Egy új kezdet

Negyedik fejezet-Bulizás, s az élet bosszúja

-Jó reggelt!- hallottuk Deanaval a barátaink hangját.
Nehezen de felébredtünk, én keltem később, mert mire felébredtem Arnolddal voltam a szobába a barátnőmék eltűntek. Mint időközben megtudtam, lementek egyeztetni Spektráékkal az estéről. Ugyan is ma este megyünk el szórakozni. Azokban a csini rucikban, cipellőkben amiket vettünk tegnap. Ránéztem az órára. Atya ég már 14:24 van. Majd a barátomra pillantottam.
- Deanával ilyen sokáig aludtunk? kérdeztem csodálkozva, mire felpillantott a telefonjából.
- Nem, Deana kerek négy órája fent van. Mióta feljöttünk Danyval , hogy felkeltsünk titeket. - mondta unottan, s azt hiszem enyhén lekezelően. Amit persze, nem hagytam szó nélkül. Oké, +4 órát aludtam. Talán lemaradtam valamiről, talán nem. Talán illetlenség, talán nem. De akkor miért nem keltettek fel? Ha akkora nagy baj lett volna, hogy tovább alszok nem hagyják..
- Még is mit ártottam neked? Mivel érdemeltem ki ezt a bunkó lekezelő hangnemet? Aludtam, nem éppen drogoztam vagy piáltam. Ha akkora nagy baj lett volna, hogy tovább aludtam, felkeltettek volna. De nem tettétek. Akkor mi ez a szemre hányás?! - kérdeztem, már nyitotta válaszra a száját. De megelőztem- Ne, inkább ne válaszolj, csak... Csak most menj le, had legyek picit egyedül..- kértem, mert semmi értelmét nem láttam, hogy egymás torkának ugorjunk. Bólintott, aztán az ajtót maga mögött bevágva lement. Szuper.. Most én vagyok a rossz. Mi csoda napnak nézünk elébe, ha már a reggel ( a kezdet) pocsék? Köszönöm kedves Univerzum. Like-olom a helyzetet.. Mondtam, fújtattam az ablakon az égre bámulva. Muszáj egy kis zenét hallgatnom, Max hangerőre nyomtam Dorothy- Egy kicsit rázós című számát. Amit aztán Road- Egyszer élünk-je követett. Össze rámoltam a szobában, ágyaztam. Letöröltem mindent, megigazítottam mindent. Miközben üvöltöttem a szöveget Mateval egyszerre :

Nem vagyok túl bátor
De őrültebb mint hinnéd
Csak a józan ész határol
Ami nincs túl messze innét
Lehet száz szó
Ha mindnek ugyanaz a vége
Néhányszor
Már sikerült megúszom élve
Ezer fokon kell égni
Kiolthatatlan vággyal
Közben farkas szemet nézni
A morcos nagy halállal
Nincs kérdés
Aki mer az nyer és ennyi
Megérzés,
Jobb lenni, mint nem lenni ... Kopogás ütötte meg a fülem, és az ajtóhoz léptem, s kinyitottam majd Spektrára kérdőn néztem.
- Szia, hallottam össze zörrentetek Arnolddal ha, lehet ezt össze zörrenésnek nevezni. Szóval mint látom próbálsz lenyugodni. Takarítasz zenét bömböltetve? Legalább jó zenét nyomatsz nem a "dium-disum-dium-disum" muzsikát.-felelte nevetve mire én magam is elmosolyodtam.
- Aha, valahogy muszáj. -feleltem a homlokom dörzsölve, kínos helyzet miatt.
- Nem sokára elmegyünk kajálni, kínaiba. Jössz velünk ugye?!-kérdezte azt hiszem inkább mondta. Mire bólintottam.
- Helyes, nos, akkor szedd rendbe magad. Lent a nappaliban várunk.- bólintottam, becsukta az ajtót majd lement,én addigra már már a szekrényemben voltam félig a fekete egyszerű csőszárú farmerem, piros "favágós" ujjatlan alul össze csomózható ingem után kutatva. Nehezen de meglett szerencsére. Majd a zenét kikapcsoltam, össze szedtem a mobilom, tárcám, kis tükrömet, majd egy fekete pici szegecses háti táskámba dobáltam. Majd lerohantam a lépcsőn a fürdőszobába vetettem be magam, akár az oroszlán az áldozatára. Megfésültem a hajamat, majd elől 2 oldalt egy-egy tincset megfogtam, pici gumival össze kötöttem majd azt hátra hajtottam. Hajam megvan, gyorsan fogat mostam, lekezeltem az arcomat, ami egész szépen kitisztult. Aztán egy szempillaspirált tettem fel, s már kész is voltam. Mentem a nappaliba.
-Kész vagyok, indulhatunk- feleltem mire mindenki csak pislogott.
- Oh, Spektra körülbelül 5 perce volt fent . S már kész vagy? Csak nem éhes vagy?- kérdezte Jonath csodálkozva, majd nevetve. Mire elég hangosan megkordul a gyomrom. Majd mindenki elkezdett nevetni.
-Hát nem csak a pasik szeretik a hasukat.-mondta Dany mikor oda lépett mellém s a vállam enyhén meglökte, mire Deana meg seggbe rúgta szó szerint. Mire Dany hátra fordult, felkapta a vállára a barátnőmet mint egy krumplis zsákot. A lány csak nevetett, a jeleneten én is kuncogtam egy sort. Felvettük a cipőnket, s már mentünk is kajálni.
Arnold megfogta a kezem, az ujjait az enyémre kulcsolta, Deanáék, Spektráék is így mentek előttünk, valamiről nagyon beszélgettek. Azt hiszem Jonathane mesélt régi story-kat .
- Majd megtudjuk beszélni? - kérdezte, majd annyit mondtam enyhe duzzogással , hogy igen.
- Jól van, de kérlek ne haragudj rám, nincs semmi mentségem, amiért olyan voltam veled. S teljesen igazad van...-mondta Arnold, de félbe szakítottam:
- Mondom oké, majd megbeszéljük... Vagy inkább hagyjuk az egészet a francba. Már bocsánat. Azt hittem majd a szokásos puszit, kedves szavakat, ölelést kapom majd, de nem. Én tévedtem. Nem a te hibád. Hagyjuk az egészet jó? - kérdeztem majd elengedtem a kezét, s próbáltam arra figyelni, hogy hova lépek. Mielőtt még kimenne az alapból is pocsék bokám.
- Ne, ezt most fejezd be! Nem a te hibád, nem te tehetsz róla, egyedül én, hogy olyan fa... fazék voltam veled. Jogosan számítottál arra amire. S hidd el ha vissza tekerhetném az időt, hogy máshogy reagáljak, megtenném. S ígérem jóvá fogom tenni, csak kérlek téged, Helena . Ne haragudj rám.- kérlelt, majd megkértem,hogy hagyjuk a témát. Majd a négy fal között megbeszéljük. Bólintott, majd csendben haladtunk egymás mellett.
A drága barátnőm vállára, hátára ugrottam, puszta megijesztésből. Mire mindannyian elnevettük magunkat. Érdekes és egész hosszú út végére oda értünk a kínaiba, aztán mindenki kérte az ételt, Deanaval ugyan azt kértük tészta+szezámos csirke, a fiúk illatos omlós csirkével, Spektra és Jonathane a szokásosat kérték. Leültünk a legnagyobb asztalhoz. Deana és én hamar befaltuk a tányérunkról az ételt, hiszen mi voltunk a legéhesebbek. Mi pihentünk, vártuk míg a többiek is.
Elindultunk haza, a lánnyal mi elől, mögöttünk a fiúk, mögöttük pedig a felnőttek jöttek. Majd a kezemet kitéve megállásra parancsolva mindenkit, megálltam.
-Nézzétek!-mondtam miközben leguggoltam,a fű mellé. Ahol édes kicsi süni-mama ment a kicsinyével. - Hát nem édesek.-olvadoztam a cukiságtól, majd Deanaval elő vettük a mobilunkat s lefotóztuk őket különféle pózban, helyzetben.
- Cuki tényleg. De lányok már 16:45 van és mire össze készülődtök, lesz vagy 19:00 óra is. Tehát szerintem menjünk tovább.- felelte Dany, mire Arnold csak bólintott. Bólintottunk, s mentünk tovább. Valahogy haza fele sokkal rövidebb volt az út.
Miután haza értünk, Deanával felrohantunk a szobámba, hogy felpróbáljuk a ruháinkat amibe szándékozunk menni. Felvétel után megcsodáltuk egymást.
- Hát Arnoldnak kifog dülledni a szeme ha meglát ebben a szerelésben.- felelte a barátnőm egy kis kacajjal. Mire a párnámmal megdobtam.
- Azt nem hinném, de Danynak biztosan. Azon sem csodálkoznék ha elájulna. Szerintem még soha sem látott nálad csinosabbat.-feleltem, s a hangomban egy kis irigységet is fellehetett fedezni. Hiszen az ő alakja tökéletes. Nincs az az ember aki más gondolja. Szép, kedves arca, bőre haja van. S mind ezek mellett tökéletes barátnő, megbízható. Nála jobb barátnőt el sem tudok képzelni.
Lesétáltunk a lépcsőn, majd megálltunk a nappali előtt. Majd köhintettünk egyet, mivel a fiúk telefonon ügyködtek valamit, s egymást lökdösték "b+ ne lökdöss, ne gyere már nekem, lezúzód az oldalam" "hallod haver ezt most miért kellet? Tudod mennyibe fog kerülni ,hogy a vissza pillantó a régi legyen?" s még ilyeneket kiabáltak egymáa fülébe. Majd felpillantottak, ránk. Aztán végig mértek minket, majd egy "huu"-t kaptunk, s oda jöttek hozzánk. Dany egy csókot lehet Deana homlokára:
-Olyan gyönyörű vagy. Nálad szebb, csinosabb és dögösebb lányt, nőt még nem láttam. Nagyon köszönöm, hogy a barátod lehetek!- a barátnőm elpirulva, boldogan kuncogott egy köszönöm félét majd szájon csókolta.
-Gyönyörű vagy, Helena! Nagyon csinod vagy ebben a ruhában is.-felelte Arnold mire nyomott egy puszit a számra. A barátnőmmel felmentünk átöltözni, aztán én próbáltam kitalálni milyen legyen a hajam, addig Deana már régen kitalálta.. Aztán lement a nappaliba a fiúkhoz.
Majd kopogást hallottam . Pont a tükör előtt álltam és a hajamat igazgattam, kiengedve melyik oldalra, feltűzve..vagy hogy jobb.
- Igen? - szóltam élénk hangon, majd Spektra jött be.
- Szeretnél valami sminket? - Kérdezte, mire bólintottam, s elmondtam neki, hogy egy sima natúr csillogós sminket szeretnék . Bólintott, majd mondta, hogy akkor menjek le. Mögötte mentem a lépcsőn, majd a fürdőbe mentünk, leültem a kád szélére. A végeredmény az lett, hogy alapozón a szemhájamon egy kis csillámport tett, szép, cuki cicaszemet csinált, majd kaptam egy fekete piros rúzst. A szám belül fekete kívül piros , iszonyú jól néz ki. Hamar meglettem, tehát mentem vissza a szobámba. Igen, szinte végig a szobában voltam. Nem akartam eljátszani Deanáék előtt, hogy minden happy mikor nem. Nehezen de a hajam is kész lett. Fogtam jobb oldalt egy kis tincset parkettába befontam, majd ami ki volt engedve, azt begöndörítettem. Vagyis inkább megigazítottam. Le sétáltam, majd a többiek előtt megálltam.
-Mikor megyünk?-kérdeztem.Kérdő tekintettel kísérve a kérdést.
- Negyed óra?- Kérdezte Jonath. Bólintottam, majd kiültem a tornácra , Deanával a nyomomban.
-Mondd neked még is mi a bajod? Be vagy fordulva mint valami depressziós..-mondta miután becsukta az ajtót. Nem feleltem.- Figyelj, látom, hogy nem akarsz Arnold közelébe lenni. Nem tudom, így hirtelen mi vagy mi nem történt. De csóri srác nagyon kivan. Olyanokkal traktált minket, hogy már nem szereted, stb..Persze mondtuk, hogy ez nem így van. -elhallgatott, a csend kényszerített a beszédre.
- Nagyon megbántott, miért nem akarok a közelében lenni? Mert nem akarom, hogy lássa, hogy sírok. Csupán a hangjától. Szeretem, de attól még nem fogok utána menni, amiért megbántott. Mint látszik, egyáltalán, még csak nem is akarná tisztázni.Megbeszélni. De mindegy, menjünk be. Csináljak úgy mint aki boldog,menni fog.-feleltem, mire megfogtam a barátnőm kezét s behúztam a házba. A nappaliba s leültünk a kanapéra. -Nos meséljetek valamit!- szóltam rájuk.
-Te Arnold! A barátnőddel mi történt? Jelenleg olyan fejet vág, mint egy őrült...-kezdte Dany. Nem kellett több elsírtam magam. De felrohantam a szobámba. Spektra mellett futottam fel. Aki csak pillázott, hogy mi történik.
Egy idő után kopogást hallottam, majd bejött Jonathane.
- Hé Helena, minden oké?
- Igen, csak... - mondtam, majd még jobban kitört belőlem a sírás. Majd megfogta a vállam s így szólt:
- Nah szedd össze magad szépen! S elmegyünk bulizunk egy jót. S holnap majd megoldjuk jó? -kérdezte majd bólintottam, megigazítottam a sminkem s mentünk.