*Calum szemszöge*
"Akár...azt is csinálhatod...akár most"modtam és óvatosan közeledtem felé, de valaki természetesen meg kellett, hogy minket zavarjon aki nem más, mint Jess.
"Hope készen vagy a...öhm öö bocsi már megyek is nem zavarok"húzott ki a leggyorsabban az ajtóból.
"Figyelj nem tudom, hogy mi volt ez..."kezdtem a mondandómba, de Hope egyből rátapadt a számra, mindenre számítottam csak erre nem, de attól függetlenül visszacsókoltam. Puha ajkai csak úgy falták az enyéimet, pedig azt mondta, hogy nem olyan jártas az ilyen dolgokban hmm. Levegőhiány miatt elváltunk egymástól. Életem legjobb csókja volt.
*Hope szemszöge*
Nem gondolkoztam. Az agyam helyett a szívem diktált. Úristen megcsaltam Nasht most eszmélek fel.
"Jézusom Calum nem tudom mi történt velem, kérlek most menj ki" küldtem ki. Gondolkozási idő kell. Egy hülye liba vagyok.
"Á szóval csak erre kellek" akart kimenni a szobámból Calum, de megállt az ajtóban.Még mindig teltek voltak az ajkai a csóktól, azok a telt ajkak, és ahogy visszacsókolt. Életem legjobb csókja volt.
"Ha így nézel rám te és én ebből a szobából nem megyünk ki holnap reggelig" most volt az, hogy nagyon elpirultam.
"Öhm menj már ki...kérlek?" nem bírok határozottan beszélni hozzá. Miért is?
"Nem hallom ide jönnél?" direkt csinálja. Elésétálok és ő egy lépéssel közelebb jön.
"Akkor kimész?" nézek a padlóra.
"Suttogd a fülembe csak közelről hallom...nagyon közelről" suttogja ő a fülembe amitől kiráz a hideg. Nagyszerű.
"Na szia" siet ki hirtelen a szobámból. Ez így nem ér. Ő tud velem játszani. Csörög a telóm és azt írja a kijelzőre: Nash. Ez még jobb lesz. Ügyes vagy Hope.
