Érted Bármit

13.

Megfordulok és Andrewal találom szembe magam aki már teljesen készen állt az indulásra. Ugyanúgy nézett ki mint amikor múltkor láttam a Színházak Estjén. Ugyanolyan jól.

-         Na? Milyen?- Kérdeztem miközben egyre közelebb jött hozzám. Majd pár centire előttem megállt.

-         Tudtam én, hogy jó munkát fog végezni.- Húzta fél mosolyra a száját.- Nagyon jól nézel ki.- Vallotta be őszintén mire kissé elpirultam.

-         Köszi.- Mondtam volna, hogy ő is, de visszafogtam magam. Amúgy sem nézett ki úgy mint akinek bíztatásra van szüksége. Csendben állunk egymás előtt egy darabig majd megköszörüli a torkát.

-         Khm, menjünk Emmához már vár.- Mondja mire bólintok majd elindulok utána.

A lány már előkészített mindent, majd mondta, hogy üljek be a székbe mikor meglátott.

-         Gyönyörűen nézel ki!- Dicsér meg ő is, amit megköszönök.

Andrew egy mellettünk lévő székre ül le majd előveszi a telefonját. Én és Emma eközben megbeszéljük, milyen sminkre és hajra gondolt majd miután megegyeztünk munkához is lát.

-         Hol találkoztatok amúgy?- Érdeklődik miközben a sminkemet csinálja. Már nyitom a számat a válaszra mikor Andrew hirtelen közbeszól.

-         Egy gálán. A bárban dolgozott.

-         Oh, ez fura, én még sosem láttalak egy gálán sem. Új vagy?- Érdeklődik tovább, de Andrew még mindig helyettem válaszol.

-         Nem, csak kevésszer rakják oda, mert nem megy neki olyan jól, én pont elkaptam.- Nevetnek mindketten mire dühösen nézve Andrewra én is hallattatok egy hamis nevetést.

-         Hát neki mégis jót kevertél ezek szerint.- Mondja nekem Emma egy kedves mosollyal.

-         Nem is tudod mennyire.- Mondom egy kamu mosoly kíséretében majd megint egy szúró pillantással nézek Andrewra.

-         Összeilletek nagyon.- Teszi hozzá még utoljára.

Szerencsére ezután már csak kis beszélgetések történtek, a „kapcsolatunkról" többet szó sem esett.

Miután végzett megköszöntem neki mindent, mert tényleg csodás munkát végzett.

-         Sietnünk kell, mert elkésünk.- Állt fel Andrew majd elkezdett felém sétálni, megfogta a karom és elkezdett kifelé húzni.

Gyorsan elköszöntem Emmától majd kisétáltunk az ajtón.

-         Most ezt miért kellet?

-         Tényleg el fogunk késni.

-         Nem azt.- Forgatom meg a szemem.- Szar báros? Komolyan?- Kérdezem majd elneveti magát.

-         Nem sértésből de tényleg nem voltál jó.

-         Azért ennyire nem voltam rossz.- Védem magam miközben sétálunk a kocsihoz.- Ráadásul, amúgy sem kért senki semmit tőlem.

-         Igaz, mert akkor sem mentél oda ha hívnak.- Mondja majd mindketten elnevetjük egymást.

-         Mentségemre szóljon akkor csináltam először.- Mosolyogva bólint majd kinyitja nekem az ajtót.

Elindulunk majd a kocsiban megint én töröm meg a csöndet.

-         Nem kellett volna.- Csak ennyit mondok remélve leesik neki, és jól gondoltam.

-         Ugyan már, ez semmi.- Mondja őszintén.

-         Azért az túlzás. Még sosem voltam így kipöccintve.- Nevetem el magam.- Köszönöm.- Mondom megint komolyra véve a szót.

-         Semmi.

Az út további részében nem igazán szólunk egymáshoz, de nincs kínos csend. Nem olyan helyre megyünk ahol eddig már voltam, de ez is a belvárosban van. Egy kisebb épület egészen elrejtve az utcák között. Mikor befordulunk szemem elém tárulnak paparazzók százai.

Elhajtva mellettük, észrevéve minket próbálnak, eladásra alkalmas fotókat gyártani, a kocsi útjába állva. Miután valahogyan kikerülünk a tömegből Andrew behajt a hely privát parkolójába, majd leállítja a kocsit.

-         A beszédet hagyd rám, és ne menj el mellőlem.- Mondja, már szinte utasítva én meg  bólintok. Amit az előbb láttam megerősített arról, hogy valószínűleg ez a legjobb opcíó.

Kinyitja az ajtót majd a kocsit megkerülve átjön az én oldalamra és kienged engem is, majd megfogja a kezem és elkezd befelé vezetni.