kilököm az ágyamból a bágyadt álmatlanságot
átlépek a földön fekvő sikítozó magányon
lerángatom a plafonról az odatapadt szemeim
majd elkezdem sütni a könnyekkel fűszerezett reggelim
leülök lakótársam, az önutálat mellé
és utána lerakom tányérom a mosogatóba, a lustaság szemei elé
lapozok egyet a feje tetején álló naptár lapjain
megint eltelt egy évad a sorozatomból, amit egyedül töltök itt
BINABASA MO ANG
gondolatok amiknek se eleje se vége 🌙
Poetryha kíváncsi vagy rám és arra ami vagyok, vagyis voltam még régen, akkor olvass bele. remélem felismered a saját gondolataidat az enyéimben valahol útközben, szóval jó utat és érezd jól magad ♡
