Már a buszon ülve tartottam haza felé és csak néztem a telefonomon az üzenet ikonját, amit nem akartam elolvasni. Már az ajtón léptem ki, az utcán sétáltam, mikor végre rászántam magam és a telefonom képernyőjén a megfelelő helyre koppintva a felugró betű halmazt nem kezdtem el értelmezni.
A pupilláim egyre jobban kitágultak, a kezemből a telefon a zörgő avarba hullott és mintha azok a szomorú sorok a képernyőbe égtek volna. Naruto...-az első könnycsepp legördült fehér arcomon és akkor már tudtam, hogy még sok követni fogja ezt a felfedezőt. -Naruto... Miért? Miért nem mondtad? Miért nem beszéltél nekem erről? Miért voltam neked fontosabb az életednél? Miért nem törődtél magaddal? Miért? Miért. Miért... Éreztem ahogy a térdeim megadják magukat és a kőre zuhantam. Ott zokogtam magányosan egy elhagyatott utca járdáján és nem volt senki aki segített volna.
Nagy nehezen hazavergődtem, felmásztam a szobámba és magamra zártam az ajtót. Ledőltem az ágyamra és csak bámultam a fehér plafont. A könnyeim felszáradtak, helyükbe mérhetetlen üresség férkőzött. Fájt. Tudtam, hogy én tehetek az egészről. Ha nem lettem volna ilyen durva, akkor még élne. Sajnálom, sajnálom Naruto. Egy újabb könnycsepp, majd még egy és meg egy. Mikor lesz már vége?
I was calling For the last time We'd been here before They found pictures in the snow I could tell your eyes Looked beneath the blue I woke underneath the trees For the first time.
(Message To Bears -You Are a Memory)
Hallottam, ahogy valaki lenyomja a kilincset és megpróbálja kinyitni az ajtót.
-Sasuke? Kérlek gyere ki, beszélnünk kéne! -halottam anyám hangján, hogy valami szörnyűséget szeretne elmondani.
Nem tettem semmit, csak feküdtem továbbra is az ágyamon és bámultam a mennyezetet, míg a szememből lassan folydogáltak a cseppek.
-Mikoto, hagyd! Már úgyis tudja.
-De Fugaku, nem hagyhatjuk akkor sem bent!
-Inkább gyere, kell nekem egy fekete öltöny. Nem szeretném az utolsó pillanatra hagyni a vásárlást.
Elmentek. Végre. Vajon a könnyeim mikor fogynak el? Talán soha... Öröké siratni foglak Naruto? Nem vagyok képes feldolgozni, hogy itt hagytál. Szeretlek, mindennél jobban szeretlek.
Éreztem ahogy a szemhéjam lecsukódik és az álom magával ragad egy olyan világba, ahol nincs szenvedés, fájdalom; melyet mindenki ismer, de sosem érthet meg.
Nem is lett olyan rossz... Vagy de? Mindegy, ezt ti döntsétek el. Remélem tetszett, ha nem... akkor mit keresel még itt? (Feljegyzés magamnak: Ne hallgass metált miközben írsz, mert bunkó leszel.) Na, de ennyi voltam erre a... egy-két órára? Igen, ma még hozok egy részt. És sajnálom ezt hosszabb kihagyást, de elkezdődött a suli és nincs valami sok szabad időm. De mindegy is, a yaoisták ereje legyen veletek addig, míg nem jelentkezem.
Ui.: Hallgassatok metált! Legjobb zenei műfaj.
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
