⓵ | Nem az, akinek látszik ✓

[20. rész]

Hol lehet a legrövidebb határidővel összeházasodni? Ez könnyű: Vegasban. Úgyhogy két nappal később már Nick magángépén ültem és az ablakon át a felhőket figyeltem. A hangulat közöttünk még mindig elég fagyos volt, hiába vallottuk be egymásnak az érzéseinket. Az ember azt gondolná, hogy ennyi elég is a Happy Endhez, de sajnos itt nem ez volt a helyzet. Tudtam, hogy valami komoly dolog áll a háttérben és bántott, hogy nem osztja meg velem, hogy mi az. A szerződést az előző nap alaposan átnéztem és tényleg benne volt a házasság. Nem tudtam, hogy lehettem annyira ostoba, hogy egy ilyen dokumentumot nem olvastam el alaposan.
A férfi felé sandítottam, aki a gép másik felében ült.  A laptopja nyitva állt előtte, amit összevont szemöldökkel figyelt. Kezével végig simított állán és nagyon gondterheltnek tűnt. Olyan közel volt, mégis annyira távol. Nagyot nyeltem, majd ismét az ablakra néztem. Ujjaimat tördeltem és nem tudtam, hogy mit kezdjek magammal.
- Jól vagy? - hallottam meg Nick hangját.
Összerezzentem és hirtelen kaptam felé a fejemet.
- Persze. - szedtem össze magam. - Végülis életem legboldogabb napjára készülök, nem? - erőltettem magamra egy mosolyt, ami inkább egy fintor volt.
Nagyot sóhajtott és lecsukta a laptopját. Bűnbánó tekintettel nézett rám és tényleg úgy láttam, hogy sajnálja. De nekem ez nem volt elég. Akkor tudtam volna neki teljesen elnézni ezt, ha elmondaná az okokat.
- Gyere! - nyúlt felém.
Felálltam helyemről, mellé sétáltam, ő pedig az ölébe húzott. Magához ölelt és arcát a nyakamba fúrta. Ahogy éreztem a kifújt levegőt a bőrömön, kellemes bizsergés futott végig egész testemen. Fejének döntöttem az enyémet és mélyen beszívtam illatát. Csókot lehelt a kulcscsontomhoz és libabőrös lettem. Odébb helyezkedett ülésén, én pedig úgy változtattam helyzetemet, hogy szemben legyek vele az ölében. Hevesen tapadt ajkaimra, kezeivel pedig blúzom alá nyúlt. Nyakát átölelve csókoltam tovább, ő pedig felsőmet kezdte lehámozni. Én is elkezdtem ingjét kigombolni, miközben ő az övét igyekezett kicsatolni. Tudtuk, hogy most egyikünk sem fogja leállítani a másikat. Vágytunk egymásra, aminek ott és akkor engedtünk.

A gépről leszállva elsőként legjobb barátnőmet pillantottam meg. Eve nagy vigyorral az arcán integetett felém, mire én egyszerűen csak odaszaladtam hozzá és szorosan megöleltem.
- Hát te? - néztem rá boldogan és leírhatatlan érzés volt, hogy ott van mellettem.
- A vőlegényed volt olyan kedves, hogy tájékoztatott a történésekről. - intett Nick felé a fejével. - A legjobb barátnőmtől jobban esett volna hallani, de mit lehet tenni? - kezdett el drámázni.
- Ne haragudj, de kicsit besokalltam és nem gondoltam arra, hogy szóljak.
- Dehogy haragszom. - legyintett, majd elvigyorodott. - Látom, minden rendben veletek.
- Hát... - húztam el a számat. - Fogjuk rá...
- Pedig elég kielégültnek tűnsz. - kacsintott rám.
Megforgattam szemeimet és inkább nem reagáltam mondatára. Elindultunk Nick felé, aki már egy autóba pakolta bőröndjeinket és indulásra készen álltunk. A férfi intett, hogy szálljunk be nyugodtan és miután ő is elfoglalta helyét, elindultunk. Nick a kocsiban ismét a laptopjába bújt, Eve pedig a legutóbbi randiját ecsetelte nekem. Türelmesen végighallgattam és hálás voltam neki, hogy tudtán kívül, de elvonta a figyelmemet a közelgő eseményről. Eve mindig nagyon lelkesen tudta előadni az ilyen sztorikat, úgyhogy szerintem bárki szívesen hallgatta volna.
Viszonylag gyorsan a hotelhez értünk. Bementünk a recepcióhoz, majd Nick intézte a szobakártyákat. Eve-vel türelmesen vártunk, mikor megszólalt a telefonom. A kijelzőre nézve még az életkedvem is elment, mikor megláttam főnököm nevét.
- Igen?
- Hol a fenében vagy, Winter?
- Dolgom van. Jeleztem a naptárban.
- És ki hagyta jóvá? - hangja egyre feszültebb lett. - Nick már nem a főnököd, lassan felfoghatnád.
- Nem jeleztél vissza, úgyhogy gondoltam nem gond. - én próbáltam higgadt maradni, nem akartam vele még rosszabb kapcsolatot.
- Holnap 8-ra legyél bent. - majd megszakította a hívást.
Nagyot sóhajtottam, majd visszadobtam mobilomat a táskámba. Eve arcomat tanulmányozta, de inkább nem kérdezett semmit. Nick időközben elintézte a szobákat, így a lift felé vettük az irányt. A kezembe nyomott két kártyát, mire értetlenül néztem rá.
- Az 508-as az enyém. - közölte. - A nászéjszakát csak velem töltöd.
Eve úgy csinált, mintha nem a mi liftünkben állna, nekem pedig még a lábujjaim is elvörösödtek. Úgy érzem magam ilyenkor, mint egy kislány, aki az első csókjára készül.
- Hát persze, hogy veled tölti. - bökött oldalba barátnőm, mire csak szúrós nézéssel jutalmaztam.
A liftből kilépbe elindultunk a szobánk felé. Nagyon vágytam már egy forró fürdőre és kicsit távol akartam lenni a leendő férjemtől. A bőröndömet az ágyra emeltem és elkezdtem a dolgaimat a szekrénybe pakolni.
- Most akkor teljesen hivatalosan lesztek házasok?
- kérdezte barátnőm, miközben ő is táskáját ürítette.
- Igen. - pillantottam rá.
- Azta. - bólintott egyet, majd egy ruhát akasztott a szekrénybe. - De legalább én leszek a tanúd.
Erre csak elmosolyodtam és tovább rendezgettem a dolgaimat. Az egyszerű kis fehér ruhát, amit esküvői ruhaként magammal hoztam, előhagytam és felakasztottam a szekrény ajtajára. Miután végeztem a többivel is, neszeszeremet megfogva a fürdőbe indultam, hogy vizet engedjek és végre ellazuljak egy kicsit a habok között.
A fürdőből a pihe-puha szállodai köntösben léptem ki, ahol egy izgatott Eve fogadott. A fésülködő asztal felé invitált, ahol pakolgatott éppen.
- Ezeket neked hoztam. - mutatott pár apró dobozra. - Valami kék, valami régi, valami kölcsön és valami új.
A kék egy hajtű volt, a régi a nagymamája gyöngysora, a kölcsön az egyik karkötője és újként egy pár fülbevalót adott, ami illett a lánchoz.
A lelkesedése és az, hogy erre mind gondolt, meghatott. Éreztem, hogy a szememet könnyek lepik el és ismét szorosan megöleltem.
- Nem kellett volna. - szipogtam.
- De igen. Ez így szokás. - simított végig hajamon.
- Nem is igazi esküvő. - engedtem el és egy zsebkendőért nyúltam.
- Egy esküvő akkor is esküvő. - vont vállat mosolyogva.
Hajamat segített megszárítani, majd egy egyszerű kontyot csinált, amibe bele tudta tűzni a pillangós hajtűt. Sminknek csak egy egyszerűt csinált, amivel inkább a szemeimet hangsúlyozta. Belebújtam a térdig érő, egyszerű fehér ruhámba és felvettem a cipőmet. A tükörben végignéztem magamon és szinte azonnal összeugrott a gyomrom. Rettentően izgultam, hiszen egy órán belül mégiscsak feleség leszek.
- Annyira szép vagy. - lépett mellém barátnőm és könnyes szemekkel pásztázta arcomat.
- Na ne, mert sírni fogok. - nevettem és megöleltem barátnőmet.
- Mehetünk? - karolt belém.
Kifújtam egy nagy adag levegőt és bólintottam. Most már nincs visszaút.
Az autó már várt ránk, mikor leértünk a szálloda elé. Beültünk a hátsóülésre és elindultunk. Nem tudtam, hogy mennyire van messze az úticélunk, mert mindent Nick intézett. Eve megszorította kezemet, amire csak egy mosollyal reagáltam. Még mindig kettős érzések kavarogtak bennem, egyszerre voltam boldog és zavarodott.
- Éld meg rendesen ezt a napot. Vonatkoztass el mindentől és csak élvezd. - Eve halkan beszélt.
Igaza volt. Ráérek aggódni később a miérteken.
Megálltunk a kocsival egy nagy épület előtt, ahol pár autó már állt. Tipikusan úgy nézett ki a hely, mint a filmekben, ahová részegen mennek el a főszereplők összeházasodni és ami mindig jól alakul a film végére. Kicsit akartam hinni, hogy ez a való életben is megtörténhet és nekünk is jó lesz, de tudtam, hogy erre nagyon kevés esély van.
Eve kísért be, ahol már Nick várt. Elegáns, fekete öltönyben és fehér ingben volt, az összes hajszála a megfelelő helyen állt és amikor elmosolyodott a világ legszerencsésebb nőjének éreztem magam. A tipikus bevonuló zene szólt, mégsem éreztem furcsának. Valahogy minden olyan volt, amilyennek lennie kell. A szertartásvezető elkezdte a szöveget, én pedig éreztem, hogy kezem-lábam remeg. Ekkora Nick a kezemért nyúlt és kicsit lehiggadtam. Rám mosolygott és ujjával megsimította kézfejemet.
- Azért gyűltünk ma itt össze, hogy ...
- Lehetne a lényeget? - szakította félbe Nick.
Az előttünk álló elhúzta a száját, de bólintott.
- Nicholas Jerry Jonas, kijelented, hogy az itt jelenlévő Sarah Grace Winterrel házasságot kívánsz kötni?
- Igen. - Nick egyáltalán nem habozott, azonnal válaszolt.
- Sarah Grace Winter, kijelented, hogy az itt jelenlévő Nicholas Jerry Jonas-szal házasságot kívánsz kötni?
- Igen. - hangom kicsit megremegett.
- Jöhetnek a fogadalmak. - mosolygott ránk kedvesen.
- Nincsenek. - válaszolta a mellettem álló tömören.
- Rendben, akkor csak cseréljenek gyűrűt. - morgott a szertartásvezető.
A kezem annyira remegett, hogy alig tudtam felhúzni az ujjára az aranykarikát, de végül sikeresen teljesítettem a dolgot. Nick egy csókot lehelt a gyűrűre és egy halvány mosoly kíséretében felhúzta ujjamra a jegygyűrű mellé.
A szertartásvezető már meg sem próbálkozott a többi kötelező szöveggel, hanem igyekezett rövidre fogni. Nem voltunk neki túl szimpatikusak szerintem, úgyhogy igyekezett gyorsan lezárni a dolgot, ahogyan mi is.
- A gyűrűk átadásával mindketten eldöntöttétek, hogy férj és feleség lesztek. Így hát a Nevada állam által rámruházott hatalommal, házastársaknak nyilvánítalak benneteket. - tolta elénk a papírt, hogy írjuk alá. - Csók sem lesz?
Nick magához húzott és lágyan megcsókolt, majd aláírtuk mindketten az asztalon lévő dokumentumot.
- Sok boldogságot kívánok Mr. és Mrs. Jonas. - mosolygott ránk, majd magunkra hagyott minket.
Újdonsült férjemmel egymásra néztünk és mindketten elmosolyodtunk. Valóban férj és feleség lettünk, ki gondolta volna?
- Mehetünk ünnepelni? - nyújtotta felém karját, hogy belekaroljak.
- Ünnepelni?
- Egyszer nősül meg az ember. - von vállat.
Felnevettem és karjába kapaszkodtam.
- Kivéve mi. - néztem fel rá.
Szája egy keserű mosolyra húzódott.
- Hidd el, ha egyszer elválunk, nem fogok újraházasodni.
Túl őszintének tűnt, úgyhogy inkább nem is reagaltam rá. Nem tudtam mit.

Miután a szállodába visszamentünk, hogy átöltözzünk és rendbeszedjük magunkat, elindultunk egy szórakozóhelyre. Elég elit helynek tűnt, az italok sem a legolcsóbbak voltak és az ott lévő embereken látszott, hogy nem az én szintemről valók.
Eve szavai jártak csak a fejemben és próbáltam tényleg jól érezni magam és elfelejteni az összes gondot. Hiába rágódnék rajta ezen az estén is, nem változtatna a helyzeten. Szóval barátnőmmel karöltve megtámadtuk a pultot és sorban rendeltük a rövideket. Nem sokára Nick is csatlakozott az ő tanújával, Drew-val. Mikor szabadult fel egy box, mind a négyen odamentünk és elfoglaltuk. A bennünk dolgozó alkoholnak és a hangulatnak hála tényleg jóra sikerült az este. Beszélgettünk, Eve-vel táncoltunk és nevettünk, egyszóval teljesen felszabadultan szórakoztunk. A fiúknak valamivel több alkohol kellett, de végül ők is jöttek táncolni.
Az érzékeim már kicsit tompák voltak, mégis azonnal reagált a testem Nick érintésére. A parketten hátulról átkarolva táncolt velem, én pedig fejemet hátradöntve vállára élveztem közelségét. Ezt kihasználva a nyakamba csókolt, én pedig akkor már éreztem, hogy teljesen elvesztem. Feléfordultam és megcsókoltam, amire azonnal reagált. Szorosan magához húzott és viszonozta azt. A gyomromban ismét az ismerős pillangók repdestek és alig vártam, hogy visszamenjünk a szállodába. Igaza volt Eve-nek, tényleg vele töltöm az éjszakát.
- Gyönyörű vagy. - hajolt fülemhez és igyekezett olyan hangerővel beszélni, hogy halljam a zenétől.
Ajkamba harapva néztem rá és bizonyára elvörösödött volna az egész arcom, ha nem lett volna már alapból is az a meleg és az alkohol miatt.
- Ígérem, hogy boldoggá teszlek. - hajolt vissza ismét.
Gondolkodtam, hogy csak az alkohol mondatta ezt vele, vagy komolyan így gondolta.
Akkor még nem tudtam, hogy nem fogja tudni megtartani ezt az ígéretét.