Hiszel a sorsban? |SZÜNETEL|

6. Fejezet: Kezdődik a tanév /Scarlett/

2019. szeptember 2.

Scarlett szemszöge

Ez a nap is eljött. Kezdődik a tanév. És mivel tanár vagyok ez egyet jelent a kemény munka kezdetével. Vagyis igazából csak most lettem tanár. Egyébként nem tudom miért váltottam szakot, és nem lettem orvos. Lehet azért, mert tudat alatt így próbáltam idegesíteni Christ. Nem arról van szó, hogy nem szereti a gyerekeket, csak nem szeretné, hogy tanítsak, főleg nem középiskolában. Lehet attól fél, hogy valamelyik 17 éves szexéhes diákok rámmászik. Na azt szeretném én látni. Ami a szexuális életemet illeti, elég bonyolult, hogy enyhén fogalmazzak. Röviden összefoglalva nem voltam Chrissel már vagy 2 hónapja. Ő többször is akarta nyilván,de nekem nem volt hozzá gyomrom. Egyébként ha szigorúan vesszük, én megcsaltam, bár akkor még nem voltunk házasok, de együtt voltunk. Ráadásul egy lánnyal. Egy 16 év körüli lánnyal. Basszus, vajon mi lehet Evyvel? Vajon jól van, gondol rám? Miért nem keres? Mondjuk azt mondta, én keressem. De hát még a nevét se tudom, vagy a telefonszámát. A házához meg csak nem mehetek el. Messze is van, meg  mit szólna, ha csak úgy beállítanék hozzá. Már ha odatalálnék,mert hát azért mégis részeg voltam, sötét volt, és London azon felét nem is ismerem. Szánalmas vagyok, hogy ilyen érvekkel próbálom magam meggyőzni, hogy messze van. Pedig ha tudná, hogy a világ végére is el ennék, csak hogy még egyszer láthassam. Pedig még kéne győzöm magam az ellenkezőjéről, ha már arról nem sikerült, hogy teljesen heteró vagyok. De jó is lenne. Nem kéne olyanokon agyalnom, mint például, hogy életem legnagyobb hibáját követtem el azzal, hogy férjhez mentem 23 évesen, ráadásul, úgy hogy nem is vagyok szerelmes a férjembe.

Gondolkodásomból egy autó hangos dudálása zökkentett ki. Nem szabadna vezetés közben elmélkednem. Hmm... Majd hozzácsapom a "nem szabadna" listámhoz, közvetlenül az idegen lányokkal részegen történő smároláshoz. Ekkor vettem csak észre, hogy nem fordultam le a lámpák után, pedig a GPS már háromszor elmodta. Nem baj , tervezett egy 5 perccel hosszabb utat. Nagyszerű, már csak az kéne, hogy első nap elkéssek. Hülye egyirányú utcák. Majd miután a kelleténél 5 perccel később leparkoltam a suli udvarán, ami már tele volt gyerekekkel, elindultam megkeresni a tanárit.
Ezt legalább elsőre megtaláltam.
Mivel ma főleg osztályfőnöki órák voltak, én pedig nem kaptam osztályt, csak két órám volt. Az első a tizedikesekkel, kábé 3 perc múlva. Fantasztikus. Elsőre a legnehezebbek. Nem baj, erős vagyok és remek színész, menni fog. Megjátszom a jófej tanítónénit, aki magassarkúban és elegáns kosztümnadrágban és blúzban tipeg be órára. Igazából, nem tudom, hol siklott félre annyira az életem, hogy állandóan meg kell játszanom magam. A gondolkodásomból ezúttal a csengő rángatott ki. Fő a változatosság. Bakker, még be se mutatkoztam a többi tanárnak. Mindegy majd következő szünetben. Elindultam a terem felé, ahol órám lesz, mert az igazgató úr volt olyan kedves és adott egy órarendet, teremszámokkal együtt. Húh de jófej. Ezt azért modnom ilyen ironikusan, mert van vagy 45 éves, de úgy méregetett, mintha csak valami friss hús lennék itt az iskolában.

-Ó, elnézést, én csak...- kezdett szabadkozni egy jóképű tanárnak kinéző férfi, akivel sikerült, egymásbarohannunk.

-Semmi gond. Mrs. Scarlett Woods vagyok. Az új tanár.-mutatkoztam be mosolyogva a látszólag nagyon zavarban lévő férfinak.

-Örülök. Matthew Collins vagyok. Sajnálom, most mennem kell. Még találkozunk.-ezzel elvihazott, én pedig csak álltam, majd rájöttem, hogy órám lesz, és beléptem a következő terem ajtaján.

Amint a diákok észrevették, hogy beléptem, olyan csönd lett, hogy még a folyosón lévő óra másodpercmutatóját is hallani lehetett a zárt ajtón keresztül.
Minden szempár rám szegeződött.