Egy utolsó pillanat

4.

- Hát te hogy kerülsz ide? - tátottam el a számat, miközben az agyamban már hatvanezer gondolat átfutott.

- Ha elmondom el sem fogod hinni - mosolyodott el, majd közelebb lépett hozzám. Fekete talárja a legjobb minőségű volt, mégsem hasonlított a mi iskolai egyentalárunkra.

- Könyörgöm mondd, hogy nem Scorp szólt, hogy gyere és akadályozd meg azt, hogy Adammal menjek a bálba...

- Nem ő küldött! - nevetett fel James - Más miatt jöttem, de még nem mondhatom el...

- Sophie, szia! - hallatszott egy ismerős hang, majd megfordulva megpillantottam a partneremet.

- Itt vagyok, csak Jamessel beszélgettem. - mosolyodtam el, majd engedtem, hogy átkarolja a derekamat, és közelebb húzzon magához.

- Én megyek, van még egy kis dolgom - köszönt el James, majd elindult a folyosón McGalagony irodája felé.

- Gyere, mi meg menjünk be a Nagyterembe, mindjárt kezdődik a bál - nyújtotta a kezét Adam, majd bevezetett a terembe...

- Megcsókóóóólt! - nyújtottam el a szót, miközben fáradtan bedőletem az ágyamba, élvezve a szobatársaim kérdő pillantásait. Ebben a pillanatban hárman sikítottunk fel egyszerre, aminek az lett a következménye, hogy drága Scorpius mindenhol ottvagyok Malfoy is a szoba ajtajában állt meg.

- Na itt meg megint mi van?

- Megcsókolt! Megcsókolt! MEGCSÓKOLT! - ugrottam a nyakába.

- Ez nem lehet igaz! - bosszankodott - Hogy merészelte megcsókolni a húgomot? Adok én neki mindjárt...

- Hé, nemár... Örülj már velem együtt! - pirítottam a fejére.

- Örülök, hogy boldog vagy, csak nem tetszik, hogy az a barom csókolgatja a hugomat.

- Lehet, hogy neked nem tetszik, de Sophienak nagyon is - nevetett fel Betty.

- Pontosan. Én élveztem! - vigyorogtam a bátyámra - És holnap hazafelé a vonaton is vele ülök.

- Fantasztikus - forgatta meg a szemeit.

- Azt nem tudod, hogy James miért volt itt?

- Nem. Nekem sem mondott semmit. Csak hogy összefutott veled, meg Collinsal. Aztán elment...

A bál után Adammel hivatalosan is egy pár lettünk. Jól éreztem magam vele, közös volt az érdeklődési körünk, valamint a kellő rivalizálás is megvolt a Kviddics meccsek miatt. Hazafelé a vonat úton megismerkedtem a barátaival, akik igaz kicsit ellenszenvesek voltak, mégsem adtak hangot a nemtetszésüknek, hogy Mardekáros vagyok. A karácsony és a második félév gyorsan eltelt, az RBF - ek is lementek már, amikor az utolsó vacsorán a Roxfortban McGalagony bejelentette, hogy a bájitaltan professzor sajnálatos módon nyugdíjba vonul, így jövőre új tanárunk lesz. Szuper... Még egy, akit be kell törnünk, hogy hogyan is kell a bájitaltant oktatni...

A nyár az eddigieknél is gyorsabban eltelt, anyáékkal voltunk nyaralni, Scorpiussal mentünk a Potter házba, a két fiatalabb Potter jött hozzánk, tehát nem volt unalmas. Örökfehér bőröm egy árnyalatnyit sem barnult, ellenben Scorppal, aki egész nevetségesen festett barna bőrrel és szőke hajjal. Otthon apa amikor meglátta majdnem megpukkadt a nevetéstől, anya úgy tartotta meg, nehogy elessen. Persze valahogyan sulikezdésre sikerült újra falfehérre varázsolnia a bőrét, bár gyanítom anya segített neki...

Jamest egész nyáron nem láttam, bár nem is nagyon gondoltam rá. Persze, annyi kérdés maradt bennem, hogy miért volt ott a bálon, de más nemnagyon.

Adammel egész sokat találkoztam a nyár folyamán, voltunk az Abszol úton fagyizni, valamint a mugli Londonban is. Együtt néztünk várost, esetleg beültünk egy-egy sütire vagy teára egy kávézóba. Voltunk nálunk otthon repülni is, igaz a bátyám olyankor a szobája ablakából próbálta megátkozni a barátomat. A jó hír, hogy Adamet nem átkozta meg. A rossz pedig, hogy engem véletlenül igen. Úgyhogy egy hétig csak énekelve tudtam beszélni, de mivel hangom meg nincs az énekléshez, így az egész valami borzalmas lett. Természetesen minden egyes nap vagy hatvanszor csaptam fejbe Scorpiust, aki csak folyamatosan röhögött, úgyhogy nem sokra mentem vele.

Így érkezett el a szeptember, amikoris a suliban kiderül, hogy ki lesz az a szerencsétlen balfácán, aki a bájitaltant fogja tanítani. A Nagyterem ajtaja előtt Adammel elváltak útjaink, ugyanis én a Mardekáros különítményhez csatlakoztam, ő pedig a lapos Griffendéles csapatához. Az asztalok közt sétálva, hogy minél jobb helyünk legyen, Larával és Bettyvel arról beszélgettünk, hogy vajon ki lehet az új tanár, és hogy mennyire fog jól oktatni. Sajnos a tanári asztalnál csak a megszokott professzorok foglaltak helyet, azonban egy szék üresen maradt. És mi nem tudtuk, hogy kit várunk oda...

Az elsősök beosztása után, McGalagony állt fel, hogy csendre intsen minket.

- Mint mondtam idén új taggal bővül a tanári kar. Pár évvel ezelőtt még diákként volt az iskola lakója, azonban idén már ő is oktatni fog. Köszöntsük nagy tapssal az új bájitaltan professzort...

Folytatás: holnap vagy holnapután...