⓵ | Nem az, akinek látszik ✓

[6. rész]

Ostoroztam magam amiatt, hogy ilyen gyenge voltam.
- Nick... ezt nem szabad. - húzódtam el zavartan, majd gyorsan elkaptam kezem is, ami mellkasán pihent.
Kérdőn nézett rám, miközben hátrébb dőlt.
- A főnököm vagy. - mondtam ki az egyértelműt.
- Tehát senki nem tiltja. - hajolt újra közelebb.
Most erősebb voltam és ellenálltam. Kezemmel megállítottam mellkasánál fogva, fejemet pedig lehajtottam.
- Elvből nem szabad ilyet tennem. - motyogtam csukott szemmel.
Ismét hátradőlt és az ajtónak támaszkodott.
- Ahogy gondolod. - mondta hűvösen, majd az ablakon kinézve ült tovább.
Az út további részében nem szólt hozzám és rám sem nézett. Rosszul esett, de tudtam, hogy helyesen cselekedtem, mégha a szívem mást akart volna.
A beígért ebédemet sem kaptam meg tőle.

Pár napra rá, mikor már ismét otthon voltunk, úton voltam az irodába. Már majdnem rutinosan közlekedtem - legalábbis Nick és az én irodámig. Néha még eltévedtem, ha esetleg más irodába vagy felmásoltatni mentem, de lassacskán éreztem, hogy meg fogom szokni.
A liftből kiszállva, egy mappát a kezemben szorongatva indultam a férfi irodája felé. Volt pár papír, amit otthon kellett befejeznem, de közölte, hogy elég sürgős, úgyhogy első dolgom legyen bevinni neki.
Kopogás nélkül mentem be hozzá, mivel mondta, hogy bármikor bemehetek nyugodtan és asszisztenseként nincs olyan, amit ne hallhatnék. Úgy tűnt, ez nem mindig állja meg a helyét...
- Sarah? - nézett rám kérdőn, ahogyan a két bátyja.
- ... Winter? - néztek rám nagy szemekkel.
- Jó napot! - mosolyodtam el zavartan. - Meghoztam a papírokat.
- Kopoghattál volna... - morogta, majd kirántotta kezemből a mappát. - Még valamit? - kérdezte flegmán.
- Nem... semmi. - motyogtam. - Elnézést! - néztem végig rajtuk, majd gyorsan kijöttem az irodából.
Nem tudtam, mi baja lehet, eddig nem volt ilyen... Rosszul esett, nagyon is...
Letelepedtem az irodámban, majd nekiálltam dolgozni.

Pár órája dolgoztam, mikor csörögni kezdett a telefon.
- Mr. Jonas irodája. - szóltam bele.
Egy ideig csend volt, aztán egy rekedtes női hang szólt bele.
- Én Nicholassal szeretnék beszélni.
- Mr. Jonas megbeszélésen van. Átadhatok neki üzenetet vagy valamit? Vagy visszahívja később? - kérdeztem.
Ismét csend.
- Azt sem tudom ki maga.
Megforgattam szemeimet és örültem, hogy ezt nem láthatta.
- Sarah Winter vagyok, az asszisztense. - feleltem monoton hangon.
Ekkor letette, én pedig zavarodottan néztem maga elé.
Valószínűleg megszakadt. - gondoltam, majd elemeltem fülemtől a kagylót és visszatettem a helyére.
Egy fél órára rá megszólalt mellettem a másik készülékből Nick hangja, hogy menjek be az irodájába.
Felálltam, majd elindultam. Összeugrott a gyomrom, mert nem akartam, hogy megint olyan mogorva legyen velem.
Az ajtaja előtt megálltam, majd bekopogtam. Nem hallottam választ, ezért benyitottam.
- Itt vagyok. - cincogtam, mint egy kisegér.
- Sarah. - állapította meg, hogy én vagyok. - Szeretnék bocsánatot kérni, amiért olyan mogorva voltam.
- Semmi gond.
- De, gond... Nem akartalak megbántani.
- Nem bántottál meg, igazad volt. - nem így gondoltam.
- Te is tudod, hogy nem volt. Én mondtam, hogy nem kell kopognod.
Bólintottam.
- Hívott egy hölgy. - tereltem el a témát. - Szerintem ismerősöd vagy rokonod lehetett, mert Nicholasként hivatkozott rád.
- Igen? - várta a folytatást.
- Nem tudtam meg sok mindent, mert miután kérdeztem, hogy hagyna e üzenetet vagy valamit, akkor közölte, hogy azt sem tudja ki vagyok, majd miután megmondtam neki, megszakadt a hívás.
- Ha fontos, majd visszahív. - vonta meg a vállát.
Bólintottam.
Egyéb dolgokat még felületesen átbeszéltünk, majd visszatértem a saját irodámban és a nap további részében csak dolgoztam.

Miután lejárt a munkáidőm, összeszedtem a holmijaimat és felvettem a zakómat, majd elindultam a földszintre.
A főbejáraton kilépve körül néztem és nyugtáztam magamban, hogy kellemes idő van és mennyire jó kilépni az épületből. Megpillantottam velem szemben egy alakot fekete nadrágban, pulóverben és napszemüveg volt a fején. Fotózott. Ahogy hosszabb ideig figyeltem, kinézett a gépe mögül, majd elsietett. Furcsának találtam a helyzetet, mert úgy tűnt, mintha engem fotózott volna. Megráztam a fejemet, elhessegetve vele a gondolatot, mert nyilván csak az épületet fotózta mögöttem és kissé kezdek paranoiás lenni.
- Sarah? - lépett mögém Nick, mire megugrottam.
Szívemhez kaptam kezemmel és fújtam egyet.
- A szívbajt hozod rám. - nevettem, miközben ránéztem.
- Sajnálom. - mosolyodott el ő is.
Visszafordultam, ahol előbb láttam a fotós férfit és ismét, mintha az irányunkba fotózott volna.
- Mit figyelsz ennyire? - szólt Nick.
- Olyan, mintha az a férfi minket fotózna. - néztem rá zavarodottan.
Ő is abba az irányba nézett, majd teste megfeszült.
- Menjünk. - fogta meg kezemet, majd húzni kezdett maga után.
- Ismered? - kérdeztem rá, lábaimat pedig gyorsan kellett szednem, hogy lépést tudjak vele tartani.
- Nem. - mondta, én pedig ismét úgy éreztem, hogy hazudik.
A garázs felé húzott, majd beültetett az autójába.
- Ma nálam alszol. - közölte nemes egyszerűséggel.
A szám tátva maradt és nem jutottam szóhoz. Nem értettem a helyzetet.