Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Miután lekezelte a kezeit és a térdét - mert hogy azt is jól lehorzsolta -, Júlia körbenézett a szobában, vajon mivel verekedhetett össze álmában.
Emlékezett rá, hogy ott elesett, és talán azért álmodta azt, amit, mert kiesett az ágyából, és az agya így dolgozta fel az élményt.
Nagyszerű. Probléma megoldva.
Az egyetem fárasztó, a beugrós munkája unalmas volt, így mire este újra ágybakerült, úgy aludt el, mintha kiütötték volna.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Júlia félúton a kastély és az istálló között megtorpant.
Már mindenki nyugovóra tért, s csak a kezében tartott gyertya adott némi fényt az éjszakában, de az is inkább csak rontott a helyzeten, hiszen így a szeme nem szokott hozzá a sötéthez.
Mégis mi az ördögöt művelek? Teljesen elment az eszem?
Az apja kolostorba zárja, ha megtudja, hogy az éj leple alatt a lovászfiút látogatja meg.
És miért is teszi? Mert a fiú azt mondta?
Vissza kéne fordulnia, az már biztos. Meg is fordult, de valami egyszerűen nem hagyta nyugodni.
Fogalma sem volt, mi volt az a késztetés, ami arra ösztönözte, hogy mégis folytassa az útját az istálló felé, de megtette.
Az épületben a lovak szunyókáltak, ám a gyertyaláng nyugtalanítóan hatott rájuk. Odasétált a kedvenc lovához, Dereshez, és a boxnak támaszkodva elnézte a szép állatot.
- Ő a legpajkosabb - szólalt meg egy hang mögötte, mire ijedten hátrafordult.
János állt ott zsebrevágott kézzel, fehér ingjének megkötője megbontva, láttatni engedve mellkasa felső részét.
- Legközelebb jelezz, ha mögém lopakodsz - mondta a lány, az udvarias hangnemről megfeledkezve, bár ez már amúgyis feleslegesnek tűnt, ha ilyen bizalmasan találkoznak az éj leple alatt.
