Érted Bármit

11.

Visszamenve a konyhába halkan de tisztán hallhatóan szólalt meg a Skype tipikus hangja. Gyorsan felszaladtam a szobámba majd a laptopom kijelzőjére nézve megláttam Mr. Hawkings nevét. Leültem a gép elé majd nagyot sóhajtva elfogadtam a hívást.

-         Miért is tartott ilyen sokáig felvenni? A gép előtt kéne ülnöd egész nap és írni!- Kezdett bele köszönés nélkül.

-         Éppen ebédet csináltam magamnak. – Hazudtam.

-         Értem. Hogy állsz?

-         Már kész a tészta de a szósz nincs.- Játszottam „hülyét" megpróbálva kikerülni a kérdést.

-         Idióta! A cikkel! Nem érdekel a hülye tésztád.

-         Hát ami azt illeti.... Igyekszem csak több idő kell.

-         Időd van bőven csak türelmem nincs! Mégis mennyi?

-         Egy hónap.- Választoltam magabiztosan, bízva abban ,hogy valamit meg fogok tudni a kamu kapcsolatom alatt.

-         Rendben, de ha nem lesz kész egy hónapon belül ki vagy rúgva.- Mondta majd lerakta a hívást.

A hívás után még egy darabig ültem az ágyamon és aztán úgy döntöttem felhívom Ellyt.

-         Na szia csodálkozom ,hogy még élsz.

-         Szia, tudom, ne haragudj , csak most elég zavaros minden.- Kezdek bele mert nagyon rosszul éreztem magam , hogy mostanában elhanyagoltam.

-         Hé, nem gáz. Megértem. Mizujs?

-         Hát, van valami amit elszeretnék mondani.

-         Na, hallgatlak.

Nagy levegőt vettem és elmondtam neki mindent, ami ma történt egészen attól, hogy Andrew átjött addig, hogy ma este a kísérője leszek.

-         Te most szórakozol velem?- Kérdezi teljesen elámulva.

-         Nem.

-         Wow. Erre csak ennyit tudok mondani. Akkor ma este i fogok tudni olvasni rólad?

-         Igen, valószínűleg. De ezt nem mondhatod el senkinek.

-         Nem fogom. De azért óvatosan jó?

-         Rendben.

Ezután még beszélgettünk, én is megkérdeztem, hogy mi van vele és mesélt a költözésről is aztán rövidesen elköszönünk egymástól.

Mikor ránéztem az órára láttam, hogy 30 perc múlva elvileg Andrew itt lesz értem, én meg melegítőben, egy itthoni pulcsiban a hajamat kontyba kötve ülök az ágyon smink nélkül és elvileg egy bálba megyek. Felpattantam és elindultam a fürdőbe kicsit összeszedni magam. A szokásos sminkrutinomat csináltam a hajamat pedig kivasaltam.

Visszaérve a szobámba kinyitottam a ruhásszekrényem és megálltam előtte. Azt mondta ne aggódjak mit veszek fel mert megoldja. Nem tudtam ez mit takarhat magába de hittem neki, viszont mégsem mehetek el melegítőben ezért felvettem egy egyszerű fekete nadrágot a kedvenc pólómmal majd megint ránéztem az órámra. Pár perc van már csak egészig ezért lementem a nappaliba és ott vártam a csengőt.

Hallottam ahogy nyitódik az ajtó majd megláttam anyát ahogy belép az előszobába.

-         Szia kicsim hova mész?- Kérdezte miközben lepakolt.

-         Igen, munkával kapcsolatos és szerintem későn jövök, úgyhogy ne várj.- Hazudtam.

-         Ohh rendben van.- Mondta majd egyből megszólalt a csengő.

-         Szia!- Adtam egy puszit neki majd kiléptem az ajtón.

Andrew ott állt a kocsija mellett éppen telefonozott majd mikor kiléptem a kapun felnézett majd végigmért.

-         Mondtam, hogy nem kell készülnöd mert megoldom.

-         Gondoltam kicsit összeszedem magam.

-         Szerintem úgy is jól néztél ki.- Mondta nevetve.

-         Fogd be. – Forgattam meg a szemem, majd beszálltam a kocsiba.- Hova megyünk?

-         Hozzám.- Válaszolta majd elindította az autót.