogy nem tudtam segíteni!
-Semmi baj!-felelte kedvesen-De most mennem kell.Valaki kopog az ajtón.
-Rendben!Majd még dumálunk.Byee!
-Csaoo!-tette le a telefont én pedig nagyot sóhajtva huppantam le az ágyra.

💓Tess szemszöge💓

Miután elköszöntem Stinetől,letrappoltam kinyitni az ajtót.
A

mikor kinyitottam elállt a lélegzetem.
-Scott?-nyögtem ki.
Scott az ajtóban állt és a földet pásztázta.Amikor viszont megszólítottam felemelte a fejét.
-Tess én...ne haragudj!-dadogta.
Én először értetlenül néztem rá,majd újra elkapott a sírás.A kezem az arcom elé kaptam hogy ne lásson bőgés közben,de ő lassan elém lépett és megölelt.
-Honnan tudtad?-szipogtam.
-Hallottam amikor Ninaval beszélgettél...És sajnálom.Én nem akartam...csak...nem tudom...zavarban voltam...
Én könnyes szemmel néztem fel rá.
-Tudod...-folytatta-Nem így képzeltem el az első randinkat.És ha gondolod...elmehetnénk valahová...De csak ha szeretnél.
-Szeretnék-feleltem és bágyadt mosoly váltotta fel a könnyeimet.
-Komolyan?Király!Akkor mondjuk,ma délután?Érted jövök,ötre.
-Rendben!-feleltem izgatottan.
Scott elengedett és kilépett az ajtón.
-Akkor ötkor.
-Várni foglak!
-Szia!
-Szia!
Becsuktam az ajtót és ugrándozva ünnepeltem.Felromohantam az emeletre és azonnal felhívtam a lányokat.

💓Stine szemszöge💓

Tess felhívott és elmesélte mi történt.Miután felöltöztem deszkára pattantam és tepertem hozzá.Az ajtóban találkoztam Ninaval,aki azonnal kérdőre vont.
-Hol voltál?
-Futni.Aztán elaludtam-feleltem.
Ő furcsán nézett rám,de nem kérdezett többet.

Igazából magam sem tudtam hogy miért nem mondom el nekik.Egyszerűen azt éreztem hogy egyenlőre szeretném megtartani Dereket magamnak és nem nagy dobra verni semmit.Az előző esetekből tanulva,hagyni akartam egy kicsit kiteljesedni,mielőtt beszélek róla bárkinek.Mégha néha hazudnom is kell a többieknek...

Tess nemsokára beengedett minket és mi boldogan öleltük meg.
-Na látod,mondtam hogy oda van érted!-mosolygott Nina.
Tess csak nevetett és felmentünk a szobájába.
-Oké!-állt meg Nina-Én megcsinálom a hajad és a sminked.Aztán kiválasztjuk mit veszel fel.
Leültette Tesst a sminkasztala elé és ki is bontotta a haját.Én leültem az ágyra.
-Én pedig bíztató beszédet mondok neked-vigyorogtam.
-Alig tudom elhinni...-sóhajtott Tess.
-Látod,vannak még normális fiúk!-nevettem,majd a hátmara feküdtem és lelógattam a fejem.
-Emlékszel mit mondtam,miről beszélgess vele?
-A természetfelettiről-bólogatott Tess.
-Most is tartsd ehhez magad!De például belemehetsz egy kicsit abba is hogy jobban megismerd.Tudtommal ő is lacrossozik.Kérdezd arról.Meg az állatorvosi melóról.Hova akar tovább tanulni,meg ilyenek.
-Rendben.De még csak azt sem tudom hova akar vinni.
-Ooo meglep téged?-kérdezte Nina és összegumizta Tess haját-Ez így milyen?-állt hátrébb.
Én is mellé ugrottam és megnéztem Nina művét.
Két kis tincset befont,majd hátul összefogta őket.Ezt megcsinálta háromszor.
-Woow Nina ez nagyon menő-mondtam elismerően.
-Okés.Akkor a sminked jön-fordította el a széket és előkaparta a sminkes neszeszerét.
Én közben a szekrényéhez léptem és szemügyre vettem a ruháit.Tessnek vagány,laza,de néha igazán csajos stílusa volt.Szeret rózsaszínt hordani,de a fekete ruhákat sem veti meg.
Kis turkálás után kivettem a szekrényből egy fekete rövidnadrágot,egy piros kockás inget és egy fekete pulcsit.Megmutattam Tessnek,aki mosolyogva bólogatott.Nemsokára Nina a sminkkel is elkészült.Egy barnás,vöröses szemhéjpúdert használt,majd tussal kihúzta Tess szemét és ki szempillaspirálozta.Végül pedig egy rikítővörös rúzst tett fel neki.
Tess felöltözött és belenézett a tükörbe.
-Lányok...imádlak titeket!-ölelt minket magához és a háta mögött Ninaval ökölpacsiztunk.

Hirtelen megszólalt a csengő.Az órára pillantottunk.Pontosan 5 óra volt.Tessre mosolyogtunk,aki vigyorogva trappolt le a lépcsőn...

Sziasztok démonkáim!
Itt is lenne a kövi rész.Remélem hogy tetszett nektek és köszönöm hogy elolvastátok!
Találkozunk legközelebb!

PEACE OUT!💙

🐺🐺