⓵ | Nem az, akinek látszik ✓

[9. rész]

A fürdőbe lépve az állam majdnem a földre csapódott, miután megpillantottam Nicket kissé hiányos öltözékben... a hiányos alatt a semmit értem. Tekintetemet végig futtattam rajta tetőtől talpig. Nem lepődtem meg azon, hogy tetszett a látvány. Talán túlságosan is...
Ajkamba harapva vezettem vissza arcára tekintetem és sikeresen a szemeibe pillantottam. Ő felvont szemöldökkel és kaján vigyorral az arcán vette tudomásul, hogy éppen rendesen végig mértem.
- Sarah? - tette karba a kezeit, testét még csak minimálisan sem takarva a szükséges helyeknél.
- Nem néztelek! - feleltem azonnal.
- Hát persze. - mosolygott rám csábosan.
Arcomat elöntötte a pír, ő pedig lazán felém lépett. Hátráltam és így kiléptem a fürdőből. Ő egy laza mozdulattal visszahúzott, majd becsukta az ajtót. Szóhoz sem jutottam, sőt még levegőt sem vettem szerintem. A falnak támaszkodott két kezével a fejem mellett és úgy méregette arcomat. Én szemeit figyeltem, amik talán még barnábbnak tűntek, utána ajkaira vezettem tekintetem, amik csábítóan piroslottak. Közelebb hajolva szájával birtokba vette enyémet, amitől lábaim megremegtek és vállaiba kelett megkapaszkodjak, ha nem akartam itt elalélni a gyönyörtől, amit már csak egy csókja is okozott. Ahogy viszonoztam a tettét, bevillant egy emlék.

A buliban megláttam egy ismerős arcot. Elég ittas voltam már, így hálát adtam az égnek, hogy Madisonnál fogom tölteni az éjszakát, mert anyáék tuti egy életre szobafogságra ítélnének... De még így is felismertem a göndör hajú srácot. Az egyik falnak dőlve beszélgetett egy sráccal, kezében piros pohárral. A kockás ing ráfeszült mellkasára, az ujjai feltűrve bontották meg az eleganciát, ami pont illett a bulihoz. Kissé szédelegtem még álló helyemben is, de a tekintetem végig őt fürkészte. Felém pillantott, végig nézett rajtam és elmosolyodott. A szívem azonnal gyorsabb ütemre kapcsolt és arcom égni kezdett. Beharaptam alsó ajkamat, majd a helyzetet át sem gondolva indultam el felé. A srácnak mondott valamit, majd ellépve a faltól lerakta poharát az egyik asztalra. Néha meg-meg inogtam miközben haladtam felé, de mégis határozottan lépdeltem oda hozzá.
- Sarah. - biccentett.
Az alkohol addigra már bőven megtette hatását, így bátran karoltam át nyakát és húztam magamhoz egy csókra. Nick szinte azonnal megállított.
- Mit csinálsz? - nézett egyenesen szemeimbe, miután karjaimat megfogva kicsit eltolt magától. - Úgy tudtam utálsz. - vonta fel szemöldökeit.
Ha tudnád, mennyire nem tudlak utálni - futott át az agyamon.
Sosem tudnám utálni, hiába is akarnám. Próbáltam nem egyszer meggyőzni magamat arról, hogy jobb lenne, ha így éreznék. Vagy ha csak közömbös lenne... De azt sem tudtam soha elérni. A szívem egy részének mindig fontos volt.
- Nem beszélgetni szeretnék. - álltam tekintetét, bár előbbi mondatomon még én magam is meglepődtem.
Hirtelen mozdulattal magához rántott és derekamra csúsztatva kezét a fülemhez hajolt.
- Nem tudod, mit akarsz. - duruzsolta mély hangon, amitől libabőrös lettem.
- Tudom, mit akarok... Téged! - suttogtam fülébe, mire ő még jobban szorított.
Élesen szívta be a levegőt, majd ajkaimat az övéivel megtalálva egy csókban forrt össze velem. Hajába túrva viszonoztam azt és teljesen biztos voltam benne, hogy vele szeretném átélni az első alkalmat.

Visszagondolva az volt a legjobb szexuális élményem. Lehet amiatt is, mert Nick-be voltam csak szerelmes egész eddigi életemben, hiába voltak kapcsolataim utána. Az ő részéről is úgy éreztem, mintha ugyanúgy élné meg ő is. Annak ellenére gondoltam így, hogy tudtam, hogy ő nem szeret. Előtte pár hónappal fejtette ki egy levélben, hogy mennyire nem kíváncsi már a társaságomra és örülne, ha nem akaszkodnék rá és égetném a barátai előtt. Nagyon rosszul estek sorai, mégis hónapokkal később őt választottam, hogy vegye el a szüzességemet. Utána nem is beszéltünk róla a mai napig sem. Mégsem bántam meg, mert tudtam, hogy valami kapocs volt közöttünk. Talán még van is.
Eltoltam magamtól a férfit.
- Szeretnék letusolni. - sütöttem le szemeimet, miután felocsúdtam a csókból és a gondolataim rengetegéből.
Hiába nem bántam meg az első alkalmat, kicsit mégis szenvedtem utána, mert szerettem azt a fiút. Szerintem még mindig szeretem, pedig már nem ugyanaz. Mégis valahogy újra és még jobban beleszerettem az elmúlt hónapok alatt.
Lehullottak kezei mellőlem, majd a törölközőjét végre a derekára kötve elhagyta a helyiséget. Kifújtam egy nagy adag levegőt és a mosdókagylóra könyököltem, arcomat pedig kezeimbe temettem.