Egy újabb darab belőlem (Befejezett)

Viszonzatlan szerelem?

   Egy új napra virradt. Az első napsugarak lassan kúsztak fel a szekrényem oldalán. Én már régen talpon voltam és éppen a táskámba pakoltam be a tankönyveimet. Napsárga tincseim a szemembe hulltak, ahogy az ablakomon lévő tábláról olvastam le, hogy milyen óráim is lesznek ma. Osztályfőnöki, matek, irodalom, töri és tesi. Nem is olyan rossz. Legalább nap végén láthatom, hacsak pár percre is, de póló nélkül a szerelmem.

  Becipzároztam a táskám és elindultam a suliba. Mikor beértem már a fél osztály ott volt. Köszöntem, majd leültem a padomhoz és a jegyzeteimet nézegettem.

   -No csak! A mi kis szőkeségünk megjött és mi nem is hallottuk? -borzolt bele a hajamba Kiba, majd helyet foglalt mellettem. -Már megint a jegyzeteid bújod? Naruto, kiváló diák vagy! Egy 4-es, 5-ös tanuló, nekem ne bámulja folyton ezeket a papírokat szünetben!

   -Francba... Naruto, Kiba miről dumáltok? -ült a padom tetejére Shikamaru. -Remélem valami értelmes dologról... Megpusztulok az unalomtól.

  -Próbálom Naruto figyelmét magamra vonni, hogy beszélgethessünk, de ő csak tanul.

  -Francba... -ezzel a nála már megszokott szóval kitépte a kezemből a lapot és olvasni kezdte.

   -Hé! Shikamaru! Add vissza! Tanulni szeretnék!

   -Naru, még csak év eleje van. Ne dögölj meg rögtön a tanulástól! Lazíts egy kicsit -tartott egy kisebb monológot Shikamaru.

   -Oké, oké! Most már visszaadod?

   -Reménytelen eset vagy... -nyújtotta át a lapot, amit én gondosan belecsúsztattam egy dossziéba.

   -Amúgy, miről is akartatok velem beszélni?

   -Képzeld, Hinata elhívott engem egy randira -mondta vidáman Kiba. -És úgy tudom, Shikamaru is közel áll már ahhoz, hogy elhívja Inot vacsorázni -kacsintott az asztalon terpeszkedő barátjára, aki  egyre jobban kezdett hasonlítani egy paradicsomra.

   -E-ez nem igaz! É-én cs-csak... a születésnapját szeretném megünnepelni vele! -dadogott össze-vissza egyik legjobb barátom.

   Kibával egymásra néztünk és jó ízű nevetésben törtünk ki. Ekkor megjelent az ajtóban Ő. Fekete pólót viselt, szürke nadrággal, hozzá fehér tornacsuka. Fekete haja szokásos formájában volt felzselézve, ónix szemeiből csak áradt a hideg, nyers erő. Olyan gyönyörű teremtés volt, mintha csak Isten küldte volna le egyik legszebb angyalát, hogy az embereket büntesse szépségével. Amint belépett az ajtón Sasuke, a teremben 2 fokot hűlt a levegő. A fekete angyal a padjához sétált, kipakolt pár cuccot a táskájából és ahogy jött, távozott. Csak néztem az ajtót amin kilépett.

   Nem tudom, meddig bámulhattam, de egyszer csak egy kezet láttam becsúszni a látóterembe.
   -Naruto, Naruto, NARUTO! -hallottam, hogy Kiba szólongat, de nem figyeltem rá. Szemeim előtt újra és újra lejátszódott a gyönyörű fekete jelenség megérkezése.

   Hangos nevetésre eszméltem fel. Shikamaru és Kiba hangosan nevetett.

   -Öcsém! Te fülig szerelmes vagy! -röhögte Shikamaru. Az arcom felvette azt az árnyalatot, amit nem sokkal ez előtt barátom pofija birtokolt.

   -Itt a hős szerelmes, aki az iskola legbunkóbb srácába szeretett bele -hahotázott Kiba is.

  -Hadjátok abba! Nem tehetek róla, hogy belé lettem szerelmes... -ekkor csodával határos módon megszólalt az első csengő, így mindenki a helyére vándorolt. Nem soká a feketeség is befutott és komótosan a helyére battyogott.

   A második csengő után 5 perccel befutott Kakashi-sensei is.

   -Sajnálom gyerekek, hogy késtem, de volt egy idős nő akinek...

   -SENSEI, EZ MEGINT HAZUGSÁG! -ordította egyszerre az egész osztály.

   -Oké, oké! Akkor kezdjük is az órát. Ma kihirdetjük a sportnapokat. Következő hónap 2.-án kezdődnek... -nem figyeltem a tanárra, helyette az én fekete angyalom arcát fürkésztem és aranyosabbnál aranyosabb gondolatok jártak a fejemben. Egyszer csak felém fordította a fejét, amire én gyorsan elkaptam a fejem és a táblát kezdtem fürkészni.

~Sasuke POV~

   Reggel gyorsan bepakoltam a táskámba, megreggeliztem, összeszedelőzködtem és a bátyám a kocsijával elvitt a sulihoz. Felnéztem az épületre, nagyot sóhajtottam és magamra öltöttem a szokásos 'maszkomat'.

   Beléptem a kapun, felsétáltam a lépcsőn és megálltam az osztálytermünk ajtaja előtt. Nem akartam bemenni. Nem akartam, mert tudtam, hogy odabent lesz egy óceánkék színű szempár, amiről nem fogom tudni levenni a tekintetem. Nem akartam, mert tudtam, hogy odabent lesz egy aranysárga hajkorona, amibe bele akarok majd túrni. Nem akartam, mert tudtam, hogy odabent lesz egy mindig mosolygó száj, amit én mindenáron megakarom majd csókolni. Megráztam a fejem. Nem engedhetem, hogy az érzelmeim vezessenek. Az Uchihák mindig is hidegek, érzelemmentesek voltak. Muszáj kivernem a fejemből ezt a szőkét.

   Kinyitottam az ajtót. Minden szempár rám szegeződött, de engem csak egy érdekelt. Az az egy pedig olyan tisztán és kedvesen nézett rám, hogy éreztem, hogyha nem megyek ki gyorsan a teremből a 'maszkom' porrá hull. Odasétáltam a padomhoz kipakoltam pár dolgot és kisétáltam a teremből. A mosdó felé vettem az irányt, bezárkóztam egy fülkébe és lecsúsztam a falán. A szemei előtt még mindig a szőke szerelme arca lebegett. Naruto... Hogy mondhatnám el? Mi van, ha ő nem szeret? Vagy mondjuk heteró? Akkor teljesen lebőgnék. És ezt nem engedhetem meg magamnak. Szed össze magad Sasuke! Nem sokára becsöngetnek. Addig össze kell magad szedned. Idegesen beletúrtam a hajamba, felálltam, majd az osztályterem felé indultam. Az első csengő után pár perccel érkeztem. Helyet foglaltam a padomnál és vártam a senseit. A második csengő után nem sokkal érkezett. Megint valami hülye kifogással próbálkozott, de az osztály lehurrogta.

   -Oké, oké! Akkor kezdjük is az órát. Ma kihirdetjük a sportnapokat. Következő hónap 2.-án kezdődnek és 6.-án érnek véget. Különböző feladatok lesznek, amiket egyedül vagy csapatban kell megoldanotok. Ezt az egész tanári kar és az igazgató szervezi, így... -éreztem, hogy egy tekintet lyukat éget belém. A fejem jobbra fordítottam és azzal a gyönyörű szempárral találtam szembe magam. Amint a szemünk egybe fonódott egy kellemes borzongás járt át, de sajnos ez nem tarthatott sokáig, mert a szőkeség elkapta a tekintetét és a táblát kezdte fixírozni. Csalódottan néztem én is a táblára. Ekkor megakadt a szemem a dátumon. Október 9. De hiszen 10.-én van Naruto születésnapja! Mi lenne... Mi lenne ha... ha akkor mondanám el neki, hogy szeretem? Veszek neki egy kis ajándékot és azzal elmondom neki! Ez remek ötlet. Délután be is nézek az ajándékboltba.

   A nap gyorsan eltelt. Amint kiszabadultam az épületből elkezdtem hazafelé sétálni. Az utcánkban volt egy kisebb bolt. Mindig ott vettem a szüleimnek ajándékot. Beléptem a kis üzletbe.

   -Jó napot Sasuke-san! Segíthetek? Mit keres? -kérdezte a kedves eladó úr.

   -Jó napot! Nem köszönöm, csak nézelődök.

   Sorban nézegettem a polcokat, majd megakadt a szemem egy plüssön.
   -Ezt szeretném kérni -vettem a kezembe a játékot.

   -559 yen lesz -előkotortam a pénztárcám a táskámból, fizettem, majd távoztam.

    Haza felé sétálva a holnapi napon gondolkodtam. Ennek biztos örülni fog -néztem az azóta is a kezemben tartott tárgyra. -És végre elmondhatom, hogy mit érzek iránta. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok közepette sétáltam haza.

Ezzel én is ráléptem a fanfictionök végeláthatatlan mezejére. A kritikákat, helyesírásra vonatkozó kommenteket, véleményeket szívesen fogadok. Valószínűleg nem lesz rendszer a részek feltöltése között, tehát, ha már nagyon hiányoltok nyugodtan zaklassatok. A yaoista erő legyen veletek!