Egy új kezdet

Hatodik fejezet-Helló kórház, rég találkoztunk

Kinyitottam a szemem, olyan ismerősnek tűnt ez a helység. Bár igazából homályos és fájdalmas volt a látásom, azt hiszem ezek talán megfelelő jellemzők. Körül néztem a szobában, s megláttam a helyiség másik felében lévő kanapét. O, te jó Ég. Nem , nem , nem és nem! Én nem lehetek újra kórházban, nem . Engedjenek haza. Miért vagyok itt, ki hozott be? Én nem jöttem be, arra emlékeznék, csak nem esett ki az elmúlt fél óra, maximum 1óra eseményei... Annyira szenilis csak nem vagyok, ha pedig igen, úgy vélem van némi probléma a toronyban. Csak nem.. Ne, ne, ne, ne. Wodoo áldozata lettem. Ne, még hozzá az Wodoo-zott meg aki először ide küldött, és most még egyszer itt akart tudni. Hogy férhetett hozzá ehhez a „szer"-hez . Azt hiszem nagy bajban vagyok. Ő okozta a kezeimen lévő sebeket. Ez a vágás, vágások és harapások ott maradnak örökre. Tudom, senki sem magyarázhatná be nekem, hogy elfognak múlni. Én is ehhez a módszerhez folyamodtam, tudom, hogy ez által okozott sérülések örökké ott maradnak. Azért csináltam azt amit Phenonnal és Toddal. Na várjunk.. Ki a csuda ez a pasas? Miért akar ennyire holtan látni, ha nem is az akkor szenvedni látni? Mit ártottam neki? Ismerem? Nem , nem akarom ezt. Nagy félelem, fájdalom fogott el, és az a torkomon ki is jött, síkoltottam, és sírtam, akár egy órával ezelőtt.

- Hé , hé Helena, nyugalom. Tudom mik járnak a fejedben. Kiderítjük ki a pasas, nem tudom miért akarta a pasas, hogy kórházba kerülj ismét. De kiderítem ki ő, miért csinálta, és végzek vele. S tudom, hogy ott fog maradni, de azt is megoldjuk, szép lassan , idővel- az utóbbit erélyesebben mondta- de begyógyul. Nem azt mondtam, hogy teljesen elmúlik, hanem, hogy össze varrták, s csak halványan fog látszani. És akkor pl: alapozóval eltüntethető..- válaszolta meg az összes kérdésemet ami hirtelen, nagy aggodalmamban keletkezett.
- Miért vagyok itt? Ki hozott be? Az az egy óra alatt össze is varrták? - kérdeztem zokogva. S most vettem csak észre, hogy Spektra és Carol az ágyam mellett álltak, nővérem a kezemet fogva, vigasztalt.
-Mert elájultál miután össze estél. S valami miatt enyhe sokkot kaptál. Carolék hoztak be...-felelte majdnem az összes kérdésemre Spektra. Feltettem újra egy kérdést:
-Mióta...mióta vagyok itt?- majd enyhe undorral az arcomon körbe néztem a helyiségen.
- Már..- Spektra nagy levegőt vett, ami nem hangzott túl jól.- Lassan egy hete, hogy behoztak Carolék..-egyszerűen lesokkolt amit a nővérem mondott. Mi az, hogy lassan egy hete? S eddig mit csináltam? Miért nem emlékszem? Mi történik velem? Hallom, hogy beszélnek hozzám, felváltva próbálnak nyugtatgatni. Hangos, fűl sértő csipogást hallottam, majd hangzavart, éreztem ahogyan az agyam feladja, küzd de nem megy neki. Rövid időn belül elsötétül minden és megszűnik a világ.. Az egész világ számomra, mintha lekapcsoltak volna.