Hercegi Akarat [BTS FF.]/SZÜNETEL

Mérgezett Ünnep

Namjoon szemszöge:

-Anya, nem kell ilyen nagy felhajtás a születésnapomra. - néztem ahogy anyám utasítgatja a szolgákat, mit, hogyan és hova tegyenek.

Minden évben ez van minden fivérem születésnapján, felhajtást csinál az egész palotában aminek semmi értelme nincs, sőt még a város emberei is minket ünnepelnek. Ami persze szép és jó, de minek ekkora ügyet csinálni belőle? Nincs egy hete hogy Jungkook és a kis húgom, Jieun születésnapja volt, akkor is nagy ünneplést tartottunk. Abból is állandóan csak a veszekedés van, mindig mást akarnak mind a ketten és addig vitáznak egymás ellen míg a király nem mondja meg mi lesz a vége.

-Ez így van rendjén. - mosolygott rám, ahogy egy anya tud a fiára. -Egyébként is ez nem csak rólad fog szólni te is tudod, másnap ott van a Chuseok* ünnep is. Amit minden évben megünnepel minden ember. Nem csak neked kell osztoznod a születésnapodon. - nevetett egy hangosat, utalva az ikrekre. Ezen én is elmosolyodtam, ők ketten maga a pokol ha osztozkodásról van szó.

Anyámat ott hagyva a nagy intézkedésbe mentem ki az épületből élvezni a tökéletes időt, amikor megláttam a többieket is a teraszon. Jungkook és Taehyung beszélgettek, Hoseok és Jimin bírkóztak, Yoongi őket nézte és nevetett rajtuk, Seokjin pedig csak magát nézegette egy tükörben. Vettem egy mély levegőt és felkészültem rájuk.

-Hyung, neked ez tényleg vicces? Ha meglátja őket így apa büntetést kapnak. - szóltam Yoongihoz.

-Az nem az én gondom lesz. Nem gyerekek már, el tudják dönteni mit csináljanak. - fintorgott Yoongi és bele ivott a teájába.

-Neked nem a születésnapoddal kéne foglalkoznod? - nézett rám a tükörből Seokjin. -Hagyd a kicsiket játszani.

-Itt nem ők a kicsik hanem Taehyung és Jungkook mégis tudnak felnőttek módjára viselkedni. De ők.. - mutattam a két bohockodó felé. Mindhárman felváltva néztük a két párost.

-Hallottátok, hogy új lányok jöttek a palotába? - terelte a témát Seokjin. Ahogy feltette a kérdést Jimin és Hoseok abban a pillanatban fejezték be a civakodást.

-Már megint? - szólalt fel Taehyung. -Most vagy apánknak kell ennyi nő vagy minket akar minél hamarabb házasítani.

-Apánknak már van 3 felesége és egy tucat ágyasa, kizártnak tartom, hogy magának hurcoltatta ide őket. - kapcsolódott be a beszélgetésbe Hoseok.

-Lehet abban reménykedik, hogy végre Jimin is választ egy kedveltet magának. - nevetett fel Yoongi.

-Én nem akarok még megházasodni! - horkant fel Jimin. -Én élvezem, hogy egyedül vagyok. Majd ha találok magam mellé egy tökéletes lányt akkor ő lesz az.

-Attól, hogy választasz magad mellé valakit és nem hetente másik lányt hivatsz magadhoz, az nem azt jelenti, hogy megkell házasodnod. - kapta a kioktatást Jungkooktól. -Viszont, a trón mellé királynő is jár. Ha esetleg nem Seokjin hyung kerülne a trónra, hanem te, akkor nem ártana már valakit választani.

-Mondod te, akinek egy lány sem tökéletes. -bökte oldalba Hoseok, ezzel tudatva neki, hogy nem illik az idősebbel így beszélni.

-Én nem a lányokat hanem a trónt tartom szem előtt. Ha eljön az ideje valakinek királynak is kell lennie. - Jungkook oda ment Seokjinhez és elvette a tükröt tőle. -Előre kéne nézned hyung nem csak magadat látni, mert előbb utóbb a tükör úgyis összetörik. - fejezte be a mondandóját miközben a tükörben igazítgatta a haját.
A levegő megfagyott és hirtelen vágni lehetett a feszültséget köztünk.

Hiába Seokjin a trónörökös, bármi előfordulhat és innen bárki lehet a király majd. Nem akarjuk elvenni a hyungunktól a trónt, de nem tagadom, hogy mi is vágyunk rá.
Szeretjük egymást, nincs erősebb a testvéri szeretetnél, viszont néha egymás ellen fordulunk.  Ilyenkor apánk az aki tudatja velünk, hogy veszélyes hely a trón és ezért nem éri meg egymás ellen harcolni.