A Piton lány

Megoldás

Az augusztus beköszöntével már csak két esemény ígérkezett jónak a Roxfortba indulásom előtt. A születésnapom és a Kviddics Világkupadöntő.
Amire esélyes volt, hogy elmehetek.
Ugyanis még a nyár elején kaptam egy jegyét rá...
Éppen a szünidőmet töltöttem, teljes erőbedobással, amikor Lisa megkért, hogy játszak vele. Belementem. Ígyhát fogott pár játékot és kivitte őket a kertbe. Én pedig utána mentem.
Már vagy fél órája a füvön ültünk amikor egy macska bagoly szállt le mellém a földre és felém nyújtotta a lábát, amire egy levél volt kötve. Levettem a levelet a lábáról, kibontottam és olvasni kezdtem.

Kedves Sandra!

Tudom, hogy mennyire imádod a kviddicset és, hogy mennyire szeretnél kijutni a Világkupadöntőre. Azt is tudom, hogy apád nem venne neked jegyet rá. Szóval mellékelten küldök két jegyet. Remélem örülni fogsz neki. Előszülinapi ajándék. :)

Amikor idáig jutottam gyorsan megnéztem a borítékot és tényleg kiesett belőle két jegy a Kviddics Világkupadöntőre! Felsikítottam örömömben, mire Lisa döbbenten nézett rám. Nem foglalkoztam vele, gyorsan tovább olvastam a levelet... azaz, hogy csak olvastam volna, ugyanis nem volt tovább. Semmi aláírás, semmi név. Semmi. Talán leszakadt? Nem, nincs letépve a papír alja.
Kicsit csalódott voltam, mert kíváncsi lettem volna ki küldte a jegyeket. És akkor eszembe jutott a bagoly. Szerencsémre még mindig a füvön álldogált, így gyorsan hoztam neki egy kis tápot, hogy egyen, amíg írok egy választ. Berohantam a szobámba, fogtam egy pergament és egy pennát, majd körmölni kezdtem.

Nagyon szépen köszönöm a jegyeket! Kérlek mond el, ki vagy!

S.

A bagoly lábára kötöttem a levelet és útjára bocsájtottam.
De hiába vártam választ. Nem kaptam. Se aznap, se másnap, se a nyár bármelyik másik napján. Ez egy kicsit elszomorított, de legalább volt jegyem.

Ez már több, mint egy hónapja történt, de azóta még nem mondtam anyának, hogy vigyen el. Most eljött az ideje.
A döntő előtt egy héttel, hétfő reggel, amikor felkeltem eldöntöttem, hogy ma szóba hozom a jegyeket.
- Jó reggelt! - köszöntem anyának a konyhában, aki éppen reggelit csinált.
- Jó reggelt, Sandra!
Leültem az asztalhoz Lisa mellé, mire drága jó anyám elém tett egy tál rántottát, két szelet pirítóssal.
- Sandja, nézd! - a három éves húgom éppen tornyot épített az asztalokon lévő poharakból.
- Ügyes vagy, de le fog... - a torony ledőlt, a poharak a földön landoltak. - ... esni.
- O-o - tetetett sajnálkozást Lisa, mire elröhögtem magam.
- Anya, valamit kérdeznem kell - kezdtem, már előre félve, miközben felvettem a poharakat a földről.
- Hallgatlak - közben ő is leült és neki látott a reggelijéhez.
- Tudod, beszéltünk arról, hogy... el akarok menni a Kviddics Világkupadöntőre...
- Igen, emlékszem, hogy mondtad. Sajnos nem tudunk se elvinni, se jegyet szerezni neked.
- Igazából... már van jegyem...
- Honnan? - vonta fel a szemöldökét anya.
- Kaptam... valakitől.
- Kitől?
- Nem tudom. Levélben küldte el. Nem írt nevet.
- Akkor azonnal add ide nekem! Lehet, hogy egy rossz ember küldte és rontás van rajta!
- Már megfogtam, szóval ebből a szempontból mindegy - legyintettem. - De egy idegen ember honnan tudná, hogy szeretem a kviddicset?
- Hozd ide a jegyeket!
- Lusta vagyok felállni - közöltem, mire anya szúrós szemmel nézett rám, aztán felemelte a pálcáját. - Kettő van! - szóltam gyorsan, hogy mind a kettőt hívja ide.
- Invito jegyek! - mondta, mire mind a két jegy beröppent a konyhába. Anya elkapta őket és hosszasan vizsgálgatta mind a kettőt. Még varázslatot is használt. - Ezek eredetiek - nézett rám csodálkozva, mire nekem leesett egy kisebb kő a szívemről. - Kitől kaptad?
- Mondom, hogy nem tudom. Nem volt aláírás a levélen.
- Kinek az írása?
- Ismerős a kézírás, de nem ismerem fel.
- És kivel akarsz kimenni? - mutatott a két jegyre.
- Gondoltam te kiviszel... vagy apa...
- Perselus! - kiabált be anya apának a szobájába.
- Igen? - jött a válasz.
- Ki tudnál jönni?
- Mindjárt!
- Apáddal mindjárt megbeszéljük - mondta anya és ismét enni kezdett. Én is követtem a példáját.
Mikor az utolsó falat rántotta is elfogyott a tányéromról, apa pont belépett a konyhába.
- Mi a kérdés? - kérdezte morcosan.
- A lányod kapott két jegyet a kviddics döntőre - jelentette ki anya.
- Kitől? - vonta fel a szemöldökét az apám.
- Nem tudom. Nem írta alá a levelet. Elviszel? - kérdeztem reménykedve.
- Nem - jelentette ki, miközben leült, anya pedig elé rakta a reggelijét.
- Miért nem?
- Tudod jól, hogy utálom a tömeget. És nem viszlek egy olyan helyre, ahol utálok lenni.
- Akkor anya...?
- Sajnálom Sandra, de nem. Lisával mi lenne addig?
- Apa vigyáz rá!
- Nem - szólt közbe apa.
- Miért rontjátok el a nyaram? - pattantam föl dühösen és csalódottan.
- Sandra, nem...
- Nem segítetek! Akkor mindegy, nem? - kiabáltam és kirohantam a kertbe.
A ház mögött leültem a nagy tölgyfa tövébe és elsírtam magam. Ez volt minden vágyam! Sőt, az egyetlen vágyam! Erre nem teljesül.
Húsz perc elteltével megnyugodtam. És úgy döntöttem visszamegyek vitatkozni.
A konyha ajtó előtt megálltam és hallgatóztam.
- ...ha nem tudod megoldani, akkor ne áltasd magad! - hallottam meg apa hangját.
- Én legalább próbálok segíteni! Te csak a magad dolgával foglalkozol! Lily miatt bezzeg megcsináltad volna! - anya olyan dühös volt, amilyennek nagyon ritkán látom.
- Hogy jön ide Lily? - apa hangja halk volt, de annál inkább dühösen csengett az indulattól.
- Mi az, hogy hogy jön ide? Nagyon jól tudod, hogy...
- Ki az a Lily? - halk, nyugodt, fojtott hangon tettem fel ezt a kérdést, miközben beléptem a konyhába.
A szüleim azonnal abbahagyták a veszekedést; Lisa már nem volt a konyhában.
- Lily? Milyen Lily? - kérdezte fura hanglejtéssel apa.
- Az előbb mondtad ki a nevét. Ne tagadd - válaszoltam vészjóslóan.
- Kislányom, ne beszélj így az apáddal! - kezdte anya, nyugalmat erőltetve a hangjára.
- Miért? Hiszen tőle tanultam - feleltem sértetten, és kész. Ekkor elvesztettem a higgadtságom. - Ki az a Lily?
- Senki - mondta apa halkan.
- Egy senki! - emelte fel a hangját anya és kiviharzott a konyhából.
- Mi a baj? - rémült arccal néztem apára.
- Semmi. Semmi baj - mondta apa, ő is nyugalmat erőltetve a hangjára, de neki - anyával ellentétben - sikerült is.
- Akkor anya ok nélkül rohant ki? - emeltem fel a hangom, de nem kaptam választ.
- Figyelj, Sandra. Csak azt mondtam, hogy nem viszlek ki. Nem azt, hogy nem segítek - nézett apa a szemembe, és közelebb lépett hozzám. - Megkérek valakit, hogy vigyen ki. Rendben? - kérdezte, mire nem szóltam semmit, csak megöleltem.
- És kit?
- Keresek valakit. Addig menj, játsz Lisával - engedett el apa és megeresztett felém egy apró mosolyt.
Teljesen feldobva mentem be Lisához a szobájába. Ami igazából egy elég kicsi szoba, és Lisa csak játszani szokott benne. Nyáron sokszor alszik velem, amikor meg nem vagyunk itthon, anyával.
Amikor beléptem a szobába nem láttam senkit. A kiságy a sarokban a helyén volt, csak úgy, mint az óriási szekrény. Pár játék szanaszét a földön. Az ablak nyitva. Minden szép rendben a helyén volt, de a húgom sehol.
- Lisa?! - szóltam halkan és körülnéztem.
Halk pityergést hallottam a... szekrény felől. Kinyitottam az ajtaját és pár régi takaró között megtaláltam a húgomat.
- Lisa! Miért bújtál ide?
Sírt.
- Mi a baj? - elszomorodtam, amikor megláttam, hogy folyamatosan folynak le a könnyei az arcán. Bár már kicsit megnyugodott. - Na gyere ide! - a hóna alá nyúltam és kivettem a szekrényből. Felvettem és magamhoz öleltem, mire újra sírva fakadt.
- Mi a baj?
- Megijedtem! - mondta sírós hangon.
- Jól van, semmi baj. Kimegyünk a kertbe jó? Leülünk a tölgyfa alá és szépen megnyugszunk.
Így is lett. A hátamat a fa törzsének támasztottam, a húgom pedig az ölembe feküdt és miközben a haját simogattam megnyugodott.
- Mitől ijedtél meg?
- Anya ész apa. Kiabáltak. Hangoszan. És dühöszen. Nagyon megijedtem!
- Jól van. Mostmár abbahagyták. Már semmi baj - nyugtattam meg a húgomat és gondolatban rettentően dühös voltam a szüleimre.
Kb. két óra múlva léptünk be újra a házba. Addig a kertben voltunk; fogócskáztunk, bújócskáztunk. Mindent csináltunk, ami egy három évest leköt.
Lisa a szobájába ment valami játékot megnézni, én pedig keresni kezdtem anyát és apát. Anyát a konyhában találtam, éppen ebédet készített.
- Anya - szólítottam meg bátortalanul, mire az anyám kezében megremegett a pohár.
- Szia kincsem!
- Apa merre jár? - kérdeztem, miközben leültem.
- Elment.
- Hova?
- Dolga van, majd jön.
- De hova ment?
- Nem tudom, Sandra! - csattant fel anya, aztán eszébe jutott, hogy nem kéne megint idegesnek lennie, ezért nyugodt hangon folytatta. - Majd jön.
- És... min vagy miért vesztetek össze?
- Nem fontos - visszafordult a tűzhelyhez és tovább csinálta a dolgát.
- Lisa megijedt, amikor kiabáltatok egymással.
- Igen! Nagyon megijedtem! - szólalt meg egyszercsak Lisa dühös kis hangja az ajtóban, mire anya annyira megijedt, hogy elejtette a lábost, aminek a forró tartalma a földre ömlött.
- Ez leves volt?
Anya átlépte a tócsát, Lisához lépett és leguggolt elé.
- Ne haragudj, kincsem! Tudod, apával néha vitatkozunk, de ettől még szeretjük egymást.
- Akkoj miéjt kiabáltot egymásszal? - kérdezte lebiggyesztett szájjal a húgom.
- Oh, kicsikém, a felnőttek élete bonyolult. Lehet, hogy néha veszekszünk, kiabálunk egymással, haragszunk egymásra, de attól még nagyon szeretjük egymást. És mindennél jobban szeretünk titeket! Érted ezt? - kérdezte már-már kétségbeesetten anya. Lisa bólintott, majd anya karjaiba vetette magát. Anya magához szorította őt, és azt hiszem, megkönnyebbült. És egy pár másodpercig mind a hárman úgy éreztük, hogy helyre állt a világ rendje.
Aztán hirtelen halk pukkanást hallottunk a kert felől. Kinéztem az ablakon; apa hoppanált a virágok közé.
- Perselus, már számtalanszor megkértelek, hogy ne a virágok közé gondold magad! - sopánkodott anya.
- Sajnálom, Maya - mondta egy kis megbánást tanúsítva apa, miközben belépett a konyhába.
- Mindegy, majd rendbe hozom - sóhajtott anya és egy pálca intéssel feltakarította a kiömlött levest, majd a lábost a konyha pultra téve újra nekilátott a főzésnek.
Közben apa, csak úgy, mint Lisa, leült az asztalhoz.
- Hol voltál?
- Elintéztem neked, hogy kimehess a Világkupadöntőre.
- Mi??? - vidultam fel teljesen. - Tényleg?
- Igen.
- És kivel megyek?
- A Malfoy családdal.