What is love? /Antoine Griezmann/

6.

A suli kapuján kilépve megtorpantam, és elkapott a sírás. Lea értetlenül állt mellettem, és óvatosan magához fordított, majd szorosan megölelt.

-Szerintem ezt egy picit arrébb kéne, mert a portás éppen minket néz - suttogta a fülembe Lea
Válláról felemeltem a fejemet, és észrevettem, hogy a portás tényleg minket néz talán 3 méterre tőlünk.
-I-igazad lehet - szipogtam, majd mindketten elkezdtünk nevetni.
Ezt követően ellindultunk a suli utcáján a tér felé.

-Szóval mi is az oka annak, hogy ennyire szomorú vagy? - kérdezte mostmár eléggé aggódóan a lány
-Ott volt. És ő is. És aztán megtörtént.
-He? Egy picit kifejtenéd nekem a dolgokat, mert nem nagyon értem miről dumálsz? - kérdezte zavarodottan Lea
-Anto smárolt Emily-vel. - fogtam rövidre a választ
-Hogy mégis mi a francot csinált?
-Minden olyan gyorsan történt... Miközben vártam rád, megpillantottam Anto-t, majd pillanatokon belül márcsak azt láttam, hogy azzal a kis pasifalóval smárol..
-Na várjál csak, mindjárt visszamegyek és beverem a kiscsaj képét - váltott agresszívre Lea
-Ne, hagyd csak. Legyenek boldogok, engem pedig kerüljenek el minél messzebbről. - nyugtattam le
-Ha te mondod.. de egy szavadba kerül, és a csajból Voldemort lesz
-Muszáj most is Harry Potteres hasonlatot tenned? - nevettem fel
-Nem tagadhatod le, hogy ez nem volt jó!
-Igazad van, ez most tetszett - válaszoltam, majd folytattuk utunkat a téren lefelé.

A buszomat sikeresen lekéstem, és várhattam 20 percet a következőig, de így is mondhatni korán értem haza, mert csak délután háromnegyed hármat ütött az óra, amikor beléptem a bejárati ajtónkon. Éppen raktam le a táskámat, mikor egyszercsak a bátyám lépett be az előszobába.
-Na hello, milyen volt a suli? - kérdezte Ben
Itt valami nagyon nem stimmel. Egyrészt mit keres itthon ilyenkor a bátyám, ha egyeteme van elvileg estig. Másrészt, most tényleg érdeklődött?
-Elment - válaszoltam röviden
-Kérsz palacsintát? Most csináltam.
Oké.. ez kezd egyre furább lenni..
-Aha - fogtam ismét rövidre a szót, majd követtem Ben-t a konyhába.

Éppen ettem a palacsintámat, amikor a bátyám felém fordult majd megszólalt:
-Ma itt alszik Anne, szóval egész este miénk a tv, és 10-től fent maradsz a szobádban
Áhhá, szóval erre ment ki a játék.. Meglepő is lett volna, ha csak szimplán ilyen kedves velem a bátyám.
Mivel amúgyis ő a rangidős, és a mai történtek után semmi kedvem nem lett volna tv-zni, bólintottam egyet jelezve, hogy megértettem, majd kisétáltam a konyhából.

Anto

Ó hogy az a-
-Menj vissza a kis pasicsordádhoz, és hagyj engem békén, megértetted? Nem tudom, hányszor mondtam már el, de elmondom akkor itt és most utoljára, hogy az ég világon semmit nem akarok tőled. - néztem Emily szemébe, majd ellöktem magamtól, és a kijárat felé vettem az irányt.
Viszont útközben belebotlottam az osztályfőnökömbe.
-Antoine, hát itt vagy. Pont téged kerestelek! Édesapád betelefonált, hogy jössz majd a pontos infókért. Gyere velem a tanárihoz, és odaadom a papírokat! - mondta a magáét Herren tanárúr
Mivel nem tehettem, hogy ellenkezek, ezért követtem az of-t a tanárihoz, de legszívesebben visszafordultam volna, hogy helyrehozzam a dolgokat.
Telt minimum 10 percbe, hogy azokat a hülye papírokat kihozza a tanáriból a tanárúr, de amint megkaptam őket végre, elköszöntem, és rohantam is le a lépcsőn, majd ki a bejárati ajtón, de mindhiába, mert senki nem volt már az utcában, csak a portás mosolygott rám az ajtó mellől.

Már a buszmegállóban álltam, amikor egyszercsak észrevettem a túloldali buszmegállóban egy ismerős arcot. Ő volt az. Szívem szerint átrohantam volna az úton, de valami mégis visszatartott. Majd mire észbekaptam, ő már fel is szállt a buszára, és percekkel később a busz is befordult a kereszteződésnél, és végleg eltűnt a látókörömből.

A buszon szokásomhoz híven zenét hallgattam, és csak bámultam ki az ablakon.

Otthon senki nem volt még, amikor hazaértem. Apám elvitte az öcsémet a foci edzésére, nővérem pedig biztos a haverjaival van, édesanyám pedig mint mindig, dolgozik.
Levágtam magam a kanapéra, és átváltottam egy sportcsatornára, és néztem egy meccset, miközben egy zacskó chipset tömtem magamba, és egy pepsit szürcsölgettem.
Már teljesen beleéltem magam a meccsbe, mikor jelzett egyet a telefonom. Rápillantottam, és láttam, hogy üzenetem jött Lucas-tól.

Bro
Tesó, valamit kérdeznem kell..

Na ez már nem kezdődik jól, gyorsan felkaptam a telefonomat, és visszaírtam neki, majd mikor a tv-re pillantottam, láttam hogy az eredményjelzőn az egyik oldalon a nullás egyesre váltott. Igaz, hogy a gólt nem láttam, de legalább az a csapat vezet, akinek szurkolok.
Ismét jelzett a telefonom, rápillantottam a képernyőre

Bro
Te tényleg együtt vagy Emily-vel??

Ez az üzenet elolvasása után, az összes pepsit kiköptem a szőnyegre, amit a számban tartottam. Majd visszaírtam neki, hogy mégis miket hord itt össze.
Pillanatokon belül jött is a válasz:

Bro
Nem nézted az osztálycsoportban a képet?

Gyorsan rámentem az említett csoportra, és megtaláltam a képet, ahol le vagyunk fotózva Emily-vel miközben smárolunk a folyosón.. majd ráeszméltem, hogy ez a kép ma készült. És aki beküldte, az pedig Emily legjobb barátnője.
Éppen azon voltam, hogy megírjam Lucasnak mi is történt valójában, de közben egy értesítés fogadott egy másik valakitől. Tőle.

"Sok boldogságot!"

—————————
Na hello mindenki!
Végülis csak egy hónapba telt, hogy legyen új rész:,)
Bocsánat, de egyszerűen nem volt semmi ihletem, és kedvem se..
Nade lényeg, hogy van, és inkább nem ígérek semmit mikor jön a következő!