Érted Bármit

6.

Szombat. A legtöbb ember ilyenkor boldogan kel fel tudván nincs se munka se iskola. Nos, az nem épp ilyen hangulatban kel akinek van egy második, ál állása, azért, hogy írjon egy leleplező cikket egy családról úgy hogy kihasználja az egyik tag bizalmát. Csúnyán hangzik? Azért mert igaz.

Miután felébredek még egy óráig az ágyban maradok és felmegyek az internetre, válaszolok az e-mailekre és az üzeneteimre. Köztük megnézem azt is amit még este Hannah küldött , hogy hova kell mennem és hányra.

Miután többet lustultam mint terveztem végre kikelek az ágyból és lemegyek a konyhába csinálni magamnak egy kávét, majd miután ez meg van leülök az asztalhoz és úgy döntök, jobban utána nézek annak az adománygyűjtő estnek.

Előveszem a telefonom és beírom a keresőbe. Rengeteg hír jön elő, annyi hogy az összeset elolvasni lehetetlen. Rákattintok egyre és elkezdem olvasni.

Teljesen belemerülök a cikkbe de egy rész kifejezetten megragadja a figyelmem.

A Spencer család megint hihetetlenül kedves gesztust tett a rákos gyerekek megsegítésével foglalkozó segélyszervezetnek, de vajon tényleg ilyen önzetlen célból csinálták az estet? Azt lehet hallani mostanság, hogy a két pár nincsenek túl jó viszonyban, lehet ezt akarták leplezni.

Ezért nem szeretem a bulvár hírlapokat. Sosem tényleges információ alapján írnak hanem megpróbálnak minél szaftosabb dolgokat írni bizonyíték nélkül. Beleásni magukat mások magánéletébe. Ezt akartam mindig elkerülni, de nem igazán sikerült.

Kiléptem a cikkből és felmentem a szobámba majd felhívtam Ellyt.

-         Szia!- Köszönök neki.

-         Szia! Na mizu mesélj.

-         Ma megint mennem kell dolgozni erre a színházas izére.- Mondom neki.

-         Nem izé! Ez egy hatalmas este és az egyik legnagyobb rendezvény! Azt hallottam a Rómeó és Júliát is fogják játszani. – Osztja meg velem tudását.

-         Is?- Kérdezem unottan.- Hány óra ez?

-         Sok.- Válaszol egyszerűen.- De nem fog annak tűnni hiszen ott lesz a herceged.

-         Nem a hercegem. Amúgy meg pincérnő leszek, úgysem tud majd velem beszélni.

-         Jaj dehogynem. „ Én inkább téged kérlek, nem a limeos lazacok."- Imitál férfi hangot mire elnevetem magam.

-         Na jó szerintem inkább leteszlek mert nem fogod abbahagyni.

-         Jolvan de majd írj nekem ha bármi van!- Mondja még gyorsan én meg megígérem ,hogy így lesz és lerakom.

...

Tudhatnám már, hogy minél kevésbé vársz valamit annál hamarabb érkezik el és most is ez történt.

Felkaptam a táskám és már el is indultam. Fogtam egy taxit és miután elmondtam neki hova tartok már indultunk is.

A fő úton mentünk végig ami ilyenkor virágokkal van tele majd megérkeztünk a színházhoz.

Az épület gyönyörűen ki volt világítva, a vörös szőnyegen pedig már szálingóztak a hírességek.

Kifizettem a taxit és már rohantam is be és rövid idő után találkoztam is Hannahval.

-         Hamarabb találkozunk mint gondoltam.- Mondta Hannah mikor odaértem és megöleltük egymást.

-         Az biztos.

-         Meg van már melyik asztalnál leszel?- Kérdezi tőlem.

-         Nem? Hogy érted?

-         Minden pincér egy asztalt intéz. Be vagyunk osztva.- Világosít fel.- Menj ahhoz a férfihoz ő mondja meg.

-         Ohh köszi.- Mondom majd megindulok hozzá.

-         Elnézést csak azt szeretném kérdezni én melyik asztalnál vagyok.- Érek oda hozzá.

-         Mi a neved?- Kérdezi monoton hangon.

-         Ashley Sparks.- Mondom majd egy két percig keresgél a listájában.

-         Megvagy. Téged külön kértek. Spencerék asztala a tiéd.- Válaszol.

-         Mi az ,hogy külön kértek?-Kérdezem zavarodva.

-         Andrew Spencer téged kért külön,hogy szolgáld fel az ételeket. Most ha megbocsátanál sok dolgom van.- Mondta majd elviharzott.

Tudtam, hogy van valami köze ahhoz, hogy miénk ez a munka. De miért kért engem az asztalhoz?

-         Na melyik a tiéd?- Érek vissza Hannah-hoz.

-         Spencer.

-         Najo, te könnyen megkapod mi?- Háborodik fel viccből.- Én dolgozom itt régebb óta és én nem kapom meg.- A reakcióján elnevetem magam.

-         Csak eléjük rakom majd a kaját. Szerintem semmiből nem maradsz ki.- Vigasztaltam.

-         Andrew Spencer elé rakod a kaját.- Mondja mire mindketten elnevetjük magunkat.- Inkább menj is! 13-as asztal.- Kiabálja utánam miközben megyek el.- Fogadjunk nem tudtad! Hát én igen!- Folytatja mire én csak elnevetem magam és megyek a 13-as asztalhoz.

Amikor odaérek már szépen meg van terítve viszont valamin megakadt  tekintetem. Az asztalon található névkártyán csak egy név szerepelt. Nem tudtam most mit kéne csinálnom ezért csak álltam ott, majd mikor úgy véltem nincs mit csinálni megfordultam de egy mellkasba ütköztem.