Újra(Louis Tomlinson FF.)/Átírás alatt../

8. Rész

Sziasztok kismanok!🥰 Nos megérkeztem, a folytatással hosszabb idő kihagyása után!☹️ Sajnálom, hogy nem irtam, de leírtam, hogy elveszett az ihletem, illetve az íráshoz való szellemem. Viszont most megérkezett a várva várt rész!🥰 Jó olvasást manokáim!❤️🥰 Hagyjátok magatok után jelet!🔗🥰

''- Louis még mindig tudom az utat! Felnevetett én pedig a fejem tetejéről lehúztam a napszemüvegem, és tovább róttam az utakat. Louis csak nevetett

mellettem majd csend telepedett közénk, de nem az a kínos csend hanem az a megnyúgtató csend, Louis halkan benyomta a rádiót és szolt a zene, de félórával később egy piros lámpánál egy csattanást hallottam..,,

Mary Patricia Angel

Hideg van, gépek csipogása valami szúrófájdalom a bal lábamba, a fejem lüktet, hangokat hallok amik már suttogások, és egy ismerős túlságosan is ismerős sirás és szipogás, élés fények. Hol vagyok? Mitörtént? Hol van Louis?
Kinyitottam a szememet viszont abban a pillanatban vissza is csúktam, az éles fények miatt, majd újra megpróbáltam kinyitni nagyobb sikerekkel, ami miatt meg mozdult a kezem.
Halk suttogás.
-Felébredt. Ezt a hangot bármikor felismerem, Harry.
-Szolok az orvosnak. Folytatta Demi és egy ajtó csapodár hallottam. Majd egyemberként gyűltek felém. Harry Liam Gemma. Csak néztem őket, de nagy nehezen egy alig érthető suttogást nyögtem ki.
-Mitörtént? Kérdeztem zavartan. Ebben a pillanatban csapódott az életem legszebb kincse hozzám, és bújt be mellém Matthew majd szorosan hozzám bújt, ennek hatására a balkezemet felemeltem és magamba szívtam a kisfiam bóditó illatát. Majd ismét neki eredtek a könnyei.
-Nagyon hiányoztál anyuci, nagyon nagyon megijedtem, hogy elveszitelek titeket! Sirt elhaló hangon a gyermekem. Ezután ismét egy ajtó csapodást hallottam, majd belépett ő homlokán egy sebtapasszal, illetve a jobb válla felkötve. Nyomában az orvossal.
-Hát felébredt Angel kisasszony? Bólintottam, majd a számat beszédre nyitottam.
-Mi történt? Kérdeztem újra.
-Súlyos autobalesetük volt, baloldali sávban vezető férfinek, a fékvezetéke elszakadt emiatt nem tudodott megállni a piroslámpánál, aminek kövezkeztében bele ment őnökbe, ő könnyebb sérülésekkel megúszta, ami folytán a tegnapi nap haza engedtük. Sajnos ön illetve a vőlegénye súlyosabb sérülést szemvedtek. A vőlegényem? Micsoda nem értettem, hiszen Louis nem a völegényem.. Már szólásra akartam nyitni a szám, mikor megláttam Louis könyörgő tekintetét, hogy ne szóljam el magam, hogy nem a vőlegényem.
Igy ismételten az orvosnak szenteltek a figyelmem.
-Tomlinson úr vállában sajnos egy szalag elszakadt, illetve egy kisebb agyrázkodást kapok. Önnek viszont sajnos a ballába eltörött illetve agyrázkodása lett, 2 napig kómába tartottuk, mivel nagyon lassú szívveréssel hozták be, de sikerült stabilizálni az állapótát, viszont úgy döntöttünk, hogy ez lesz a megfelelő módja, hogy tudjuk figyelni a szívmüködését. Viszont örülök neki, hogy jól van viszont rutin vizsgálatokat elkell végeznünk még,.
Alig birtam reagálni mitörtént.
-Köszönöm, Doktor úr. Hálálkodtam.
-Kérem kisasszony, ez a legtermészetesebb rengeteg pihenésre van szüksége most, a lábáról 3-4 hét között lekerül a gipsz. Miután befejezte a mondatát megvizsgálta a reflexeimet, illetve a látásom, mivel még egyenlőre nem birtam felkelni az ágyból, a mozgás kordináció vizsgálata kimaradt. Megmérték a vérnyomásom illetve infúziót, amiben fájdalom csillapító volt.
Mindent rendben talált, majd a vizsgálatok után kiment a kórteremből. A srácok kitalálták, hogy éhesek, ezért ők lemennek az bűfébe enni, igy magunkra hagytak bennünket. Igy 3-an maradtunk benn.
Louis mellém feküdt ami teljesen meglepett, hiszen amióta itt vagyok nem volt velem szemben ennyire közelségtartó, mint ahogyan most. Matthew pedig közénk bújt annál is jobban ahogyan lehetett. Nem szóltunk egymáshoz percekig, csak csodáltuk a gyermeküket, a mi szemünk fényét, a szerelmünk csodálatos gyümölcsét. Látszott rajta, hogy mennyire kimerült még igy is ilyen fiatalon, szemei pirosak és feldagattak voltak, és ahogyan mi is ő is sápadt volt, viszont ahogyan feküdt közöttünk, egy halk suttogást hallottunk felőle.
-Szeretlek apa, szeretlek anya. Majd amint kimondta ezt a bűverővel bíró mondatot, abban a pillanatban elnyomta az álom.
Louis rám pillantott, és a tengerkék szemeibe nézve elmerültem majd hol az ajkaira, hol pedig a szemébe, illetve az arcára néztem.
Elmosolyodott, majd szólásra nyitotta ajakait.
-Nagyon megilyedtem, hogy valami történik veled, hogy elveszitlek, hogy egyszerűen megszűnik minden, egy pillanat alatt, elmondani nem tudom mennyire féltem, mikor kiszabadítottak a kocsiból, semmi mást nem láttam csak a megtört arcod, ahogyan a kormányra csuklik, ahogyan beszorultál a légzsákok és biztonsági őv tartott, viszont az ülés előre hanyatlott, azt hittem nagyobb bajod esik. Azt hittem, hogy az volt az utolsó mosolyod amit akkor láttam. Ami alatt suttógta számomra ezeket a szavakat, észre se vettem de sírtam, ahogyan néztem a szemébe, és láttam azt benne ahogy újra át élte, ott volt az a mély fájdalom benne, amit még soha.
Látszott, hogy Szeret.. Ahogyan én szeretem..
Elvesztem a tekintetében, és egyre közelebb húzódott hozzám én is ugyan igy tettem, az orrunk, a homlokunk már összeért, majd lassan az ajkaink..