No more problem➳ c.h.

1.rész

*Hope szemszöge*

"Készen vagy Hope?!"ordított fel anyukám az emeletre, de mivel lusta voltam válaszolni ezért "HOPE IRWIN!"

"Megyek máár"nyafogtam, utálom amikor korán kell kelni sohasem voltam a reggelek embere ellentétben az imádott bátyuskámmal Ash-el. Jah és ha már Ash akkor igen a híres Ashton Irwin a bátyám, de nekem nem számít annyira, hogy egy nagyképű sztárnak vagyok a családtagja.

"Sziaa hugicaaaa"kuncogott Ash pedig jól tudja, hogy utálom amikor így hív.

"Reggelt" köszöntöttem 'jókedvűen' egy direkt nem hihető műmosollyal.

"Jolvan gyerekek elég lesz, gyorsan menjetek a kocsihoz Ash te pedig kapkodd magad!"siettetett anya a taxihoz ami a házunk előtt állt. A taxis segített berakni a halomnyi bőröndjeimet a csomagtartóba.

"Hey hugica hív a nyálgép pasid!" jött ki az ajtóból a tesóm és a kezembe nyomta a telómat.

"Szia Hope csak azt szerettem volna mondani, hogy..öhm jó utat és, hogy..."

"Nekem is nagyon hiányozni fogsz Nash és minden nap hívni foglak"vágtam a szavába mivel tudtam, hogy Nash nagyon nehezen fejezi ki magát, főleg az érzelmeit nem bírja kimondani. Amúgy Nash-sel 1 éve vagyok együtt és szerintem nagyon jó kapcsolatot ápolunk, ha az nem számít bele, hogy még csak 3-szor csókolóztunk. Najó kit akarok átverni ez nagyon gáz, de mármint mondtam Nash nem az a faljukfelegymástmindenkielőtt típus.

"Hope figyelsz rám?"kérdezte Nash a telefonba.

"Ja bocs elbambultam"

"Ja jó akkor hát..öhm szia és..."

"Én is szeretlek majd hívlak" majd kinyomtam.

"Tudod szerezhettél volna valami menőbb fiút is ennél a nyápic Nashtől szerintem túl hogyis mondjan finoman buzis."mondta Ash a visszatartott mosolyával.

"Én a helyedben nem beszélnék, mert csak azt látom ,hogy minden este részegen hozod fel a plasztik műcsajszikat a szobádba"vágtam vissza.

"Az más"legyintett le Ash és bedugta a fülhallgatóját, gondolom valami rock zenét ütött be,ami finoman szólva nem az én stílusom.

"5 perc és ott vagyunk"szólt ránk a taxis monoton hangon mintha már unna minket.

"Kicsim eleaktad az ajándékot még tegnap este amikor leraktam az asztalra?!"jaaaaaaj neee basszus pont akkor hívott a barátnőm Jess.

"Hát az úgy volt,hogy..."folytattam volna a mesét, ha anya nem vág közbe.

"Szóval nem?"válaszolt anya rémisztően nyugodt hanggal ami azt jelentette, hogy most nagyon mérges csak nem akarja a taxist még jobban idegesíteni.Ash "diszkréten" horkantott már 10-edjére mivel rendesen bealudt.

"Ash kelj már fel olyan undorító vaagy!"löktem arrébb sikertelenül az óriási izzadt kezét. Olyan undorító tud lenni néha, borzalmas, mint egy nagyra nőtt gyerek.

"Naaa"nyafogott félálomban a kislányos hangján. És meg az én barátom nyápic.

"Megjöttüüünk!"ordítottam a fülébe,na erre már felkelt, de nem csak ő nézett rám bosszúsan hanem a kedves taxis is.

"Jolvan na amúgy sincs kedvem egy csomót repülni."mondta duzzogva Ash.

" Gyerekek segítsetek a taxis bácsinak kiszedni a csomagjainkat."mondta anya már majdnem gügyögve, mint az ovisoknak.Miután kiszedtük a bőröndöket nem köszöntünk el senkitől mivel az apukánk kicsikorunkba meghalt Ashnak csak ribijei vannak nincs barátnője és Nash nem tudott eljönni, meg már tegnap úgy is egész nap együtt voltunk.

"A beszállást mindjárt lezárjuk a Sydney-be tartó járatnak..."vízhangott az óriási londoni reptéren a gépies hangzású női hang.

"Siessünk, még be se checkoltunk!"mondta anya egy kisebb pánikrohamot rámhozva.És elkezdődött a családunkban szinte már megszokott rohanás. A jegyellenörző nő (egy csinibabát képzeljetek el)természetesen felismerte Asht aki gyorsan felvette a műmosolyát és csinált egy képet majd rohantunk a repülőhöz vezető folyosón végül az utolsó pillanatban ültünk be a székünkbe.

"Huh ez gyors volt"mondta szinte suttogva nehogy felismerjék. Gyorsan körülnéztem, hogy nincsenek e tinilányok, de nem láttam eggyet se

"Nyugi nincsenek rajongók"

"Huh már kicsit unom, hogy bujkálnom kell. Amúgy tényleg kéne neked egy normális barát ,ha nekem már nincs barátnőm..."

"Miért kell állandóan piszkálnod Nash-t?Nekem teljesen megfelel ,ha te már szakítottál Lilly-vel!"juj a végét nem kellett volna kimondanom ,mivel Ashnak volt egy komoly kapcsolata régebben ami 2 évig tartott, emlékszem nagyon bele volt esve Lilly-be a bátyám ,de csúnyán végetért a szerelmük mivel a lány megcsalta Ash-t ő pedig szinte egy hónapig a szobájában dekkolt.

"Őt ne hozd fel többé ,megértetted?"mondta 'megfélemlítően' Ash ,de azért látszódott a szemében az a csillogás amikor meghallotta Lilly nevét.

"Oké de akkor ne fikázd Nash-t"fordultam el tőle és most én dugtam be a fülhalgatóm a beszélgetést lezárva. Közben észre sem vettem ,hogy anyu bealudt.

"Kérjük kössék be öveiket, hamarosan megkezdjük a leszállást!"erre a hangra ébredtem fel.

"Cuki amikor alszol" szólt hozzám Ash teljesen frissen halkan nevetve

"Ha-ha milyen vicces itt valaki, amúgy jól áll ha az ujjatlan lyukas pólódból kint van a mellbimbód"grimaszoltam rá vissza, de már nem bírtam nevetés nélkül hagyni az egyre vöröslő fejét.

"Cssss még meghallják, hogy ittvagyok és most nincs kedvem egy csomó sikítozó fanra" intett le.

"Szia anya jól aludtál?"néztem anya karikás szemeibe.

"Öhm...hol vagyunk?"

"Mindjárt leszállunk Sydney-be"mosolyogtam rá.Megkezdtük a leszállást és jó erősen becsuktam a szemem mert utáltam amikor kanyarodik a repülő.

~~~

"Ott vannak Irwinék!"kiáltott egy óriásit Calum amit persze egyből meghallottam.

"Heyyyyyyy" mondta egyszerre a három másik bandatag (Luke,Calum,Michael)Ashnak és nekem.

"Hopiii"találtam magam egy óriási ölelésben amit Luke adott.

"Sziasztok, jézusom nagyon hiányoztatok!"mondtam mindenkinek már majdnem könnyezve

"Ash, Hope tőlem már el is köszönhettek ,mivel másik lakásba megyek és jók legyetek aztán!"aztán elköszöntünk anyától és elindultunk Michael kocsijával.

"Figyu skacok történt valami amit el kéne mondanom..."vakargatta a tarkóját Calum. Szerintem tudom mit akar mondani...