Vérfürdő Beacon Hillsben [Teen Wolf f.f.]BEFEJEZETT

🐺THRITY-THREE🐺

💓Stine szemszöge💓

-Jönnek...-suttogtam idegesen.
-Scott!-rohant ki Tess Scott után.
Én lassan az ablakhoz lépkedtem.Sötét felhők gyülekeztek felettünk.A szél hevesen tépkedte a fák ágait,amik a házak falának csapódtak.
Vihar lesz...-siklott végig az agyamon-Nagy vihar...
Kirohantam az udvarra és nagyot szippantottam a levegőből.Az eső jellegzetes szaga tisztán érezhető volt.A levelek nyugtalan tangót jártak a kiszáradt aszfalton,és lassan a lábam felé táncoltak.Egy könnycsepp gördült végig az arcomon,de gyorsan letöröltem.
Hát ez is eljött...a nagy leszámolás kezdetét veszi...

Visszamentem segédkezni és mindenkit feltelefonálni.Scott elküldte az anyukáját,mert szinte biztosak voltunk benne hogy hozzájuk jön az alfa.A többiek nemsokára megjöttek.Satomiékat és Deucaliont elrelytettük és Scott megbeszélte velük mikor kell előjönniük.
Lydia Tessel tanácskozott,Nina Theo karjaiban pihent.Én leültem Isaac mellé.
-Izgulsz?-nézett rám.
-Nem...-feleltem-Csak vérszomjat érzek,és bosszúvágyat.
-Értem...
-Te izgulsz?
-Igen...-felelte mosolyogva-Izgulok.Nem akarom hogy még valakit elveszítsünk a falkából...
-Én sem...és ezért mindent meg is teszek.
-Én is!-nézett rám elszántan,majd felkelt és megállt előttem-Derekért,és a falkáért...
-Értük!-pattantam fel én is.
Az elszánt beszélgetésünket Tess ijedt sikolya törte meg.

Amikor odakaptam a fejem,láttam hogy Scott karjából egy nyíl áll ki.
-Ezek nem szaroznak!-kiáltott fel idegesen Stiles és a kezébe kapta a baseball ütőjét.
Scott kirántotta a nyilat a karjából és fájdalmasan szorította a sebét.
-Gyerünk!Vessünk ennek véget!-mondta és mindenki elszántan várta a támadást.

Az ajtón kezdtek dörömbölni,majd hirtelen betörték.A mellettem álló Peterre,majd Isaacre pillantottam.
-Derekért...-suttogtam magam elé.
Hirtelen egy csomó farkas rontott be az ajtón és azonnal nekünk estek.
Kezdezét vette a véres ütközet.

Mindenki marcangolta akit ért,de mi is szereztünk pár komoly sebet.Sehogy sem akartak elfogyni,így Scott jelet adott.
Az erősítésünk azonnal érkezett és az ellenségre vetették magukat.Kezdtünk jól állni,egyre fogytak a farkasok és a vadászok is.Körbenéztem,de láttam hogy valaki hiányzik.
-Hol az alfa?-fordult meg a fejemben.
Ekkor vettem észre hogy még valaki nincs meg.
-Tess!-üvöltöttem torkom szakadtából.
Ekkor meghallottam a sikolyát.Az ablak felé pillantottam és még megláttam ahogy az alfa távozik Tessel.
-Scott,az alfa!-kiáltottam és Tessék után rohantam.
Alarin az erdőbe menekült és Tesst is magával vitte.Talán még életemben nem szaladtam ilyen gyorsan,mint most.Egyenesen Derek házához ment,amitől még idegesebb lettem.Berontott az ajtón én pedig utána.Amikor én is beértem,Alarin előttem állt,hegyes karmait Tess torkának szegezte.
-Ha megmozdulsz...megölöm...
Én lassan emeltem fel a kezem és megálltam tőlük vagy 3 méterre.
-Alarin...mit akarsz?
-Téged...
-Engem?A falkádba?
-Nem...téged,holtan...
Megfagyott bennem a vér.Hirtelen egy pisztolyt rúgott elém.
-Nem csatlakoztál a falkámba,saját kezemmel nem tudtalak megölni,akkor tessék...öld meg magad,vagy ő hal meg.
-Hogy kérhetsz ilyet tőle te szörnyeteg?-sírt Tess,de az alfa ügyet sem vetett rá.
-Gyerünk!Hisz nincs már értelme az életednek...
-Hogy érted ezt?-kérdeztem idegesen.
-Derek...meghalt...Hallottad drágám?MEGHALT.
Én remegve eresztettem le a kezem.
-Ez...ez nem lehet igaz...-nyögtem és a könnyeim megindultak.
-De,igaz.És tudod miért vagyok benne ennyire biztos?Mert a saját kezemmel öltem meg...
-Nem!-léptem egyet idegesen de ő Tessre emelte a kezét,és én könnyezve hátráltam vissza.
-Stine ne higgy neki!-sírt Tess.
-Nem hiszel nekem?Tessék,nézd meg a saját szemeddel!-lassan a zsebébe nyúlt és vigyorogva dobott le elém valamit.
Remegőve vettem fel és azonnal a szám elé kaptam a kezem.

-Derek!-néztem fel rá miközben a kanapén olvasgattunk.
-Hmm?-emelte rám zöld szemeit kérdőn.
-Tessék!-nyomtam a kezébe valamit.
-Mi ez?-kérdezte a tárgyat forgatva.
-A medálom.Az apukámtól kaptam,mielőtt meghalt.A kis kék kövecske azt szimbolizálja hogy mindig szeretni fog...Neked szeretném adni.
Ő lepetten nézett rám,majd a medálra.Azonnal a nyakába tette és meglepetésemre szorosan magához ölelt.
-Én is mindig szeretni foglak...örökké!-suttogta a fülembe és puszit nyomott az arcomra...

Sírva szorongattam a medált és a földre rogytam.
-Stine!-hallottam Tess kétségbeesett kiáltását,de elmosódva.
Minden hang elmosódott körülöttem,csak a szívverésem hallottam és a medált bámultam.
Majd felnéztem.Könnyes szemmel és remegő kézzel nyúltam a pisztolyhoz...

💓Tess szemszöge💓

Stine a kezébe vette a pisztolyt.
-Stine,ne higgy neki!Át akar verni kérlek ne tedd!-bömböltem az alfa szorításában.
Ő könnyes szemmel nézett fel rám.A szeméből eltűnt a fény és remegő szája sápadtan mozgott,szavakat próbált kipréselni magából.
Én már a könnyeimtől fulldokolva próbáltam menekülni az alfa szorításából.
-Stinee!Könyörgöm ne tedd!
Ő nagyot sóhajtott és sírva a fejéhez emelte a pisztolyt.
-Stine!-üvöltöttem.
Utoljára rám nézett,majd fájdalmasan becsukta a szemét.
-Ezzel megmenthetlek titeket...-suttogta,majd dördült a fegyver.
-Neeem!-üvöltöttem.
Az alfa eltűnt és megszabadultam.Azonnal a barátnőm mellé ugrottam és bömbölve dőltem rá...

Sziasztok démonkáim!
Itt is lenne a következő rész.Remélem hogy tetszett nektek és köszönöm hogy elolvastátok!
Találkozunk legközelebb!
PEACE OUT!💙
🐯🐺