A fájdalom tengerében (Loki fanfiction)

5.

"Egy katona mindig parancsokat követ, de egy harcos csak a szívét követi."

- Turok (videójáték)

Mit tennél, ha visszaforgathatnád az idő kerekeit? Kijavítanád a hibáidat? Megmentenél valakit, akit szerettél? Több időt töltenél a barátaiddal és a családoddal? Megragadnál minden lehetőséget, amit csak úgy hagytál elúszni magad mellett előzőleg? Szerettem eljátszani a gondolattal, főleg akkor, amikor egy apró szobába zártak, mint Loki lehetséges bűntársát. Az említett ugyanis, miközben én Sherlockkal próbáltam szót érteni a folyosón,  fogta magát, megölte Coulson-t, a mélybe taszított valami Thor nevű fickót és elintézte, hogy Bruce Banner bepipuljon. Ha ez nem lett volna elég az egész repülő lángokban állt és, hogy őszinte legyek, ötletem sincs hogyan éltük túl.

- Szinte még gyerek!

- Egy gyerek, aki egy gyilkos ruháját rejtegeti az ágyában.

- Attól még gyerek! Nem háríthatsz minden felelőséget egy kislányra!

- Én ugyan nem. Azt mondom, hogy Lokival együtt tervelték ki.

Sherlock és John veszekedett miattam. Próbáltam nyugtatni magam, de az az igazság, hogy valamilyen szinten igazat adtam a nyomozónak. Ha nem keresem Loki társaságát, akkor lehetséges, hogy még mindig rácsok mögött ülne.

-Beszélnem kell vele! - szakította közbe Hill a férfiak vitáját, majd válaszra nem várva benyitott hozzám.

- Mondd el az igazat! Mi történt? - Hangján érződött, hogy korábban sírt, arca ráncolódása pedig arról árulkodott, hogy nagy erőfeszítésébe került fenntartania a nyugodtságát. Teste egészében remegett.

- Én... - Egy hang sem jött ki a torkomon. Pontosan ilyen helyzetek miatt rosszabbodik a szociálfóbiám, amire abban a pillanatban végképp nem volt szükségem. - Inkább kérdezz...

- Miért volt nálad Loki köpenye?

- Gyerekkorom óta megvan, azzal alszok.

- Az igazságot mondd, Emma! - lökte el magát lendületesen a faltól.

- De ez az igazság. Nem ez az első, hogy találkozom vele. Egyszer gyerekkoromban láttam őt. Megmentett. Akkor kaptam tőle. Ha megnéztétek volna az aktámat, akkor tudnátok, hogy a személyleírás pontosan egyezik az övével, és hogy az igazat mondom!

- Le fogjuk ellenőrizni, effelől kezeskedem. Következő kérdés: miért látogattad meg Lokit a cellájában? Ne próbáld tagadni, a kamerák minden kis zugját belátják annak a teremnek. Hamar kiszúrtunk.

- Nézd... Nekem az otthoniakon kívül senkim sincs... Bekerültem egy új környezetbe, és megláttam azt a férfit, akinek az életemet köszönhetem. Te nem próbáltad volna meg? Te nem vágytál volna arra, hogy lásd?

- Tekintve, hogy tájékoztattunk a veszélyességéről és, hogy nem éppen egy kezesbárány, nem. Én nem tettem volna. Miről beszéltetek a látogatásod alatt?

- Megkérdeztem, hogy emlékszik-e rám. Azt mondta, hogy nem. Vissza akartam neki adni a kabátját, de nem kellett neki.

- Ennyi?

- Igen.

- Még valami, amit elszeretnél mondani?

Mély lélegzetet vettem. El kellett mondanom minden kis részletet, amit lehetett, mégha ezzel rosszabbítom Loki helyzetét. Megölt egy ártatlan embert, ez nem megbocsáltható. A hálának is van egy határa.

- Az egyik nap bejött a szobámba. Illetve odavetítette magát. A franc sem tudja. Az a lényeg, hogy a segítségemet kérte. Ki akart jutni. Azt mondta, hogy cserébe vissza tudja hozni a barátaim és a családom. Nemet mondtam, tudtam, hogy rossz dolog.