¿This is something bigger than us¿(Szünetel)

3🌹

Két hét az iskolában és már elegem van.
Annyi tanulni valót adtak, hogy az egész szabadidőm erre megy el, így nemtudok olvasni, amitől ideges leszek.
Általában a könyvek nyugtattak meg minden esetben. Ugyanis ha olvasok, akkor csak a történetre vagyok képes odafigyelni.
Unottan és morcosan sétáltam az iskola felé, mikor akarva-akaratlanul meghallottam egy beszélgetést.

"Tudod,hogy bármikor tönkre tehetem bárkinek az életét"

"Persze, hogy tudom, de most más kéne"

"Mondd"

"Piszkád Wooyoungot, addig, míg el nem hagyja az iskolát"

"Bárhogy piszkálhatom?"

"Persze, csak fájjon neki"

Összerácolt szemöldökel hallgattam, amit ez a két szerencsétlen beszélt.

"Egyébként, miért is?"

"Mert San közelébe van, és nem akarom, hogy a suli leghelyesebb pasija egy ilyen ronggyal barátkozzon"

"Tudod ki a rongy, te ribanc."
Szólaltam meg magamban, mikor elhaladtam mellettük.
A kezeim akaratlanul szorultak ökölbe.

-Wooyoung? Tudunk beszélni? - kérdeztem a mellettem ülőt.
-Persze, csak még összepakolok-pattant fel a székről, majd a táskájába dobálta a dolgait.
-Menjünk oda , ahol a múltkor olvastam, jó? - néztem rá.
-Persze, mehetünk - mondta elmosolyodva.
Csak tudnám, hogy mitől van ilyen jó kedve mindig.

-Mesélsz valamit magadról?-szólalt meg hirtelen Wooyoung.
-Nem-szóltam vissza hűvösen.
Vámpír vagyok, több száz éves, szüleim nincsenek, helyette van egy idegesítő Hongjoongom.
-Miért? - kérdezte Wooyoung.
-Mindennek tudni akarod az okát? - szívtam be élesen a levegőt.
-Nem..csak szeretnélek jobban megismerni - hajtotta le ismét a fejét.
-Ne akarj,én se akarlak-mondtam, majd inkább sarkon fordultam.
Érdekel már engem, hogy ki bántja s ki nem.
A legjobb megoldás, ha ellököm magamtól, mégha fáj is neki.

"Szia Wooyoung"

Hallottam meg a múltkori beszélgetés fő szónokát.
Megtorpantam, majd nagyon sóhajtva visszafordultam.
Túl édes, ahhoz, hogy ne segítsek neki.

"Sziasztok,mizu?"

Könyörgöm nem lehetsz ennyire naiv.

"Egyedül mész haza?"

"Igen,miért?"

"Gondoltam mehetnénk együtt.Hiszen egy osztályba járunk ,mégsem beszélünk szinte soha semmit"

"Rendben én benne vagyok"

Nem úgy volt ,hogy szavakkal fogja bántani? Most miért kísérné haza?

"Lehet egy kérdésem,Wooyoung?"

"Persze.."

"Meleg vagy?"

És el is érkeztünk,a szavakhoz.Ez egy tökéletes pillanat lesz,hogy lelépjek Wooyoung-al.

-Oh,sziasztok,micsoda meglepetés!Wooyoung remélem nem felejtetted el,amit megbeszéltünk mára.-mondtam neki, miközben óvatosan rákacsintottam.

-Ja..persze-eszmélt fel ,majd átállt az én oldalamra.

-Bocsi,Yunho, de már elígérkeztem San-nak.-mondta kicsit remegve.

-Semmi baj-dobott Wooyoung felé egy hamis mosolyt-Majd később találkozunk-intette egyet,majd elment ,de még az utolsó gondolatát hallottam.

"Remélem a pokolban döglötök meg mindketten"

-Köszönöm - szólalt meg Wooyoung egy idő után, majd óvatosan rám pillantott.
-Semmiség-rántottam meg a vállam.
-A kérdéssel kapcsolatban..-kezdte volna a magyarázkodást.
-Nem kell elmondanod semmit, ha nem szeretnéd-néztem rá egy fél pillanatra,majd újra az útra szenteltem minden figyelmemet.
-Rendben, köszönöm - mosolyodott el újra.
-Először is ne köszöngesd meg folyton a tetteimet, mert nincs mit, másodszor miért mosolyogsz állandóan? - álltam meg míg feltettem a kérdéseimet, majd kicsit számonkérően néztem rá.
"Megint elcseszted Wooyoung, gratulálok"
Szólalt meg magában a kölyök, majd lehajtotta a fejét.
-Ez..csak egy kérdés volt, nem muszáj megválaszolnod mindent, mondtam már-vettem vissza a stílusomból.
Láthatóan megnyugodott , majd íriszeit az enyémekbe fúrta.
-Köszön...-kezdte volna de a fél szót leharapta-Bocsánat-nevett fel zavartan.
-Nincs semmi, de nekem mennem kell, hazatalálsz igaz? - kérdeztem, várva válaszát.
-Persze - mosolyodott el, majd elindult volna, de elkaptam a karját.
-Add meg a telefonszámod, ha bármi van hívj, jó? - néztem rá jelentőség teljesen,miközben a kezébe nyomtam a telefont.
-Rendben - mondta, majd fél perc múlva vissza adta.
Kapva az alkalmon, megcsörgettem.
-Ne a nevem írd be, hanem egy random nevet, jó? - kérdeztem, majd én is átneveztem őt.
-Nekem mi lett a nevem? - kérdezte kíváncsian Wooyoung.
-Smile - vigyorodtam el.
-Találó - nevetett fel, amitől kirázott a hideg.
-Nekem? - kérdeztem, próbálva nem rá nézni, ezért elkezdtem egy fát szugerálni.
-Nem mondom meg-nevetett fel megint.
A pokolra jutok, amiért tetszik a nevetése.
-Miért? - bigyesztettem le az ajkaimat, amitől belé fagyasztottam a nevetést, s mostmár csak csendben figyelt, akadozó lélegzettel.
-M-mert..-kezdett el dadogni, majd nyelt egyet.-Mert..-kezdett bele újra, de inkább a gondolataiba méllyedt, amit képességem miatta szerencsére hallottam is.
"Nem mondhatom azt, hogy azért, mert félek, hogy kiderülne az igazság.."