⓵ | Nem az, akinek látszik ✓

[1. rész]

Múlt

Bosszúsan néztem Nick-re, aki narancslével áztatta el ruhámat. Nagyon untam már, hogy a fiú folyamatosan nevetség tárgyává tesz és nem értettem, hogy lehet valaki annyira gonosz és romlott, hogy más szenvedése boldoggá teszi. Nick nagyokat nevetett rajtam barátaival, én pedig alig tudtam visszanyelni könnyeimet. Akkor megfogadtam magamnak, hogy nem fogok többet a fiú előtt sírni. Azzal megadnám neki a teljes örömöt, így is épp elég jól szórakozott rajtam. Az ilyen pillanatok vezettek ahhoz, hogy Nickre ellenségként tekintsek. Alig vártam, hogy elmehessek a főiskolára és minél messzebb legyek tőle.

Jelen

Az előttem álló hatalmas épületen végig nézve vettem egy nagy levegőt, majd beléptem a nagy forgóajtón. Rengetegen mászkáltak odabent, sok biztonsági ember és mégtöbb ott dolgozó alkalmazott. Forgókapuk voltak, melyeken csak kártyával lehetett átlépni.
Odaléptem a recepcióhoz, majd az ott ülő idősebb hölgyre néztem.
- Jó napot! Sarah Winter vagyok és az asszisztensi állásinterjúra jöttem.
- Jó napot! Máris nézem. - pötyögött a gépen. - Meg is van. Mr. Jonas irodája a 10. emeleten található. Felkísérem magát. Engem hívhat nyugodtan Carolnak.
- Mr. Jonas személyesen fog interjúztatni? - hüledeztem, mire a recepciós felnevetett.
- Hát asszisztens híján kénytelen. Amúgy sem szokta a közvetlen környezetében dolgozó emberek kiválasztását másra bízni. - mondta, miközben kijött a recepció mögül. - Erre tessék! - mutatott az egyik forgókapura, miután lehúzta a kártyáját.
A kapun átlépve a liftek felé indultunk, ahol az egyikbe beszállva a 10. emeletet vettük célba. Zavartan gyömöszöltem táskámat a kezemben, a liftben pedig lágy dallam hallatszott.
Csengetés jelezte, hogy elértük a kívánt szintet. Rengeteg barna ajtó volt a folyosón, mellette névtáblák, hogy kinek az irodája. Csendes volt minden, egy halk neszt sem lehetett hallani. Mintha hangszigetelt lett volna minden iroda.
- Ott szemben van az irodája. - mondta Carol. - Szólok neki, hogy itt van. - mondta és már kopogtatott is.
Kiszólt egy hang, majd Carol eltűnt az ajtó mögött.
Kezeimet tördeltem, számat rágcsáltam. és ide-oda lépkedtem. Nagyon izgultam. Akartam ezt a munkát, de hallottam róla, hogy nagyon sokan voltak már ezen az interjún és eddig mindenkit elzavartak.
- Várja magát! - lépett oda mosolyogva Carol, miután kilépett az irodából.
- Köszönöm! - mondtam, majd beléptem az irodába.
Becsuktam magam mögött az ajtót finoman, majd ahogy megfordultam az asztal felé, körül néztem. Egy modern iroda, két fehér kanapé volt benne, köztük egy üvegasztallal, az íróasztal pedig mellettük helyezkedett el, a csak ablakokból álló fal mellett.
A gyors körbepillantás után, gyorsan beljebb léptem.
- Szép napot, Mr. Jonas. Köszönöm, hogy fogadni tudott. - mondtam illedelmesen a háttal álló férfinak.
- Hello, Sarah! - fordult meg vigyorogva. - Emlékszel még rám?
- Szent szar! - csúszott ki a számon, miután megláttam, ki is áll előttem.
Hát persze, Nick Jonas! - futott végig az agyamon.
Nick csak nézett rám, ajkán egy pajkos mosollyal, miután teljesen megbizonyosodott róla, hogy tényleg az a Sarah Winter jött hozzá interjúra, akire számított.
- Ezt igennek veszem. Foglalj helyet. - mutatott az íróasztal előtt álló székre, míg ő maga az asztal mögött foglalt helyet.
Leültem, miközben végig a férfi arcát vizslattam. Megváltozott - nyugtáztam magamban. Hát persze, hogy megváltozott, majd 10 éve láttad utoljára. - beszélgettem magammal gondolatban.
- Nos, Sarah, miért lennél alkalmas erre a munkára? - mosolygott rám.
- Hát én... - kezdtem, de nem tudtam mit mondani.
Felesleges lenne, mert a férfi úgysem választana engem, sosem venné észre egy jó tulajdonságomat sem.
Nick felvonta egyik szemöldökét, úgy figyelt tovább, várva a válaszomat.
Felpattantam.
- Köszönöm a lehetőséget, de most mennem kell. Viszlát, Mr. Jonas! - mondtam, majd kiviharoztam az irodából.