Hiszel a sorsban? |SZÜNETEL|

9. Fejezet: Nővérszoba /Scarlett/

2019. szeptember 02.

Scarlett szemszöge

Azután a (nem is tudom, mi a megfelelő szó) talán szörnyű, kellemetlen, felkavaró óra után még volt két teljesen átlagos, majd következett a 9.a. Evy-ék osztálya. A nemlétező hírnevemre és a bal gyűrűs ujjamon lévő karikagyűre tekintettel, szerződést kötöttem saját magammal az bizonyos Evelyn Black-re vonatkozóan. Jó, lényegében, írtam magamnak fejben egy távoltartási végzést. Nem csalhatom meg a férjem, és az osztály nem hiszem, hogy pont ilyen kapcsolatot, de valamit sejt, úgyhogy kerülni fogom, ahogy csak tudom. Abban szinte biztos vagyok, hogy ő nem áll még készen arra, hogy megbeszéljük. Így lesz a legjobb mindenkinek. Ezzel a gondolattal nyugtattam magam.

2019. szeptember. 06.

-Elmentem. - üvöltötte Chris az ajtóból. Már megint.

-De mégis hova? Annyi pénzed van, hogy nem is kell bejárnod az irodába. - kiabáltam utána, de válasznak csak egy fülsiketítő "Semmi közöd" - öt kaptam. Persze, hadd legyen még rosszabb az életem. De ha egy másik nő van a dologban én esküszöm...
Ilyenkor nem lennék a diákok helyében, amikor így full felcseszve idegileg kell engem elviselniük. De persze ők nem láthatják rajtam. El is felejtettem. Haha...

Beértem az iskolába és az a tanár fogadott akit a leginkább szerettem volna elkerülni. Még a nevét se tudom, és nem is beszéltem vele, de látom abból, ahogy beszél és ahogy néz és, vagy kinéz, hogy ez egy gyökér. Összefoglaló néven így hívom azokat a tanárokat, akik bűbájosak, sőt már negédesek a diákok társaságában, de ha egyedül marad vele akár diák, akár tanár, mindig vannak hátsó szándékai. Gyűlölöm az ilyen embereket.

-Helló, még nem találkoztunk, ugye te vagy az új tanár? - Talán összekevert egy diákkal, vagy mi ez a hülye kérdés?

-Igen. Mrs. Scarlett Woods. - nyújtottam a kezem, mire ő csak elfintorodott, ahogy lenézett, majd egyszer csak gyors tempóban elindult két diák felé, de már nem hallottam mit mondott nekik. Gondolom semmi jót.
Hát ez fura volt. Még egy ember a "kerüld messziről" listámra. A második helyet szerezte meg ez a szerencsés áldozat, közvetlenül Evelyn mögött. Akit egyébként meglepően könnyen sikerült kerülnöm, és az osztály sem kérdezett róla. Egyetlen kivétellel.

Visszaemlékezés

-Rendben gyerekek, mára ennyi, csomagolhattok.

-Tanárnő! Beszélhetnénk?

-Persze, Adam. Mit szeretnél?

-Lehet egy kérdésem?

-Persze.

-De nem kell válaszolnia, ha nem szeretne. Bár az is egyfajta válasz, ha nem válaszol.

-Rendben, csak mondd!

-Maga... háát... öhmm... biztos, hogy nem aaaa..... saját neméhez vonzódik?

-Jézusom Adam, ez hogy jutott eszedbe.  Ugye tudod, mekkora pofátlanság ez?

-... Elnézést...vagy mi....

-Tényleg miért gondoltad?

-Háát... a melegek megérzik, egy másik emberről... vagy mi...

-Mi?! Te akkor?

-De ne mondja el senkinek. Kéreem!

-Jó, persze.