Érted Bármit

10.

Igen igen tudom, nincs indokom, hogy miért nem volt rész 2 hétig és nagyon sajnálom. Az a helyzet, hogy semmi ihletem nem volt írni de most megint megteltem ötletekkel és remélem ilyen többet nem fordul elő. Köszönöm annak aki várt és ezért most egy hosszú részt hoztam.

Love Ya'll! <<<333

Még mindig sokkolva vettem a kezembe a készüléket és néztem rá a képernyőre, ismeretlen szám.

- Igen?- Szólok bele.

- Szia Ashley, Andrew vagyok..-Kezdi de közbe vágtam.

- Honnan szerezted meg a számom?

- Hannah adta meg de ez most nem lényeg. Gondolom láttad a dolgokat..

- Nehéz lett volna nem látni.

- Figyelj beszélnünk kell.

- Mégis miről?- Kérdezem értetlenül. Ezen nem láttam semmi megbeszélni valót mivel közöttünk nincs semmi a média szemszöge meg eléggé nyilvánvaló.

- Csak add meg a címed és átmegyek.- Kerüli ki a kérdést majd lerakja, majd nagyon sóhajtva visszahuppanok az ágyra ahonnan idő közben felálltam.

- Minden rendben van?- Áll meg anya az ajtóban.

- Persze, minden a legnagyobb rendben.- Mondom kissé cinikusan.

- Ez is le fog csillapodni mint minden eddig, ne aggódj, további bizonyíték nélkül nem lesz miről írni és mindenki elfelejti.- Nyugtat meg anya.

- Remélem igazad van.

- Figyelj szívem, el kell mennem egy pár dolgot elintézni későn jövök, meg leszel?- Kérdezi aggodalommal a szemében.

- Persze.-Válaszolom őszintén. Csak egy bíztató mosolyt küldd felém majd elmegy.

Amint meghallom ,hogy anya elment és egyedül maradtam megint a kezembe veszem a telefont és egy kis habozás után leírom Andrewnak a címem majd elküldöm.

Fogalmam sincs miről akarhat beszélni de úgy érzem ha egyedül maradok ma a gondolataimmal megőrülök. Azt is ki kell találnom, holnap mivel rukkolok elő a főnökömnél mert már nincs sok időm mielőtt leadom a cikket és még semmim sincs.

Bekapcsoltam a gépem majd csak ültem a jegyzetem előtt és próbáltam valamit leírni de egyszerűen nem jött semmi. Már vagy 10 perce ülhettem a gépem előtt az ihletre várva amikor megrezzent a telefonom.

Mr. Hawkings:

Mostantól otthonról dolgozol, és minden nap felhívlak Skypon!! Már csak az kéne hogy megtudják itt dolgozom mert akkor az egész terv befellegzett!

Teljesen lefagyva olvasom a sorokat de mikor a végére érek meglepően megkönnyebbültem ,hogy szemtől szembe nem kell se holnap se holnapután találkoznom vele. Talán videó híváson keresztül egyszerűbb lesz.

Ugyanakkor ez az üzenet felébresztett ,hogy mennyire is komoly a helyzet. Akár kapnak több bizonyítékot rólam és Andrewról akár nem a szemük folyton rajtam lesz mostantól. Minden mozzanatomat figyelni fogják ,minden szavamat ki fogják forgatni, és minden lépésem feljegyzik.

Miközben gondolkodtam hirtelen meghallottam a csengő hangját. Le mentem az ajtóhoz és vettem egy nagy levegőt mielőtt kinyitottam az ajtót.

- Szia.- Köszönt Andrew az ajtóban állva. Teljesen átlagosan volt felöltözve, egy fekete pulcsi volt rajta , szakadt nadrág a haja kócosan állt. Először fura volt hiszen még csak öltönybe láttam teljesen beállított frizurával. A látványa egy mosolyt csalt ki belőlem.- Látom tetszik amit látsz.- Nevette el magát majd kissé elpirulva arrébb léptem ,hogy be tudjon jönni.

- Miért jöttél taxival?- Kérdezem amikor meglátom, hogy elhajt a sárga jármű.

- Gondoltam nem akarod ,hogy megtudják hol laksz.- Válaszolja mire csak hálásan bólintok.

- Kérsz valamit esetleg?- Kérdezem miközben a konyhába vezetem.

- Nem köszi.- Mondja majd a konyhapultra támaszkodik amíg én csinálok magamnak egy teát.- Jól vagy?- Kérdezi elkomolyodva.- Tudom, sok tud lenni ez így egyszerre.

- Megvagyok.Te?

- Semmi új.- Kicsit megsajnáltam amikor ezt mondta.

- Miről akartál amúgy beszélni?- Kérdezem amikor megállok előtt én is nekitámaszkodva a pultnak.

Először nem válaszol csak mélyen a szememen néz majd kínosan elneveti magát és sóhajt egy nagyot.

- Dühös leszel. Bármit mondasz megértem.- Kezdi mire elfog egy rossz érzés.- Beszéltem a szüleimmel, vagyis inkább ők kerestek meg amikor meglátták a cikkeket. Szerintük nem lenne rossz ötlet ha fent tartanánk a média figyelmét, persze pozitív dolgokkal...

- Szóval legyek a kamu barátnőd, mert az jót tesz a nevednek?- Szakítom félbe, mire elhallgat egy ideig.

- Jó igen ez a lényeg de így sokkal rosszabbul hangzik.

- De ez az igazság. Mondom mire bólint.

Nem tudtam hova tenni az előbb hallottakat így csak néztem magam elé. A fiú aki tetszik az előbb kért meg ,hogy játsszam el a barátnőjének szerepét csak azért,hogy ez neki jó legyen. Nem tudtam,hogy érezzem magam, kihasználva mint valami tárgy?

Miután ezen egyre többet gondolkodtam dühös lettem. Nem tudtam erre mit mondani nyílván, nem fogok belemenni, hiszen az mégis mit mondana el rólam.

- És nekem mégis ebbe mi a jó?- Kérdezem felháborodva.

- Figyelj, tudom nagyon rosszul hangzik de maximum egy hónap. Aztán eljátsszuk hogy szakítunk és el fognak felejteni, de így ha nem mondunk semmit sosem szállnak le rólad.

- És miért nem mondjuk el az igazat?

- Mégis mit? Ja amúgy nem járunk de igen együtt lógtunk el egy eseményről , hogy elmenjünk egy elhagyatott vidámparkba ahol amúgy majdnem csókolóztunk de nem járunk amúgy.- Fejezi be mire mindketten csöndben állunk egymás előtt. Miután befejezte újra átgondoltam mi is történt akkor este és a pillangók felébredtek a gyomromban.

Valamilyen okból kifolyólag újra átgondoltam az egészet. Maximum egy hónap és van értelme annak amit mondott, hogy békén hagynak azután.

Ezalatt mást úgy sem kell csinálnunk csak együtt mutatkozni eseményeken, hogy az emberek együtt lássanak minket, semmi többet. Igaz, az ok amiért megkért önző, de ha én is a karrierem nézőpontjából indulok ki, elérem a célom, hogy bekerüljek a világába és megírjam a cikket amin az állásom múlik.