Egy újabb darab belőlem (Befejezett)

Undorító vagyok

Ha szeretnétek még jobban átélni, ezt a részt, ajánlom olvasáshoz a KSHMR, B3nte, Badjack -The Spook Returns című számot. Jó olvasást!

   Reggel gyönyörű nap sütésre ébredtem. Megpróbáltam felülni az ágyban, de ebben egy másik test megakadályozott, így visszahuppantam a puha párnára. Ekkor rohamos gyorsasággal megrohantak a tegnapi este emlékképei. Én... Lefeküdtem Uchiha Sasukeval.  Mikor a látásom kitisztult, észrevettem, hogy Sasuke egyik karját átvetve a hasamon, a mellkasomon aludt. Lassan, óvatosan felemeltem és a párnára helyeztem a testét, majd kimásztam az ágyból és elővettem magamnak pár tiszta ruhát. Miután felöltöztem, megpróbáltam csendben lemenni a konyhába valami ételt cserkészni magamnak, de a hátsó részembe nyilalló fájdalom miatt, ez kissé nehezen ment. (Megjegyzés: Ha az este jó egészségesen megraktak, ne próbálj meg lemenni a lépcsőn.)

   A lépcső alján, már éreztem a finom, csalogató illatokat, mik az étkezőből áramlottak. Benyitottam a helyiségbe és egykedvesen mosolygó párral találtam magam szemben. (És akkor mindenki képzelje el, hogy Fugaku mosolyog.)

   -Jó reggelt Naruto-kun! -köszönt rám kedvesen a hölgy.

   -Gyere, egyél fiam!-invitált a férfi is kedvesen.

   -Jó reggelt! -ültem le az asztalhoz és szedtem az előttem lévő tányérba egy kevés palacsintát.

   -Ugyan, ne szégyenlősködj! -rakott a tányéromra egy újabb adag ételt Mikoto.

   Bólintottam, majd hozzáláttam étvágyam csökkentéséhez. Az étel íncsiklandó íze betöltötte az egész tudatom, így a nyíló ajtóra sem eszméltem fel. Csak akkor tértem vissza ebbe a világba, mikor egy apró csókot éreztem az arcomon. Halványan elmosolyodtam oldalra fordítottam a fejem és megcsókoltam a kedvesem. Pár pillanat múlva Fugaku-san hangja szakította félbe a mámorító eseményt, akin hallatszott, hogy mosolyog:

   -Látom Sasuke, te ma a szerelmed fogod reggelizni.

   -Lehet. Úgy is olyan enni való.

   -Gondolom, este meg is tapasztaltad, milyen édes. Legalábbis a járása erről tanúskodik.

   Pipacs pirosra pirult az arcom ettől a mondattól. Tényleg ennyire látszik? Pedig próbálom elrejteni...

   -É-én... mi nem is... -próbáltam kinyögni egy értelmes mondatot, de nem jártam sikerrel.

   -Drágám, ne hozd már őket zavarba! Láthatod, hogy ez nekik kényes téma -fogta meg a férfi karját a nő.

   Ez után a délelőtt eseménytelenül telt. Megtudtuk, hogy a házaspár késő este ért haza, így sikeresen elkerülve az akciónkat.

   Délután a fekete hajúnak az az ötlete támadt, hogy elvisz engem a moziba. Egy romantikus filmet választott, melyet nagyon élveztem. Az idő nagyon gyorsan repült, így mire észbe kaptam, már a bejárat előtt búcsúzkodtam a barátomtól.

   -Biztos ne kísérjelek haza?

   -Nem kell. Megtudom magam védeni.

   -Akkor rendben. Holnap találkozunk -hosszan megcsókolt, majd elfordult és elindult haza.

   -Szia Sasuke... -suttogtam a sötétségbe, majd én is elindultam.

   Egyedül ballagtam a sötét utcán a gondolataimba mélyedve. A lámpák kevés fényt vetettek a járdára, a mellettem elhelyezkedő sikátorokba pedig még ennél is kevesebb világosság szűrődött be.