Hiszel a sorsban? |SZÜNETEL|

10. Fejezet /Evelyn/

2019. szeptember 06.

Végre péntek-gondoltam magamban, de annyira nem is voltam boldog. A Scarlet problémát leszámítva egészen jól éreztem magam. Semmi említésre méltó nem történt a verekedős incidens után, amiért hálát adtam az égnek. Az osztálytársaimmal nagyon jóban lettünk, a fiúk közül is párral, ami azért fura, mert ezelőtt nem nagyon voltak fiú barátaim. Úgy értem, én szívesen lógtam volna velük, de sose volt elég bátorságom. Az előző osztályomban ugyanis elég nagy rivalizálások mentek a fiúk és a lányok között. És ha van valami a világon, amit jobban utálok még a tanácstalan várakozásnál is, az az, hogyha oldalt kell választanom. Amikor két nagyon jó barátnőm egymásnak esik, és én tudom, hogy mindkettem hibásak, de ők elvárják, hogy válasszak köztük. Legszívesebben ketté tépném magam, csak, hogy nekem fájjon és ne nekik.

Kicsit önfeláldozó típus vagyok, de nem akarok mártírt csinálni magamból és sajnáltatni magam. Ez nem vallana rám.

A 2 órás buszúton ezen és ehhez hasonló dolgokon agyaltam. Utána egy fél órás gyaloglás következett a házunkig, majd benyitottam a kapun, a két kiscicám persze egyből, futott felém. Szerencsére még senki nem volt itthon. Nem akartam válaszolni a hülye kérdéseikre, amiket biztosra veszem, hogy fel fognak tenni. Még körülbelül egy órám volt egyedül. Addig a fejemben összefoglaltam mindent, amit anyukáméknak mondnai fogok, gondosan ügyelve rá, hogy Scarletről és a verekedésről, azzal a végzős lánnyal egy szó se legyen. Ami egyébként sem az én hibán volt. A ribanc beképzelt kurvának nevezte Annát, amit én természetesen nem hagyhattam szó nélkül. És különben sem én kezdtem,ő esett nekem amikor Anna elé álltam és finoman próbáltam leállítani, viszont miután arcon csapott, nem álltam jót magamért, egy jól irányzott ütéssel a földre küldtem. Egyébként általában inkább megtarrottam magamnka a vélemémyem, még akkor is ha tudtam hogy nekem van igazam, de akkor is Annáról volt szó. Ha valaki megérdemli, hogy kiálljak mellette az Anna. Az én Annám, aki mindig ott volt és támogatott. Akármilyen lehetetlen helyzetről volt szó, mint például a Scarlet ügy, mindig megértett és elfogadott.

Nem mintha több hasonló eset is történt volna velem. Sőt... Évek óta ez a legighalmasabb dolog az életemben. Ezért könyörögtem h történjen már valami, de mostmár visszasírom az unalmas élerem. Nem baj elfelejtem Scarletet és bepasizok. Bulizok és boldog leszek. Na baszki... Az angoltanárom... ezzel mem számoltam. Nem baj angolból, mindig is naguln jó voltam. Bár csak magántanárnál tanultam, suliban sajnos nem volt lehetőségunk. Annának is tanítottam pár dolgot, ezért döntött úgy, hogy ebbe az iskolába jön. Ide nulla angoltudással is jöhetsz úgy megtanítanak egy év alatt, hogy év végén középfokú nyelvvizsgát is tehetünk akár.

A gondolataimból anya koszonése rángatott ki. Elmeséltem neki mindent, amit begyakoroltam, majd apának és arra eszméltem fel, hogy vasárnap van és pakolnom kell a koliba. Egész hétvégén a kedvenc sorozatom néztem, nem csoda, hogu elrepült az idő. Annyira imádom ezt a sorozatot, és teljesen odáig vagyok a két főszereplőért, nagyon shippelem őket. Bár mindketten férfiak, de nyilvánvaló a kémiajuk, vagy csak nekem, lehet tényleg meleg vagyok. Már leparkoltunk a koli parkolója előtt, mikor észrevettem, hogy itt is vagyunk és ki kéne kapcsolnom a zenét. Anna is pont akkor érkezett meg és futva rohant felém, a nyakamba ugrott.

-Sziaa Evy- köszönt nevetve, amikor végre elengedett.

-Mi az ennyire hiányoztam?-mondtam én is nevetve.

-Olyan furcsa volt nélküled a hétvégén, jó, hogy visszajöttünk.

-Igen, jó újra itt lenni.

Elköszöntem a szüleimtől és ruhantunk is a szobánkba, ami jelen pillanatban úgy nézett ki, mint ahova ledobtak egy atombombát. Gyorsan megvacsoráztuk a szendvicseinket és valamilyen csoda folytán sikerült rávennem az én drága barátnőmet, hogy takarítsuk ki a szobát. Alapból is elég kicsi, így jó nagy kupit lehey csinálni, aminek Anna köztudottan a mestere. De nem baj és szeretek takarítani, kivéve a mosogatást. Azt mindennél jobban utálom. Így Anna intézte a tányérokat, én felmostam és tetörölgettem. Már nyolcat ütötte az óra, mikor végeztünk.