Egy új kezdet

Második fejezet-Legjobb otthon

Megérkeztünk. Közvetlen a házunk előtt parkoltunk. Egy egyszerű ház volt. Nappalival, három szobával, egy fürdővel. Olyan álomház féle volt.
Beléptünk a házba egy hosszú folyosóból oldalra nyílt a nappali, egy átlagos nappali volt, minden fehér, bézs és szürke színű volt. Én szerettem ott lent lenni. A folyosó másik oldalából konyha volt nyitva, ami mondhatni egész nagy volt. Leginkább Spektra terepe volt, aztán a folyosó végéből két szoba nyílt. Az egyik nővéremék hálószobája volt, a másik viszont igazából egy mindenes. A folyosó végéből megy fel egy lépcső. Na ott van az én szobám, az ablaknál egy olvasó sarok kialakítva, egy normál méretű tv az ágyammal szemben, ami kicsit hercegnős , de én pont azért imádom!
Jonath felvitte a cuccaim, Spektra bezavart minket "kicsiket" a nappaliba, aztán ott vártunk amíg a felnőttek nem jöttek. Természetesen a macimat is leültettem mellém a kanapéra. Arnold kuncogott és mosolyogva nézte végig a jelenetet , hogy leültettem a macit. Persze kérdőn meredtem rá. Mire oda lépett hozzám megsimogatta a karom, s megölelt. Persze éltem a lehetőséggel, s hozzá bújtam.
-Olyan aranyos vagy, ahogy rendezgetted a macit!- jelentette ki boldogan. Mivel éreztem, hogy rák vörös lettem, még jobban bele temettem az arcom Arnold mellkasába.
Arnold alkata igazából tökéletes. Izmos, nem duci, de nem is cérnaszál. Van egy kis pocakja ami irtó cuki. ( Hogy lehet egy srác hasa cuki? Nem tudom, de az övé az.) Nagyon helyes, gyönyörű éj kék szeme van, sötét barna haja mint nekem, ami nem túl kicsi, de nem is nagy. Közepes méretű, pont bele lehet túrni. Édes, kaján mosoly, s mikor teljes mosoly jelenik meg az arcán édes kis gödröcskék párosulnak hozzá. Maga a tökély. Még tudnék róla mesélni, áradozni de három év is kevés lenne.
Ott ültünk a kanapén a tv-t bámulva, Rabbit invasio ment rajta. Spektráék jöttek, és elég kínos volt... Nem vagyunk kicsik, ezt állítottam, mikor 15-16 évesek vagyunk, mesét nézünk és én macit + Arnoldot ölelem.
-Jó, oké. Vissza vonom, mégis kicsik vagyunk, főleg én.- Jelentettem ki mire mind a négyen nevetni kezdtünk. Mivel a doki azt mondta, minimum egy hétig "ház-fogság"-ban lesz részem, így Spektra megengedte, hogy nálunk, a nappaliban(!!!) filmezzünk Arnolddal. A Mielőtt megismertelek című filmet néztük. Kihúztuk a kanapét, ágyat csináltunk belőle, Spektra hozott nekünk párnákat. Majd össze bújva ( természetesen a macit is ) egymást ölelve néztük. Arnold néha-néha nyomott hol a homlokomra, hol a fejem búbjára puszit, végig simogatta a hátam, szorosan mellette feküdtem. S másik kezét össze kulcsolta az enyémmel. Időközben elaludtam, egyszer megébredtem, Arnold hangjára.
-Nagyon szépen kérlek, hozol rá egy plédet? -kérdezte, majd jött Jonathtól a válasz:
-Persze, egy pillanat!- egy kis idő múlva éreztem ahogy rám lapul a pléd, ami Arnoldot is eltakarta. Éreztem, ahogy meleg, szeretet teljes, óvó, védelmező karja még jobban körém fonódik. S még jobban elnyomott az álom.
-Jó reggelt vagy inkább jó estét!- mondta Sprektra ahogy pakolászott a szekrénybe.
-Jó reggelt, mennyi az idő? - kérdeztem, félig még aludtam. Hunyorogva de az órára pillantottam.- Mii?! Hogy lehet 19:58? Mielőtt elaludtam volna, 14:52 körül volt. - akadtam ki. Nem akartam elhinni, hogy kb. 5 órát aludtam. Nekem olyan fél órának tűnt. Hol van Arnold?
-Spektraa!- Kiáltottam, fel is tettem neki a kérdést.- Arnold?
- Kiment felhívta az anyuja, a tornácon telefonál. Nem akart felkelteni.- felelte, miközben kifelé ment. Nehezen feltápászkodtam, meg dörzsöltem a szemem. Elbattyogtam az ajtóig, kinéztem a mellette lévő kis ablakon. Ott ült a hinta ágyon. Észre vette, hogy stírölöm, valamit gyorsan lehadart, s felállt, elindult az ajtó felé.
Nem tudtam milyen idő van kint, amúgy is kicsit fáztam, így a fogason lévő pulcsiját magamra húztam vagyis inkább rám segítette, majd kiültünk.
Néztük a naplementét. Hirtelen eszembe jutott, az anyuja.
- Nem akarom, hogy elmenj. Viszont anyudnak is hiányzol. Oké velem semmit sem lehet kezdeni, elkezdünk filmezni, fél óra után bealszok és utána órákig itt sem vagyok. De nekem sokat jelent..- inkább elhallgattam, kezdett kínos lenni.
Magához ölelt én hozzá bújtam, majd nyomott egy puszit a fejemre, felnéztem a csillogó boldog szemeibe, s az ajkaira nyomtam az enyéimet.
Már 20:40 körül lehetett mikor kértem Arnoldot, hogy menjünk be mert már nagyon fáztam. Ő bólintott, majd befelé említette,hogy ő nem fázik.
Lehet csak a fáradtságtól fázom. Beléptünk a nappaliba, majd Spektra Arnoldhoz fordult:
- Arnold, anyukád mit mondott? Maradhatsz, vagy haza kell menned? - kíváncsian figyelte a srácot. Én meg csak pislogtam, hogy miii? Maradhatsz? Nem tudtam szó nélkül hagyni.
- Mi történt amíg én aludtam? Mi folyik itt? - vontam kérdőre őket, s időközben úgy álltam, hogy mindenkire rá lássak. S köztük kapkodtam a fejem. Majd Arnold kuncogott egy sort. Spektra magyarázta el a dolgot. Szóval azt beszélték, hogy ha Carol bele egyezik ( mint megtudtam, már ők is találkoztak) itt aludhat nálunk. De szigorúan (!!) csak is a vendég szobában. S egyedül mindkettőnk. Arnold őrült a dolognak, mert elmondása szerint így is közelebb lehet hozzám. Ez annyira cuki. De így biztos én is jobban fogok aludni.
Mikor először voltam kórházban nyugtalanul és rosszul aludtam. De így , hogy Arnold ott volt, még az álmomat is őrizve jól aludtam. Ami igazán furcsa. Na mindegy, elmentem fürödni, persze a legkisebb kezdte a fürdést. Ez nem fair, hiszen korilag, magasság szempontjából is én vagyok a legkisebb. Nővérem 165 cm között van, a férje Arnolddal egy magas nagyjából.
Vacsinak Jonath rendelt kínait. Mindenkinek azt amit szeretet. Persze mind ezt akkor mikor aludtam, Arnolddal ugyan azt ettük: pirított tészta, szezámmagos csirkével. Jonath ugyan ezt ette húsgombóccal. Spektra pedig fa fülgombás csirkével.
Már indultam volna fel a szobámba aludni, mindenkitől elköszöntem. Mikor Arnold hirtelen a csendet megtörve megszólalt:
-Felmehetek , csak addig amíg el nem alszik? Kérem. - hátra fordultam és kérdőn ugyanakkor örömmel néztem Arnoldra, majd Jonathékra kérőn. Azt hiszem hatásos volt. Végül kis hezitálás után Spektra adta meg az ítéletet:
- Ha most elmész fürödni, akkor felmehetsz addig amíg mi meg nem fürdünk. Legkésőbb ha addig netán nem aludna el- és akkor rám vetett egy pillantás- utána le kell jönnöd. Viszont nem szeretném ha felmászkálnál, és azt se- megint rám pillantott kicsit szigorúbban- hogy te le mászkálj. Hiszen nem kéne, meg hát amúgy sem kéne mászkálnod, nem rég műtötték a lábad!- jelentette ki Spektra, majd rá pillantott Jonathra mivel elkezdtem kuncogni a hülyéskedésén. Mire abba hagyta, s kérdőn nézett rá, nekem már a könnyeim is folytak a nevetéstől. Arnold el ment gyorsan lefürödni.
- Uram maga rajtam gúnyolódik?- kérdezte Spektra kicsit érdekes hangsúllyal. Mire jött a válasz:
- Micsoda feltételezés, hát még is mi okom lenne rá? Dehogy is.-próbált úgy tenni mintha mi sem történt volna, én csak nevettem, aztán jó éjszakát kívánva és megköszönve mindent, egy hatalmas öleléssel búcsúztam el. Arnold végzett, jött ki a fürdőből. Egyszerű baba kék színű pólót és egy szürke mackó nadrágot vett fel pizsinek. Én egy szürke, oldalt 2 fehér csíkkal ellátott rövid nadrágot, és Arnold egyik sötét pólóját ( ami már kicsit kicsi volt rá, s oda adta ) állítottam be pizsinek. Mivel még mindig a nappalinak a kanapéján volt a macim, így vissza léptem érte majd Arnolddal a nyomomban baktattam fel a lépcsőn. Ahu.. Minden sötét lett nem láttam hova lépek, Arnold fogott meg. Hallottam amint Spektráék rohannak ide, és kérdezik jól vagyok-e. Néhány másodperc múlva vissza tért a látásom és a hallásom is kijavult. Megnyugtattam őket, hogy biztos csak a fáradtság hozta ki. Aztán mentem fel. Mikor felértünk a hátam mögül hallottam egy " hűű "-t mikor felkapcsoltam a villanyt . Először nem értettem miért, de utána leesett, hogy a szobámra értette a nyomomban lévő Arnold.
-Hűű mintha az én szobámat látnám egy csajosabb verzióban. - jelentette ki, mire kérdőn néztem rá. Aztán elmagyarázta, hogy a berendezés miatt, neki is vannak a falon bandás poszterek, az ő poszterei között is ott pihen AFC, Road, Jinjer, Dorothy plakátja, mint nálam. Mutatott is róluk képek és tényleg ott voltak a több 10 plakát között. Elmondta, hogy a poszteres fallal szemben lévőn egy könyves szekrény (melynek van vagy 10 polca) van az összes könyvvel amit olvasott valaha is. Nekem csak a kedvenceim vannak, bár így is egy 5 polc van tele.
Megkértem, hogy ezt a témát holnap tárgyaljuk ki jobban, s most leszeretnék feküdni, ha nem baj. Mire bólintott s megölelt, lefeküdtünk a 2 személyes pihe-puha ágyikómra aminek a fele plüssökkel volt tele. Persze előtte elpakoltam a fotelbe a kis drágákat.
Hozzá bújtam olyan szorosan ahogy csak tudtam. Simogatta a hátam, a karomat, néha nyomott egy-egy puszit a fejemre és hallgattam ahogy vert a szíve. Éreztem ahogy egyre nehezebbek a szempilláim, egy kis idő után már el is nyomott az álom.
Álmomban, Manhattanban voltam, egy ijesztő ugyan akkor barátságos kis zsákutcán sétáltam, míg elérkeztem egy falhoz. Bizonyos kopogási kódot kopogtam le a falon majd át tudtam kelni . Sétáltam amíg egy vén kunyhóhoz nem érkeztem. Bementem majd egy öreg asszonyka köszönt s elmondta, hogy már iszonyúan várt rám. Izgatott lettem mikor átadta a kis dobozt amit elvileg én rendeltem tőle. És azt mondta csak akkor nyissam ki ha már vissza tértem a falon túlra. Megköszöntem a tanácsát, és további szép napot kívánva mosolyogva léptem ki a kunyhón. Ám mikor kiléptem egy fura de egyáltalán nem úgy nézett ki, mint mikor megérkeztem. Sétáltam, azt hittem már sose érek vissza. Mintha 100x hosszabb lett volna a vissza vezető út. Vissza tértem Manhattan kis utcájára ami most már élet vidám volt. Rengeteg idősebb, s kisgyerek köszönt de mint Harmony-nak nevezett. Nem értettem. Mikor kinyitottam a dobozkát, két kis baba volt benne és mindegyik külön kis áttetsző dobozban s egy-egy kis tű volt hozzájuk. Az egyik egy lány volt teljesen Phenon kinézete volt. Haja eredeti barna színéből ment át szőkébe, arca kicsi gyerekes, alkata vékony, fekete iszonyú rövid nadrágot és cérna pántos topp méretű piros, fekete vízszintes csíkozású trikó (?) volt rá varrva. Homlokára egy P- betű volt égetve.
A másik baba egy srác volt. T- betűvel a homlokán, egyértelmű lett most már számomra, Wodoo babák, melyek Todot és Phenont ábrázolják. Tehát megtudom őket kínozni . Varázslatos érzés töltött el.
- Jó reggelt pici Helenám!- ébredtem meg Arnold hangjára és hatalmas cuppanos puszijára ami az arcomon landolt. Olyan aranyos tőle, hogy ily cukin kelt fel.
- Jó reggelt Arnold!- a kedvességét viszonozva megcsókoltam, persze nem csak azért. Ám egy sima csóknak szántam, de egy hosszasabb csók lett belőle. Nem bántam, nagyon jól esett ilyenre kelni. Rá néztem az órára ami az éjjeli szekrényemen volt. Majd Arnoldra pillantottam:
-Öhm az tőled van??- kérdeztem a dobozra mutatva ami ott pihent . Megrázta a fejét, majd az ölembe vettem, felnyitottam majd Arnold kérdőn nézett rám, amiért fel üvöltöttem egy EZ AZ, MEGSZÍVTÁTOK-kal . Aztán elmeséltem az álmom, és így már értett mindent. Majd aggódva félve megkérdezte, hogy érzek- e még iránta mármint Tod iránt valamit. Erre mondtam neki:
- Nem! Határozottan nem. Egy srác van akibe szerelmes lettem. Viszont csupán 2 hete ismerem. Még is a szívemben több és biztosabb helyett tölt be mint eddig bárki! S ez nem hinném, hogy valaha is elmúlna, csupán erősödni fog. Ez a srác pontosan itt ül előttem, akinek muszáj vagy most rögtön megcsókolnia vagy nekem kell!- jelentettem ki, mire megcsókolt. Mmm. Aztán hátrébb húzódott mire kérdőn tekintettem rá.
- S Tod? Ő mit jelent számodra? Ki számodra? - iszonyú félelem csillant át gyönyörű éj kék szemén . Végig simítottam az arcától a karjáig. Majd rá mosolyogva közöltem vele:
- Tod csupán egy srác akin bosszút állnék, a legérzékenyebb ponton ahol tudom. Phenonon.
S ez által a lány bántom. Leginkább rajta szeretnék bosszút állni. Semelyiken sem azért mert nem szeretnek , nincsenek velem. Mert különben te nem lennél nekem. Hanem azért amiért hazudtak, és elhitette velem, hogy tényleg aggódik pl az egészségemért, s igaz barátnő. A legjobb barátnőjének nevezett. Mégis elcsábította a srácot, miután az unokanővéremmel, Saraval is megcsinálta ugyan ezt. Azt hiszem miatta is...- elhallgattam. Kínos lett a helyzet .
Válaszul pedig azt kaptam, hogy bármi gond van, bármi változna, mondjam el neki, mármint Arnoldnak. Bármiben számíthatok rá, és , hogy nagyon szeret engem, megváltoztattam az életét.Nem szeretné ha csak egy fejezet lennék, hanem az élete könyvének a befejező része. Erre elbőgtem magam, s elmondtam neki mennyire szeretem, és hogy én is azt szeretném, hogy együtt öregedjünk meg. Megígértem neki, hogy mindenről szólni fogok. Miután kisírtam magam az örömtől, lementünk reggelizni. Legnagyobb meglepetésemre ott ült az asztalnál Carol, Spektra, Jonathane. Már ettek, jó étvágyat kívántunk majd le ültünk hozzájuk reggelizni.
Amúgy Arnold miután Spektráék végeztek, lement, de elmondása szerint megpuszilgatott, és jól betakargatott nehogy fázzak éjjel, a sötétítő függönyt jobban behúzta. Hát nem cuki?
Már egy hete, hogy a ház-rabja vagyok. Múlthéten Spektra a dokival 16-ára beszélte meg a varrat szedésre , vizsgálatra az időpontot. Jonathékkal kísértek el, mert Arnoldnak Carollal kellett mennie, hivatalos dolgokat elintézni. Kaptam érzéstelenítőt, nem éreztem ahogy szedték ki, nem is láttam, de nagyon féltem.
Megvizsgált a doki.
- Az otthon léte alatt volt rosszul?- kérdezte az orvos, miközben sebesen jegyzetelt. Jonath elmondta neki, hogy ki engedésem után este voltam rosszul azóta nem. Dr. Hoppfealmann azt mondta, hogy minden rendben van. Ennek örömére elmentünk kínazni. Van egy kis utca a városban, ahol mindenféle étterem van. Ott beültünk, megebédeltünk, közben csörgött a mobilom.
Nehezen de megtaláltam, Arnold volt az. Megkérdezte minden rendben van-e. Elmeséltem neki röviden, hogy mit mondott az orvos, aztán elmondta mennyire örül neki, azt mondta amint végeznek az okmány hivatalban, fel fog hívni ismét és jön hozzám.
Miután megebédeltünk, elmentünk fagyizni. S csak utána indultunk haza.
Hazaérve iszonyú álmosság fogott el. A táskámat ledobtam a nappalinak a foteljébe, s levetettem magam a kanapéra. De valahogy meg sem volt az igazi, felbattyogtam a lépcsőn egyenesen az ágyamba dőltem, hozzá bújtam a macihoz, majd pár percig csak bámultam magam elé. Majd elnyomott az álom olyan 14:23-kor.
Beszélgetés zajára ébredtem. Rá lestem az órára úr isten! 18:36 . De én csak pár percre akartam ledőlni. Hú. Fel vettem a kis rózsaszín bolyhos papucsomat, bele bújtam Arnold piros meleg pulcsijába. Ha már nincs itt, akkor így közelebb van hozzám, s érzem az illatát. Le mentem a lépcsőn a macimmal a kezemben, szinte percenként ásítottam. Aztán egyenest a nappaliba igyekeztem, hiszen onnan jött a hang. Igen, ott ült Jonath és Arnold. Spektra a konyhában pakolászott.
- Arnold? - kérdeztem álmosan, csodálkozva. Hirtelen oda fordult hozzám, s már fel is pattant a fotelből.
- Szia, jól vagy? Minden rendben? Már annyiszor hívtalak, aztán nem vetted fel. S úgy döntöttem eljövök hozzátok. Nagyon aggódtam érted. Iszonyúan megijesztettél...- hadarta szinte egy szuszra. Majd az egyik kezemmel amivel nem a macit öleltem megérintettem az arcát, nem értem. Miért és hogyan van olyan hatása az érintésemnek felé, hogy szó szerint el áll a szava?
Persze ez csak jó, s olyan édes, nem mintha az ő érintése nem így hatna rám...
-Ne haragudj, lefeküdtem a kanapéra, majd felmentem a szobámba csak pár percre akartam ledőlni, de ez lett belőle. Megvagyok. Te hogy vagy? Minden oké, igen. Ne haragudj, hogy nem vettem fel a telefont. - mondtam, annyira bűntudatom volt , hogy könnybe lábadt a szemem s elcsuklott a hangom. Ezt ő is észre vette, két kezébe fogta az arcom, enyhe csókot lehelt az ajkaimra. Félbe szakítottam a csókot, mert most csak hozzá akartam bújni. Persze, szeretem mikor csókol, de nagyon álmos voltam. S csak arra vágytam, hogy össze bújva feküdjünk. S aludhassak. Talán, önző lennék? Nem tudom. Kopp-kopp-kop.
Riadtan néztem az ajtóra, féltem, hogy talán az a fazon aki elütött. Spektra kinyitotta, én a nappaliba leültem. Majd ismerősen csengő hang ütötte meg a fülem:
- Szia, Helena itthon van? Írtam neki, hívtam is, de egyikre sem kaptam választ. Aggódom, hogy nem történt- e valami baj.- tehát Kaylee is hívott, írt is. Nővérem kedvesen kérte, hogy jöjjön be, majd elmondta, hogy csak elaludtam semmi baj nem történt. Bejött a nappaliba, egyből egymás nyakába borultunk, majd szinte egyszerre mondtuk egymásnak: - úgy hiányoztál- pár percig úgy álltunk. Spektra és Jonath félre hívta a Kayleet és Arnoldot, én addig felkullogtam a szobámba, s lefeküdtem. Néztem a plafont, vártam.
- Helena, nem lenne nagy baj ha elmennénk kicsit? Addig Kayleeék vigyáznának rád.- kérdezte Jonath. Elgondolkodtam... -Hm, akkor filmezhetünk is itt a szobámban?- kérdeztem , mire bólintottak. Oké, ez könnyen ment.
Kikísértük őket, majd pattogatott kukoricát tettünk a mikróba. Leereszkedtünk Kaylee-val és néztük ahogy forog, és pattog. Arnold felment, besötétíteni, filmet kapcsolt. Kiszedtük, majd két közepes tálba tettük, s felmentünk. Arnold a Romazuri-t kapcsolta be ami egy francia vígjáték. Az ágyon szépen elhelyezkedtünk, Arnold legszélén, mellette én középen Kaylee pedig mellém feküdt.
  Én nem sokat láttam a filmből, ugyan is bealudtam. Néha megébredtem, hallottam ahogy nevetnek. De egyből vissza merültem. Fúra álmom volt ugyan akkor csodálatos is.
  Épp hogy kaptam levegőt, a szemeim szinte össze voltak ragadva, nem tudtam kinyitni. A számat pedig nem is éreztem, ijesztő volt. Egyszerűen egyetlen 1hangot hallottam a fejemből mely ugyan azt mondogatta egymás után: Tedd meg, ne küzdj ellene, tudom, hogy mennyire vágysz rá az első pillanattól fogva- felvisítottam mire a Phenon Woodo baba és a kis tűcske volt a kezemben, nem tudtam ellenállni tovább.  Először a szemébe szúrtam, majd össze vissza karcolgattam. Persze csak az egyiket, majd a másikat később. Aztán a testének összes pontját végig szúrtam, a hajából egy kicsike darabot levágtam, a szájába tömtem, majd össze varrtam. Bele szúrtam a tűt a csuklójába majd végig húztam egészen a hónaljáig mindkét felső végtagján. Majd a nyakán is simogattam a tűvel. Végzetül a combját a térdéig, a talpát és a hasát végig szántottam az édes tűvel. Majd Tod babát vettem a kezembe, a karjába egy H-t írtam a tűvel. A hasát , hátát, nyakát, meg ahol megérinthette Phenon végig húztam a tűt...
 - Helena! Helena! Hahó?! Ébredj , hallod? - Valaki szó szerint rázott ki az édes álmomból, nehezen de kinyitottam a szemem, mert mintha valaki leláncolta volna a szemhéjam, nehéz volt. Előttem guggoló Arnoldot bámultam. Körbe néztem, itt vagyok a földön, plüsseimmel szó szerint kört alkottak s én ültem középen, a kezem tiszta vér volt, legnagyobb meglepetésemre, a babák ott voltak mellettem. Félve de megkérdeztem:
  -Arnold, mi történt? Hogy kerültem ide a földre... így?- néztem rá kérdőn.
  - Kaylee elment , mert anyuja felhívta, megébredtél a csörgésre, elbúcsúztál tőle. Megkérdeztem, hogy lekísérjem- e igent mondtál, mire felértem így voltál, csupán 2 percre voltam távol, olyan 30 percen keresztül próbáltalak felkelteni, ráztam a vállad, megcsókoltalak, mindent bevetettem semmi, a szemed pirosan és feketén izzott. Kértelek fejezd be, ne csináld, de te ördögien nevettél egyet majd tovább szúrkodtad a babákat, majd egy kést rántottál elő, próbáltam elvenni, elfordultál nem tudtam oda menni, majd mondtál valamit, s megmarkoltad a kés élét, s kirántottad a másik kezeddel, a véred a tűkre és a babákra csepegtetted..- mondta látszott, hogy megrémítette a látvány. Bediliztem, megőrültem. Muszáj megnyugtatnom.
  - Héé, Arnold nézz rám..-kérleltem, mert ő a kezemet bámulta- Tudod, hogy soha sem bántanálak. Ami az előbb történt, álmodtam. Ijesztő lehetett tudom. De ne aggódj, amint ők az élők sorából el, s a holtakéba csatlakoznak elfog múlni minden. - feleltem s egy csókot leheltem az ajkaira. Elfordult, megérintettem a vállát, elhúzódott. -Kérlek, nagyon szeretlek. Ne haragudj rám. Nem én voltam az akit láttál, ezt te is tudod. Nem tudom mit csináltam, de ha bántottalak, azt kérlek ne titkold! Muszáj tudnom.- mondtam immár zokogva, mire ide fordult végre, az arcom két kezébe fogta.  -Nem bántottál, csupán nem engedtél magadhoz, nagyon féltem, pontosabban féltettelek. Megijesztettél, és a szemeid...-elcsuklott a hangja, könnybe lábadt a szeme, ahj, megint elszúrtam mindent.. Helena Salvatore 5:1** fantasztikusan szerencsétlen...
  -Helena ne haragudj, de nekem ezt fel kell dolgoznom.Most megyek, ki kell szellőztetnem a fejem. Ezek után minden átértékelődik bennem...-felelte, majd lerohant a lépcsőn cipőjét felvette. Próbáltam  marasztalni, sőt még a kezénél vissza is húztam, kiszabadította magát a karjaimból az ajtót bevágva elment. Elment... El...elme...Elment... Kitört belőlem az őrjöngő, sírás mely szinte már megfojtott..Mogyoró barna, hosszú, dús hajamba túrva rohantam fel a szobámba, ajtót kulcsra zártam. Amint megfordultam az ajtónak dőlve összeestem, csak zokogtam.. órákig. telefonom kikapcsolt állapotban, a szekrényem mélyére tettem
   Az ezt követő hetem így telt: -reggel felkeltem
                                                              -sírtam, majd átment zokogásba
                                                              - aludtam
                                                              - eljött a másnap, s kezdődött minden előröl.
Talán volt az másfél hét is. A telefonomat kikapcsolva hagytam. Szinte óránként jött fel hol Spektra, hol Jonath.. Az ajtónál kérleltek, hogy nyissam ki, stb.. Nem tettem, egyedül akartam lenni, ezt velük is közöltem, azt mondta Spektra kapok még 1 napot amit lealkudtam 2-re , de utána vissza kell váltanom a régibe, és addig is az ajtót ki kell nyitnom, nem lehet bezárva. Bele mentem. Kinyitottam a kulcsot az ajtó alatt kilöktem Spektrának, ezzel bizonyítva, hogy nem zárom magamra. Pár perc múlva Arnold ront be az ajtón, erről nem volt szó... Az volt, hogy kapok még két teljes napot egyedül. De kezdődik...
  - Hé...Csupán pár órát kértem, hogy kiszellőztessem a fejem. Hívni kezdtelek.. De ki vagy kapcsolva, egy hete és 4 napja.. Aztán jövök hozzátok, Jonath közli, hogy nem fogok tudni beszélni veled... Ennyi ideje senkivel sem beszélsz, magadra zártad az ajtót. Néha zokogás zaja szűrődik le és ennyi.. Figyelj nem tudom mit akarsz ezzel elérni. De ha azt, hogy lerázz, nem fog menni, szeretlek Helena. Mindennél fontosabb vagy nekem. Belátom hiba volt elrohannom..- mondta de félbe szakítottam:
- Nem csupán elmentél, kitépted magad a karjaimból..- mondtam mire újra elcsuklott a hangom, felidéztem mi történt, majd zokogás tört ki belőlem. 
  - Tudom, az életem legnagyobb hibája amit valaha elkövettem, kérlek bocsáss meg nekem. - kérlelt, de csak zokogtam. Felálltam, oda léptem az ajtóhoz, becsuktam, majd megfogtam a barátom kezét, leült az ágyra, majd hozzá bújtam s megcsókolta a homlokom, mire ajkaira leheltem egy csókot. Amiből egy irtó tüzes csókolózás lett. 
  - Nagyon össze törtél, nagyon fáj ahogy elmenekültél, ahogy rám vágtad az ajtót, minden. Megbocsátok, de soha többet ne kelljen ezt a fájdalmat átélnem. - távolodtam el tőle- Most viszont azt a két napomat elszeretném tölteni úgy ahogy terveztem...-jelentettem ki. Elfogadta, viszont kérte, hogy azonnal szóljak amint készen álok folytatni az életem. Elköszönt, s elment.
Kinyitottam az ablakot. Majd egy vita része szűrődött be. Arnold és Phenon hangja..
  - Szállj már le rólam, mi van megint beindult a r******-kodás? Elhiszem, hogy minden áron keresztbe akarsz neki tenni..-elhallgatott Arnold mert Phenon visítani kezdett: 
  -Nézz meg!! Ő csinálta velem! Ezért szinte semmi , hogy rámászok ismét a barátjára. Hidd el te is elcsábulsz, be adod a derekad, s nekem ugrálsz.. - lerohantam, már ott is voltam.
  -Szia kicsi ribi! Szeretnél még pár olyan sebhelyet? - kérdeztem vigyorral az arcomon. Mire úgy nézet rám, mintha szellemet látott volna. Egyesével tördeltem le a körmeit, próbált megütni, de megtéptem. Majd a szájába tömtem.- Na, vagy leakadsz a barátomról, vagy itt helyben kitépem a szíved,- közben behatoltam a szívéhez és a körmömmel kapartam- s a drága Toddal megetetem.-ezzel a kijelentésemmel össze szorítottam a szívét. Már készültem kitépni, de Arnold a vállamra tette a kezét, s azt mondta : engedd el... még ne végezd ki .
   Igaza van. Még kínzom kicsit. Mielőtt elengedtem volna, megbűvöltem, hogy ne mondja el senkinek. Eltávozott, vagy inkább futott a rémülettől? Hupika.