Ott kuporgok, a fürdőszoba padlóján. Csupasz hátam a hideg csempének vetem, karjaimmal a térdemre borulok, és egész testemet rázza a zokogás.
Kiáltani akarok, de csak feltörő sírás jut ki a torkomon, el akarok némulni, de képtelen vagyok; azt akarom, hogy valaki rám találjon, és azt is, hogy senki ne leljen rám. A józan ész alulmarad, az áthatolhatatlanul mély érzelmek, a maró fájdalom elhatalmasodik rajtam.
A világ összes fájdalma a lelkemben sajog, összetört álmaim éles szilánkjaitól vérzek.
Talán a vértől, talán a könnyeimtől, talán a fájdalomtól, amely satuként szorít össze, de valamitől meg fogok fulladni.
ESTÁS LEYENDO
Szilánkjaim
De Todo____ egy furcsa lány agyából kipattanó még furcsább gondolatok avagy random bölcsességek Léda "tollából", a negativitástól egészen a pozitivitásig. ▪▪▪ ❝Úgy érzem, lassú rehabilitáció lesz, de önmagam romjaiból újra fel fogom építeni azt az embert...
