Hiszel a sorsban? |SZÜNETEL|

1. Fejezet: Az a bizonyos este /Evelyn/Scarlett/

2019. június 15.

Evelyn szemszöge

Ahogy beléptem a klubba olyan tömény alkoholszag csapta meg az orrom, úgy éreztem már ettől elhányom magam. Ezelőtt még sosem voltam hasonló szórakozóhelyen, de Anna addig kérlelt, vagy inkább nyaggatott hogy jöjjek el vele és a számomra ismeretlen barátaival, hogy beadtam a derekam. Egy nagy körasztalnál ültünk, mindenki előtt különféle szeszes italok.
Ne kérdezzétek hogy jutottam be 15 évesen a 16 éves barátnőmmel ide és ki szerezte a piát, mert fogalmam sincs.

Már 10 körül járt az idő. Mindenki nevetgélt és beszélgetett, vagy inkább üvöltözött, míg én csak csöndben ültem és ittam a sörömet, mást nem nagyon mertem. Legkisebbként nem nagyun tudtam olyan témákhoz hozzászólni, minthogy melyik a legjobb szexpóz, hányszor verik ki egy nap stb. Persze teljesen felvilágosult voltam, de még csókolózni se csókolóztam soha, így nem éreztem magam túl jól.
Már azon gondolkodtam, hogy hazamegyek, de ahogy az ajtó felé tekintettem megláttam egy lányt vagy inkább nőt, aki épp akkor foglalt helyet egy tőlünk nem messze lévő asztalnál vagy 8-10 barátnőjével. Pont velem szembe ült le de amíg én folyamatosan őt néztem, ő csak próbált szórakozni. Nem értettem mi fogott meg benne, de késztetés éreztem odamenni és megismerni.

Miért bámulok egy full ismeretlen nőt? Talán mert iszonyatosan jól néz ki. Várjunk csak én most tényleg ezt gondoltam?!

A beszgetésükből úgy szűrtem le, hogy valakinek a leánybúcsúját ünneplik. Lassan kezdett forogni a világ és az a pár sör kicsit beütött (igen, én még pár sörtől is simán rosszul leszek), így a wc felé indultam. Elvégeztem a dolgom és éppen indultam volna ki az ajtón, amikor nagy erővel nekemjött valaki. El is estem volna, ha az ismeretlen személy nem kap el. Kinyitottam a szemem és vele találtam szembe magam. A lánnyal akit bő fél órája néztem.
Nemár, vagyis dejó.

-Óó, bocsáss meg. Nem figyeltem.- mondta. Először mintha ijettséget vagy aggódás láttam volna az arcán, de aztán mosolyogva folytatta- csak a barátnőim elől menekülök.

Istenem azok a kék szemek. Kezdtem élveszni bennük miközben fülig pirultam. Nem is értem, hogy tudtam kinyögni egy értelmes mondatot.

-S-semmi baj.- mosolyogtam én is zavartan.

-Scarlett Green vagyok.

-Evelyn.-nyújtottam kezet.

-Szép név.- mosolygott még jobban. - Bocsánat képen meghívhatlak egy italra?...

Másnap reggel otthon ébredtem. Mondanom sem kell milyen iszonyú fejfájással. Először semmire se emlékeztem. Majd kezdtek beugrani a dolgok. Scarlett, a vodka és a csók... CSÓK?! MI A FENÉT CSINÁLTÁLTAAM???!!!

Scarlett szemszöge

Egyáltalán nem volt kedvem ehhez a hülye leánybúcsúhoz, az esküvőről pedig már ne is beszéljünk. Ráadásul a hibbant barátnőim elrángattak a világ másik felére. Najó igazából csak 40 perc volt az út, pedig otthon is vannak bárok. De tudtam hogy muszály megtennem. Félreértés ne essék a vőlegényem a világ legtökéletesebb pasija, és is szeretem, de nem úgy.
Igen, leszbikus vagyok. Legalábbis kezdem így érezni. Egyszer még egy lánnyal is csókolóztam. Ezt persze senki nem tudja.
Leültünk egy asztalhoz és a többiek egyből kikérték a legdurvább italokat, míg én csak sört ittam. Egyébként nem értem honnan kerítettem ennyi koszorúslányt magam mellé, mert sosem voltak barátaim. Jó egy-kettő még a gimiben, de annak már sok éve. Úristen, de öreg vagyok. Bár a házassághoz még kicsit kevésnek érzem azt a 23 évet. És ősztől végre dolgozok is. Hurrá...(remélem érződik a szarkazmus)
Az ábrándozásomból egy 16 év körüli lány rángatott ki, ugyanis észrevettem hogy engem figyel.
Hmm... Ha nem lenne ennyire fiatal még oda is mennék hozzá. Ááá... Ezt verd ki a fejéből, de sürgősen. Biztos, hogy heteró. Mondjuk én sem vagyok biztosan leszbikus hiszen voltam már szerelmes fiúba. Asszem...
Megint elkalandoztam és arra lettem figyelmes, hogy eltűnt az a lány.
Na baszki, ugye nem ment el?!