No more problem➳ c.h.

7.rész

*Jess szemszöge*
"Ashyy bejöhetek?" kopogtam be jókedvűen.
"Gyeree" válaszolt ugyanúgy lányos hangon. Bementem és azt láttam, mintha rúzsozná magát(?!).
"Te mit-"
"Jól áll? Este megyek randira Lukekal" és csücsörített. Szakadtam a röhögéstől és ledőltem az ágyára. Még mindig röhögtem azon, ahogy nézte magát a tükörbe és fésülte azt a borzos haját. Jézusom. Csörgött a telója. Ez volt a kijelzőn: drágaságom.
Felvette és konkrétan úgy éreztem magam mint egy rakás mosottszar.
"Sziaaa babee" szólt bele a telefonba.
"Hmmm jó ötlet akkor ma este nálatok? Oké szia baby már nagyon várom" és kinyomta. ki a szar az a drágaságom? Akkor biztos egy buliba megy. De akkor minket is meghívna. És nem kérdezte meg, hogy elmenjünk-e vele. Konkétan miután kinyomta hozzám se szólt. Most nagyon sírni szeretnék. Kirohantam a szobából. De akkora lendülettel mentem, hogy nem bírtam lelassítani a lépcsőn és legurultam.
"Áu" ennyit bírtam mondani, mindenem annyira fájt, mintha egy ötszáz kilós súlyt rám ejtettek volna. Hirtelen nagyon nehezen nyitottam ki a szemem egyre álmosabbnak éreztem magam. Már a többiek körülöttem álltak, de olyan volt mintha csak tátognának nem hallottam semmit. Valaki felvett az ölébe. Ash. De nem tudtam neki örülni, mert hirtelen elsötétült minden. Minden olyan gyorsan történt.
*Ash szemszöge*
Most sírtam. De miért? Basszus alig ismerem ezt a csajt vagy legalábbis eddig nem voltunk jó viszonyban. Nem tudom.
"Oké csak senki ne pánikoljon" mondogatta Hope.
"Hogy a faszba ne pánikolnék amikor elájult?" mondtam idegesen. Féltem. Kurvára féltem attól, hogy már nem fog felkelni. Eközben ideértek a mentők.
"Jónapot 2 ember jöhet a sértültel-"
"Én" vágta rá egyből Hope.
"És én leszek a másik" mondtam.
"De-" mondta Luke és Michael.
"Mennünk kell" szólt az orvos és beszállt a vezető ülésbe.
"Önök hátra üljenek kérem" vezetett minket egy másik mentős. Láttam ahogy betolják Jesst és mi beszálltunk utána. Borzasztó volt, mindenhol friss sérülések voltak a testén.
"A feje sértült meg a legjobban, már biztos, hogy agyrázkódást kapott." olvasta le az irkafirkás írásából a mentő."és a túlélési esélye kevesebb, mint 50%" mondta együttérzően. Ott összeroskadtam. Szinte kínzott belülről, az a tudat, hogy lehet már nem kel fel többé. Hope szinte elájult és keservesen zokogni kezdtett. Nagyon sírt, átöleltem és nyugtatgattam szegényt. Beértünk a kórházba, és a sürgősségi osztályra tolták be Jesst.
"Sajnáljuk tovább nem engedhetjük önöket itt, ha akarják megvárhatják, de lehet, hogy komplikáltabb műtétre lesz szükség."
"Műtét? Ilyen súlyos az állapota?" kérdezte Hope teljesen kisírt szemekkel kissé felháborodva.
"Nézze hölgyem, ha azt akarja, hogy éljen a barátnője akkor hagyja, hogy megműtsük" válaszolt az orvos. Teljesen lefagytam. Még mindig nem fogtam fel teljesen.
"NEM! Nem engedem, hogy megműtsék jézusom mi lesz, ha elszarják?" ordibált Hope. Vissza kellett fognom, mert be akart szaladni a műtő terembe. Az orvost nem érdekelte tudta, hogy le fog nyugodni. Gondolom szinte minden este a síró sem emberek ordibálását hallgatja, amikor behoznak egy beteget.
"Azt akarod, hogy most haljon meg Hope? Ha sikerül a műtét minden renben lesz jó?" már én is sírtam,mert tudtam hogy nem sok esély van erre. Egesz este ott ültünk/sírtunk/fetrengünk/aludtunk/járkáltunk a váróban amikor egyszer kijött ugyanaz az orvos akivel beszéltünk. Nem mondott semmit.
"NA MIAZ MI TÖRTÉNT MONDJA MÁR MEG BASSZUS" ordibált megint Hope. Az orvos csak sóhajtott. És ilyenkor történt az, hogy lefagytam. Nekem Jess mindig is fontos volt. És én szeretem. De lehet hogy meghalt.
•••

Helloo ez lenne az új rész ami szerintem a végére elég izgi lett but nem tudom mikor hozom az új részt. És TÖBB mint 440 (!!!) olvasó ami számomra hihetetlen volt amikor elkezdtem írni. Woah.
Lav foreva Csengee😍