Öt nap alatt szerelem~I.M

Ötödik fejezet

A reggelem borzasztó volt. Mikor felébredtem, Changkyun nem volt sehol, csak egy pici, sárga cetlit hagyott a telefonom mellett, miszerint ma csak későn ér be a hotelba. Az apró papír azt az információt is magába foglalta, hogy aludjak nyugodtan, csendben fog bejönni. Az üzenet elolvasása után kissé rosszul éreztem magam, bár nem tudom miért. Hiszen alig ismerem. A tegnap este pedig csak szimplán együttérzés volt a részéről. Megborzongtam az emlékre, ahogyan Changkyun keze óvatosan a derekamat érinti. Szinte fizikálisan éreztem. A tegnapi történések viszont nem csak pozitív dolgok voltak. Ahogy eszembe jutott Barton, a könnyeim megállíthatatlanul potyogni kezdtek. Úgy döntöttem mivel amúgy is egyedül lennék ma, és kedvem se sok van kirándulni, a mai napot az ágyban töltöm. Szereztem egy puha plédet, és felkutattam a szobát egy kis nasiért, ugyanis biztos voltam benne hogy Changkyun hozott valamit, majd a közösségi oldalak segítségével próbáltam javítani a hangulatomon. De kár volt. Nagyjából másfél óra múlva, mikor a kedvem épp kezdett javulni, megláttam egy képet... Egy képet amin Barton átkarolt egy lányt, és édesen mosolyogtak a kamerába. A szívem heves ütemet vert, miközben újabb és újabb könnycsepp útja vette kezdetét az arcomon. Csak néztem a képet, és azon töprengtem hogy miben lehet jobb az a lány. Gyönyörű mosolya, ahogyan Bartonra nézett, boldognak tűnő szemeit kissé beárnyékolta hosszú szempillája, de így is tisztán látszódott a csokoládé barna árnyalata, egyszerűen tökéletesen festett. Ő sokkal ragyogóbb volt nálam. Én voltam a szürke kisegér, ő pedig a gyönyörű pillangó. Minden egyes gondolatom egy-egy tőrt szúrt az amúgy is sebes szívembe. Barton pedig... Sokkal boldogabb volt azzal a lánnyal. Szinte sugárzott róla a szerelmük. Az elmúlt időszakban velem sosem viselkedett így. Én voltam a lelki szemetese, a másik lány pedig az öröme forrása. Ez a gondolat ezernyi szikrát lobbantott lángra bennem. A szomorúság egy pillanat alatt elillant belőlem, és a teljes lényemet düh töltötte be. A gondolat, hogy egész végig játszott velem, minden egyéb mást felemésztett. Döntöttem. Ha Barton ilyen könnyedén megtalálta a helyét nélkülem, én miért ne tegyem ugyanezt?
Kipattantam a puha takaró melege alól, felkaptam a szekrényből az első holmikat, majd tíz perc leforgása alatt elviselhető külsőt kreáltam magamnak. Táskámat felkapva rontottam ki a szobából, és nem lassítottam míg az utcára nem értem. Felkerestem az első bevásárló központot, majd bevetettem magam a csinosabbnál csinosabb ruhák tengerébe. Volt ott minden. A mély kivágású kisruhától kezdve, a flitteres felsőkön át, egészen az estélyi darabokig mindent meg lehetett találni. Valami különlegeset kerestem. Valamit, ami igazán kihívó, de a döntés nehéznek bizonyult. Felpróbáltam néhány felsőt a piros minden árnyalatában egy pár igazán pörgős szoknyával, de egyik sem vett le a lábamról. A sorok közt mászkálva, már-már teljesen elkeseredve viszont megakadt a szemem egy darabon. A ruha maga volt a megtestesült tökéletesség. A fekete koktélruha csillogott, akár a csillagok az éjszakai égbolton. Vékony pántjai erősen tartották a kissé mély kivágását. Első látásra szerelem volt, amit a próbafülkében tett látogatás is igazolt. Tökéletesen kiemelte az idomaim, ami miatt úgy tűnt mintha rám szabták volna. Viszont alig ért a combom alá, ami szokatlan volt. Barton folyamatosan ellenezte az ilyen ruhadarabokat... Pont ezért fogom megvenni. A pénztárhoz siettem majd, elindultam hogy keressek egy hozzá illő cipőt. Szerencsére nem kellett sokat kutatnom, és a választás is egyszerűbb volt.
A hotelba érve elmajszoltam az egyik étkezdében vett ebédemet, majd az órára pillantva úgy döntöttem elkezdek készülődni. Ugyanis az egyik innen nem messze lévő bárban lassan kezd beindulni az élet.
Mialatt zuhanyoztam néhány emlékfoszlány megpróbált utat törni magának. A Bartonnal töltött délutánok a parkban, ahogyan gyengéden összekulcsolja a kezünket, a hosszas piknikek, amik rendszeresen a közös jövőnkről való elmélkedésbe fulladtak, és a filmnézős esték, miközben pattogatott kukoricával a kezünkben, a vállára hajtottam a fejem, mire ő homlokon puszilt. Fáj. Elképesztően fáj hogy elhagyott egy másik lányért. Annyi tervünk volt még, amik már megvalósítatlanok maradnak örökre. Vajon mióta találkozgatott mással? Mennyi ideje használt ki? Mikortól kezdve tört meg benne az irántam való szeretet? Megannyi kérdés amik süket fülekre találnának ha feltenném őket. Folyton kibújt az egyenes válaszok adása elől, mindig előrukkolt egy másik témával, vagy úgy tett mintha egy életbevágóan fontos dolog miatt nem tudna válaszolni. Hamis volt, akár a kapcsolatunk. Visszatekintve több csalódást okozott mint örömöt, főleg az utóbbi időben. Mégis borzalmasan fáj hogy vége lett. Elgondolkodtam azon hogy inkább a hotelban maradok és kisírom a lelkem egy doboz süti társaságában, de a lehető leggyorsabban elvetettem ezt az ötletet, és kimásztam a zuhany alól hogy elkészíthessem az esti kinézetem.
Mikor végeztem, elégedetten néztem a tükörbe. Füstös szemhéjam a ruhámhoz hasonlóan csillogott, élénk színű rúzsom elütött a mindennapi látványtól. Göndör hajam hosszú, barna fátyolként takart egy keveset a ruhám hátából, amely hasonlóan nagy kivágással rendelkezett, mint az eleje. A fekete tűsarkúm tökéletesen illett az összképhez, melyet egy fekete bőrdzseki és egy szintén fekete kistáska is díszített.
Egy utolsó pillantást vetve a tükörre, és az apró cetlire amit Changkyunnak írtam, elindultam az éjszakába.
A hotelból kilépve az utcán zajlott az élet. Párok és baráti társaságok tömkelege lézengett mindenhol, amerre az ember ellátott, én pedig belevetettem magam a tömegbe. A város éjszakai élete lenyűgöző volt. A kivilágított épületek, hirdetőtáblák és a különböző helyek fényei szinte egybefolytak, és gyönyörű képet alkottak. A tömeget és az utcákat figyelve arra lettem figyelmes hogy legalább negyed órája sétálok már, és a cipőm kezd egyre kényelmetlenebbé válni, úgyhogy elkezdtem keresgélni a helyeket ahova betérhetnék. A környék szórakozóhelyei kitűnőnek bizonyultak, az egyikük viszont kifejezetten tetszett. A kissé régebbi stílusú bárba hozzám hasonlóan öltözött emberek igyekeztek belépést nyerni. Úgy döntöttem ez a hely épp ideális lesz a ma esti elfoglaltságomhoz, így én is beljebb mentem. A hely maga volt a csoda. A fényes, fából készült bárpult mögött néhány velem egyidős készített italokat a boxokban ülő társaságok és a parketten táncoló tömeg számára. A dübörgő zene szétáradt a testemben, éreztem ahogyan megtölt boldogsággal. A pulthoz sétálva kikértem magamnak egy italt, majd ismét a tömeget kezdtem pásztázni, mígnem valaki helyet foglalt a mellettem lévő üres széken. A pillantásom végigvonult az újonnan érkezetten. Egy éjfekete hajú, lenyűgöző mosolyú srác volt az. Fekete ingje és farmerja kiemelte kidolgozott testét, amiből bár nem sokat hagyott szabadon, mégis kissé kidomborodott ruhája alól. Kérdőn pillantottam rá, mire a kezét nyújtotta.
-Szép estét kívánok a hölgynek. Meghívhatom egy italra? Thiago Hollson vagyok- mosolygott édesen, mire elfogadtam a kezét. Kézfogás helyett viszont kézcsókot kaptam tőle.
-Lynn Graham- viszonoztam a bemutatkozást, majd egy bólintással jeleztem hogy elfogadom a meghívását.
-Egyedül érkeztél?- kérdezte miután megkaptuk az italokat. Barna szemének csillogása kíváncsiságra utalt.
-Mondjuk úgy hogy új vagyok az itteni éjszakai életben, ezért még nem sikerült barátokat találnom- válaszoltam kissé kicsavartan, majd belekóstoltam a mennyei italomba.
-Mit szólnál ha csatlakozhatnál hozzánk? Pár barátommal jöttem- mutatott az egyik boxban nevető társaságra. Három lány, és három fiú alkotta, akik nagy valószínűséggel párokat alkottak. Thiago volt az aki partner nélkül érkezett.
-Ha nincs ellenükre- mosolyodtam el, majd Thiago kézen fogott, és hozzájuk vezetett. Egyesével mindenkit bemutatott, akik meglepetésemre pozitívan fogadták az érkezésem. Szinte mindannyian meghívtak egy körre, aminek eredményeképp sokkal oldottabb lett a hangulat. Nagyjából egy órán keresztül beszélgettünk, ami telefonszám cserébe fulladt. Kis idő után viszont egyre többen vették az irányt a parkett felé, ezért úgy döntöttünk hogy mi is csatlakozunk hozzájuk. Thiago kézen fogott, majd a tömegbe vezetett. A zenére tomboló fiatalok boldogan táncoltak körülöttünk, ahogyan mi is. Thiagoval önfeledten, mosolyogva ringatóztunk a zene adta ritmusra.
Amikor a sokadik számnak is vége szakadt, úgy döntöttünk hogy felfrissítjük magunkat egy kicsit, és a pulthoz sétáltunk. Az italokat megkapva leültünk ugyanazokra a székekre amelyeken órákkal ezelőtt foglaltunk helyet.
-Sétálunk egyet odakint?- kérdeztem a mellettem ülő fiútól, ugyanis a fejem kezdett kissé hasogatni a folyamatos zenétől és italoktól.
-Gyere és táncoljunk inkább- fogta meg a kezem, és elkezdett a tömeg felé húzni.
-Nem biztos hogy ez jó ötlet- ellenkeztem, de ahelyett hogy elengedett volna, erősebben szorította a csuklómat. Hátráltam egy lépést, minek következtében elengedte ugyan a kezem, de egyre közelebb jött hozzám.
-Nem szeretnél velem táncolni?- kérdezte, mire csokoládébarba szeme csillogni kezdett -Eddig nem volt ellenvetésed.
Kezeit a csípőmön nyugtatta és egy félmosolyt villantott. Az elmémet elöntötték a rémképek, és elfogott a félelem. Hátráltam mégegy lépést, de ő ismét követett. A szívem egyre hevesebben dobogott, szinte meg sem hallottam a mögöttem lévő bejárati ajtó nyílását. Egyre csak menekülési útvonalakat kerestem, de az agyam felmondta a szolgálatot. A fiú egyre közelebb hajolt hozzám, a csípőmön lévő kezei pedig megakadályoztak a hátrálásban. Megpróbáltam a lehető legjobban elhúzódni tőle, de ő könnyedén csökkentette a távolságot köztünk. A szívem egyre hevesebb iramot vett fel, tudtam hogy már nincs menekvés. Utolsó esélyemként megpróbáltam mozgolódni, hátha ki tudnék bújni a szorításából, de hiába.
-Hiába próbálkozol- suttogta a fülembe, mire megborzongtam. A félelmem egyre intenzívebb lett, és könnycseppek gördültek le az arcomon. Thiago kezei a hátamat érték, én pedig csak behunyt szemmel, csendesen hullajtottam a könnyeim. A szabadulási próbálkozásaim az italok hatására lecsökkentek. Ám ekkor Thiago teste hirtelen elszakadt az enyémtől.
-Azonnal engedd el- hallottam egy ismerős mély hangot. Felnéztem, majd mepillantottam Changkyunt. Az arca eltorzult a dühtől, és valamit ingerülten suttogott Thiagonak, aki kissé rémülten bólintott egyet. Egy gyors mozdulattal maga mögé lökte Thiagot, hat ázsiai fiú elé, majd gyengéden átkarolta a derekamat, és határozott léptekkel kivezetett az épületből.