98. ~ Alliterációk ~

56 16 8
                                    


Művészi magányba mélyedve merengek,
Eperszínű eget egyedül elemzek,
Szemem szendén, szomorkásan
fénylik, fenyőrigók fáradtan fuvoláznak,
Sarokban síri sötétbe süppedek,
Titkaim tengerében tévelygek,
Vajon valaha valaki velem vész el
Leharcolt lelkem látomásaiban?

...











(nem gondoltam volna, hogy ezt ilyen nehéz lesz összehozni :')
fejlődnöm kell még, és boldogít a tudat, hogy mindig lesz hova.)





SzilánkjaimWhere stories live. Discover now