A Piton lány

Prológus

A legelső emlékem a negyedik szülinapom környékére nyúlik vissza. Apától kaptam egy játék seprűt. Repült, egy méterrel a föld fölött. Anyával mindketten büszkén nézték, ahogy röpködök vele.

A gyerekkoromat elég sok titok övezi. Én, Sandra Piton már megszoktam, hogy kb. minden második kérdésemre kitérő választ kapok. De az emberek rácsodálkoznak arra, ha valamit nem tudok mondjuk az apámról. Igaz, kevesen kérdezik. Dehát Perselus Pitont mindig is titkok övezték, legalábbis Maya Scarlet, alias anya szerint. Ezért van az, hogy keveset tudok apáról. Anyáról tudom, hogy a szülei mindketten varázslók, a testvérével, Miával is néha találkozunk. Apának a szüleiről nem tudok semmit. Szó szerint semmit. Egyszer, nyolc évesen megkérdeztem, hogy miért nem jönnek át az ő szülei is karácsonykor hozzánk, de nagyon ideges lett és leszidott. Azóta nem kérdeztem rá.

Egy éves voltam, amikor apa bájitaltan tanár lett a Roxfortban, és onnantól kezdve csak nyáron láttam. Igaz, az első pár évre nem emlékszem, de érzések megmaradtak bennem.

A gyerekkorom, mint mondtam, titkok között zajlott. Anya múltjáról is keveset tudtam, de apáéról semmit. Apa mindig elment a Roxfortba, keveset láttam. Amikor itthon volt, bezárkózott a dolgozószobájába és nem engedett be. Anya folyton elfoglalt volt. Ha nem főzött vagy takarított, akkor valami hivatalos papírokat írogatott. Fogalmam sincs mit és miért. Egyszer megkérdeztem, de azt mondta, hogy nem az én dolgom és ne kérdezzem meg többet.

Öt éves koromig otthon voltam anyával, aki foglalkozott velem, szeretetgetett engem. Aztán iskolába mentem. Mugli iskolába. Anya azt mondta, erre azért van szükség, hogy megtanuljak írni és olvasni, de valójában szerintem csak nem akarta, hogy láb alatt legyek.
Az elején az iskolában még bizonygattam, hogy én bizony varázsló vagyok!, de persze soha senki nem hitt nekem. Az osztálytársaim kinevettek, a tanárok pedig elmondták anyának, hogy furcsa dolgokat beszélek, de ő mindig kimagyarázta valahogy. Egy idő után a lelkemre kötötte, hogy ne beszéljek senkivel arról, hogy varázsló vagyok.

Miután suliba kezdtem járni, anya kevesebbet foglalkozott velem. Sok volt a papír munkája. Apa egész évben szinte a Roxfortban volt, nyáron pedig elvonult. Testvérem nem volt, így érthető, hogy magányos voltam. Az egyetlen, aki megértett engem, az a szintén varázsló szomszéd kislány volt, a nálam két évvel fiatalabb Sophie. Ő is abba az iskolába járt, mint én, és amikor én hét éves voltam, ő pedig öt, akkor lettünk barátnők.

Aztán tizenegy évesen levelet kaptam a Roxfortból; ezzel egyidejűleg pedig anya bejelentette, hogy kistestvérem lesz. Mind a kettőnek rettenetesen örültem.

A Roxfortban, miután a Mardekárba osztott be a Teszlek Süveg, mert állítása szerint okos és ravasz vagyok, végre megtaláltam a helyem. Az apámmal csak az óráin találkoztam, ahol ugyan rettenetesen ridegen viselkedett velem, legalább nem kellett hallgatnom a szidását. Az óráin ugyanis, a többi mardekárossal egyetemben, kivételezett velem. Anya sem hiányzott annyira - legalábbis a folytonos titkolózása egyáltalán nem. Lettek barátaim is. Igaziak. Akikre akármikor számíthattam. Vagyis a legtöbbjükre igen. És amikor az első évem végén hazamentem, otthon nem csak az anyám várt, hanem az akkor alig két hónapos húgom, Lisa Piton is. Onnantól kezdve volt miért otthon lennem. A kistestvérem tartotta bennem a lelket, és ő volt egyetlen, aki hiányzott, amikor a Roxfortban voltam.

A második és a harmadik évem is nagyjából nyugalomban telt. Persze, voltak izgalmak, de főként nem velem. A tanulás viszonylag jól ment. Harmadikban megküzdöttem ugyan a jóslástannal és a legendás lények gondozása sem lett a kedvencem, de úgy gondoltam, hogy egész jó életem van. A tizenkettedik szülinapomra kapott seprűmmel is jól megvoltam. Imádtam a kviddicset. Igaz, a házunk csapatába csak a harmadik évben kerültem be, őrzőként. De természetesen ezt a posztot idén sem fogom lemondani.

Bizony, idén negyedikes leszek. És mi tagadás, rettentően várom, hogy elkezdődjön végre a tanév. De az még egy hónap. Addig Lisával leszek. Folyamatosan.