/42/

173 28 7
                                    

a sokáig tartó nyári délutánokon
gondolatban mindig veled vagyok
ülünk a kertben és melletted mit sem sejtve lehetek boldog
csak te és én bámulunk egymásra mint két bolond
a nagy melegben megolvadnak lassan szíveink
csókot váltunk és elfelejtjük saját neveink

gondolatok amiknek se eleje se vége 🌙Donde viven las historias. Descúbrelo ahora