Vérfürdő Beacon Hillsben [Teen Wolf f.f.]BEFEJEZETT

🐺FOURTY🐺

"S néha van,hogy lopva kérem,az én rózsám,hogy hazatérjen...
Koporsója tárva nyitva...
Benne fekszünk...ketten sírva"

"So stop time right here in the moonlight
'Cause I don't ever wanna close my eyes...

Without you,I feel broke like I'm half of a hole...
Without you I've got no hand to hold,
Without you I feel torn like a sail in a storm...
Without you...I'm just a Sad Song..."

Kicsit felemeltem a fejem,de nem láttam senkit.Kezdett sötétedni és a szobára is homály telepedett.Visszadőltem az ágyba és bámultam a plafont.
-Mit keresel még itt?-hallatszott egy hang hirtelen.
Magam sem tudom miért de nem ijedtem meg tőle.Nem is akartam tudni ki az,először Peterre gyanakodtam,így készségesen válaszoltam neki.
-Őt várom...
-Miért?
-Mert...mert nem mondtam neki hogy én is...
-Te is mi?
-Nem mondtam neki...hogy én is szeretem...-feleltem de ekkor már könnyek gyűltek a szemembe.

Gyorsan felültem és oda pillantottam ahonnan a hang jött.A sötétben egy világító kék szempár rajzolódott ki.
Ez nem Peter-gondoltam és ekkor kezdtem kicsit bepánikolni.
Az alak előrébb lépett és arcát megvilágította a holdfény.
-Nem is kellett...-felelte halkan.
Én nem hittem a szememnek.A szám elé kaptam a kezem és azonnal sírni kezdtem.Leugrottam az ágyról és egyenesen a nyakába ugrottam.
-Istenem visszajöttél!-bömböltem.
-Ne haragudj...-mondta halkan.
Felnéztem rá és láttam hogy az ő szemébe is könnyek szöktek.
-Annyira hiányoztál...-temettem mellkasába az arcomat.
-Sajnálom...
Újra ránéztem és elmosolyodtam.Ő is boldogan nézett rám és lassan megcsókolt.
-Mi történt?-kérdeztem amikor elváltunk.

Ő a kanapéhoz húzott és leültetett az ölébe.Én a mellkasára hajtottam a fejem és mosolyogva néztem fel rá.
Ugyanúgy mint régen...
-A testvéremnek kellett segítenem,Coranak.Egy kis összetűzésbe keveredtünk a rendőrséggel mert ránk fogtak valamit amit nem is mi tettünk.Egy ottani farkasfalkát lemészároltak és ezt kellett megoldanunk.Csak hát ugye rejtőzködnünk kellett a rendőröktől.Cora idő közben megbetegedett és ott kellett maradnom vigyázni rá.És...
-Mi lett a szemeddel?-kérdeztem.
-Meggyógyítottam és odaadtam neki az erőmet.Így újra béta lettem.
-Derek...szörnyűséget csináltam...-kezdtem újra sírásba.
-Tudom...-felelte halkan.
-A szemem...más lett...
-Más lett...de így is szép,így is csodálatos,mint te magad!-felelte és megmutatta a saját kék szemeit.
Felemelte a fejem hogy egyenesen az enyémekbe nézhessen.
-De miért kék?Még mindig nem értem Peter ugyan nagyrészét elmagyarázta de...
-Tudod...ha elveszel egy ártatlan életet,magadból is odaadsz valamit.A lelked egy darabját,a szíved egy részét.A valaha volt ártatlanságot,a ragyogó aranyat kicseréled hűvös,acélos kékre-felelte és rámmosolygott.
-És még valami...nem farkas vagyok...hanem hiúz...-mondtam.
Látszott rajta hogy nem érte meglepetésként.Csak mosolyogva bólogatott.
-Tudom...tudtam már az elejétől fogva...
-Kate is tudta...
-Igen...
-Derek...én megöltem őt...
-Hála istennek!-nevetett fel és szorosabban magához ölelt.
-Mennyi mindenről maradtam le...-sóhajtott és hátradőlt a kanapén.
-Ja és Scott házasodik Theonak pedig babája lesz-vigyorogtam rá,mire felkapta a fejét.
-Nem vagytok semmik-felelte mosolyogva-És te...hat éven keresztül vártál rám...
-Igen...megígérted nekem...
-Azt hittem mire visszajövők már régen mással leszel,vagy lemondtál rólam.
-Soha nem mondanék le rólad-mosolyogtam rá és puszut nyomtam az arcára.

Mindent elmeséltem neki töviről,hegyire.Az alfát,hogy hogyan szabadítottuk ki Liaméket,hogy lettem hiúz,hogy halt meg a húgom...és,hogy én hogy haltam meg majdnem...
-Stine...te komolyan...-nézett rám sokkosan.
Én csak bólogattam és leszegtem a fejem.Ő felemelte a fejem és láttam a könnyeket a szemében.
-Derek te sírsz?-mosolyogtam rá de én is elérzékenyültem.
-Olyan hülye vagy-nevetett fel és szorosan magához ölelt.
-Semmit nem változtál...-nézett végig rajtam.
-Te sem...ugyanaz a grumpy cat fej-nevettem és ő is elmosolyodott.
-Ugyanaz a szemtelen de mégis aranyos jellem-felelte gúnyosan.
Én vigyorogva néztem fel rá,majd a vállára dőltem.Becsuktam a szemem és élveztem a jelenlétét,annyi év után végre újra...

-Eljössz velem Tess esküvőjére?-kérdeztem pár perc csöndes üldögélés után.
Ő mosolyogva nézett rám.
-Nincs is semmi ruhám.
-Dehogy nincs.Keresek neked-pattantam fel.
Egyenesen a ruháinkhoz vettem az irányt.

💓Tess szemszöge💓

-Nem gondoljátok,hogy túl kemények voltunk vele?-kérdeztem a többiektől.
-Figyelj...abba kell hagynia ezt a képzelgést mert csak magának árt vele-felelte Scott.
-Akkor is...szerintem most megbántottuk-húzta a száját Nina.
-Adj neki egy kis időt...-kezdte Theo de Nina a szavába vágott.
-Hat éve ezt mondogatod hogy "adjunk neki időt",ez már nem normális érted?-rivallt rá Nina idegesen.
-Nyugi,nem kell így felfortyanni!-tettem a kezem a vállára.
-Tudom...sajnálom!Csak...szeretném visszakapni a régi Stinet...szeretném visszakapni a barátnőmet...-sóhajtott és leült egy székre.
-Jaj Nina!Nem lesz semmi baj hidd el!Valahogy majd túlteszi magát rajta.
-Szerintetek Derek tényleg visszajön még?-kérdezte Scott.
-Már nem...-csóválta a fejét Theo-Reménytelen ez az egész.
-Azért remélem lenyugszik...-sóhajtott Nina.
-Biztos vagyok benne,estére el is felejti-öleltem át Ninat,akinek kicsit jobb kedve lett.
-Igen az esküvőre már nem lesz semmi baja-mondta Theo is.
-Nem kéne elmennünk mégis hozzá?-nézett fel Nina.
-Neem,most had legyen kicsit egyedül!-felelte Scott.
-De túl sokáig volt már egyedül...-felelte Nina halkan.

Sziasztok démonkáim!
Itt is lenne a következő rész.Még tervezek egy utolsó lezáró részt és vége lesz a storynak.Köszönöm hogy elolvastátok és remélem tetszett nektek!
Találkozunk legközelebb!
PEACE OUT!💙
🐺🐯🐺