Just Fangirling

Ez is eljött

Helooooo

Igen, ahm elég.. rég voltam. De ha úgy nézzük volt elég bajom... Fhu... Akkor story time.

Az egész március elsején kezdődött. Aznap volt a farsangi táncunk. Délben eléggé vártam két személyt, akik nem mások, mint a barátnőm és az egyik legjobb barátom. Azonnal megöleltem őket a lépcsőn és még ma is azt mondom, hogy életem legjobb napja volt. Most vagyunk együtt 1 év 8 hónapja, örülök, de valahogy egy csomószor elkap a sírás, sírhatnék.

De haladjunk a történettel... Szóval dumáltam velük, egész nap, sőt, még a sulidiszkóra sem maradtam, a tomboláról meg elkéredzkedtem (ezt a szót a mai napig nem tudom hogyan kell leírni). Elmentünk a játszótér melletti boltba, vettünk energiaitalt, gumicukrot. A barátnőmmel a hintára ültünk, természetesen hintáztunk. Hárman hallgattuk hangszórón a kpopot meg a rockot, nem is lehettem volna boldogabb. Eljöttünk a házunk közeli bolthoz kb. fél ötkor. Én hazamentem, apától a boltba kéretőztem, majd a kabátom zsebjébe pakoltam pár cuccot. Visszasiettem a bolthoz, majd a barátnőmnek adtam kettő betűt (egy D-t meg egy B-t, mondhatni ez egy belsős "poén" köztünk) és egy kaki emoji plüsst. Ja, és egy cseresznyés gumicukrot. Igen, ennyi telt tőlem, mint... Karácsonyi, hónapfordulós, szülinapi ajándék... Na és eredetileg kapott volna egy szív alakú mézeskalácsot, amire az van írva, hogy Ich liebe dich, csak hát tesóm kapta karácsonyra, mert amúgy zoknit kapott volna... Igen, anya előtt ez az egész titokban volt, nem hiába.... Odaadtam neki, majd kaptam egy arcrapuszit és hosszas ölelkezés után elmentek, én meg haza... Mivel a napfény ráverődött az ablakra, láttam, hogy apa ott ül a nappali ablakánál...

Ajtót nyitott nekem, kérdezte mit vettem (mert vettem egy sport szeletet), majd mentem is a szobámba. A legjobb barátom írta is messen, hogy a barátnőm elsírta magát.. annyira örültem ezt olvasva. Velük beszéltem egészen addig, amíg apa fél 9 körül fel nem jött és el nem kérte a telefonom. Természetesen nem adtam oda neki, de elvette. Feloldani már nem voltam hajlandó.

Az összes képet amit fotóztam vagy videóztam felrakta gépre és megnézte... Hát... Felvettem videóra ahogy ők ketten táncolnak a BTS Idoljára... Igazából nem tudom, hogy rosszul tettem vagy nem...

Anya hazajött a munkából fél 11kor... Mivel kettő telefonom van, a másikról írtam nekik mi van.. Na a lényeg, anya hazajött. Apához ment, aki megmutatta a videót. Már nem emlékszem miért, előtte napon megtiltotta, hogy a játszótérre menjek. Feljött a szobámba és megkérdezte, hogy voltam-e ott. Azt mondtam nem. Majd kiderült a videóról, hogy voltam ott... Fel kellett oldani a telefonomat. Anya nem tudta megnézni az üzeneteket, mivel töröltem a messengert, miután feloldottam. Helyette a barátnőmről lementett képeket kezdte nézni... Volt amin ott volt a legjobb barátom, aki az ő legjobb barátja is, mivel videochateltünk. Anya elkezdte ekkor: ez egy férfi. Látszik rajta, hogy borotválkozik.
Mondta a legjobb barátunkra. Innen van a belsős poénunk, hogy ő transzvesztita. Na és akkor anya elmélete, hogy ők ketten együtt vannak és én csak harmadiknak kellek. Persze ez már onnan jött, hogy látta, ő a háttérképem...

Apa feljött...

Már bőgtem, apa mondta: mi a bajod? Az, hogy mindent megkapsz?

Anya lement. Nagyon sírtam.

A másik telefonomról beszéltem velük tovább. Terveztem, hogy lelépek otthonról, de egy ibfem lebeszélt róla.

Majd egyik reggel azon gondolkodtam, elvigyem magammal a telefont... Bár elvittem volna.....

Mikor hazaértem, láttam, hogy a kanapén a párna el volt húzva. Tudtam, hogy nincs ott a telefon, de megnéztem. Anya megtalálta. És nem volt rajta jelszó....

Nem részletezem, anya elolvasott mindent, rpgk miatt azt hitte utálom a szüleimet, bőgött, ahogy én is.

Csak néha, amikor nem volt otthon senki, akkor tudtam a barátnőmékkel beszélni a tabletről. Nagyon ritkán...

Nap mint nap anya kérdezgette, hogy nem-e beszélek 'azokkal a lányokkal' a barátaimon keresztül. Ezerszer mondtam, hogy nem, de nem hitte el.

Egyik nap kérdezte: komolyan a lányok tetszenek?
Én: ja... És? Mi a bajod vele?

Ekkor már csak szörnyűlködve nézett rám.

Minden nap szenvedtem az iskolában, de otthon is. A suliban (mily meglepő) mindenki a telefont nyomta, senki nem bírt velem beszélgetni, de legalább egy valakinek volt bűntudata emiatt... Legszívesebben sírtam volna. Minden órán máshol járt az eszem. Minden szünetben. Otthon is. De ott csak csesztettek a szüleim.

Tesóm a telefonban kérdezte, hogy a fiúk azért tetszenek-e még, de ezt azért gondolja, hogy igen, mert ott van Loki, meg jó pár híresség... Nem válaszoltam erre semmit. Erre azt mondta, hogy nem baj, ha nem tetszenek. Mert ő azért szeret engem aki vagyok, nem pedig azért, mert a lányok vagy a fiúk jönnek be. És ekkor szállt el az utálatom a nővérem felé. Amikor otthon volt, mindig vele voltam, nem pedig rohadtam a szobámban. (Baszki és sírok..)

Mondhatni lecsengett a téma. Anya néha felhozta.

Osztálykirándulásra visszakaptam, majd voltunk olyan helyen a busszal, ahol láthattam volna a barátnőmet... De nem láttam... Viszont volt egy csaj aki hátulról tökre úgy nézett ki.. ezért sírtam a buszon...

Terveztük, hogy a fiúktól kérünk sört, de a tanárok járőröztek egész este. Szóval nem lett sör, viszont energiaital annál inkább.

Osztálykirándulás után igazából jobbak lettek a dolgok. Telefonom van, igaz nem mindig, de néha tudok beszélni barátnőmmel. Most is tudnék, csak... El van foglalva... Régebben miattam hanyagolta a barátait, de most már beszél velük szerencsére.

Így is minden nap majdnem sírok, mert hiányzik, de örülök, hogy tudok vele beszélgetni.

Viszont...
Van olyan, hogy néha eltűnik. Csak úgy. És rá pár órára válaszol... És a legjobb barátjától tudom meg állandóan, hogy most ő találkozott valakivel, átment hozzá, vagy pedig mondoconon voltak.

Egyre többször vágom be emiatt a durcit, úgy ahogyan ma is, a legjobb barátunktól tudtam meg két napja, hogy ma van mondocon, a barátnőm meg igazából tegnap semmit nem írt, ma sem, csak annyit, hogy mondocon van ma, de ezt is azért, mert durciztam. Oh bocsánat, durcizok.

És ami a címmel kapcsolatos.

Eljött a pillanat, hogy abbahagyom a wattpadot. Mármint nem, de ezt a profilomat igen. Befejezem az egyik könyvem, párat törlök és létrehozok egy új profilt.

Hogy miért?

Igazából azért, hogy gondosan megírjam a sztorikat, és hogy ne kelljen hónapokat várni új részre. Ne legyenek összecsapottak, tehát ha esetleg romantikus, akkor ne a második részben jöjjenek már össze. Mindig mondogattam, hogy az borzalmas, ha azonnal összejönnek, de könyvekben én is így csinálom.

Szóval...

Aki ügyes, megtalálja majd a profilt, és onnan jön rá, hogy én vagyok, hogy azon kiírom, hogy ez a másik profilom.

Örülök, hogy vagytok, imádlak titeket, de ez is véget ért...

Sziasztok nagyoncukizeneimádóbarmok! 💚💚💚💚💚