Hercegi Akarat [BTS FF.]/SZÜNETEL

Kárhozat

Yoongi szemszöge:

Anyámhoz indultam, hogy megnézzem, hogy van, mikor Hoseokot megpillantottam. Egy levelet adott át az egyik szolgálónak. A lány elvette tőle és Hoseok valamit nagyon magyarázott neki. Próbáltam fülelni hátha hallom mit mond, de csak hangokat szűrtem ki.
Ebben a palotában elég érdekes dolgok szoktak történni ezért jobb oda figyelni, mi is történik magad körül. Főleg, hogy anyámat nem rég mérgezték meg és az, hogy ezt ki tette rá kell jöjjek, meg kell bűnhődnie a tettesnek.

-Mit csinálsz? - a hátam mögül hallottam a hangot.

-Seokjin, az istenért, a frászt hoztad rám. Ne ilyen hangosan mert meghalják! - csittitottam el. Ő pöfeszkedett előttem és válaszokat váró arcot vágott.

-Csak nem kémkedsz az öcséd után? - annyira irritálóan tette fel a kérdést, hogy szívem szerint elhanytam volna magam. Nem a kérdéssel volt a bajom hanem, ahogy feltette a kérdést. Teljesen az sugárzott belőle, hogy joga van mindent tudnia és mindenre magyarázatot kell adni neki.

-Te ne tarts jogot az én magyarázatomra. Ne viselkedj úgy, mintha neked mindent tudnod kéne mint a királynak. Ugyanis nem vagy az. - néztem rá miután egy nagy levegőt vettem.

-Viszont ne felejtsd el, hogy tudok rólad valamit, ami ha a király fülébe jut...- direkt nem fejezte be a mondatot, nagyon jól tudtam miről beszél és nem is szerettem volna ha ezt kimondja hangosan.

-Mi lesz akkor? Büszkélkedsz, hogy a saját testvéred elárultad? Mondd el nyugodtan, de te leszel itt a legutáltabb herceg akkor és a trónról még az előtt le kell, hogy mondj mielőtt még a közelébe is mehetnél. - böktem meg mutató ujjammal a mellkasát, ideges lettem tőle.

Lehet megfogom bánni, hogy ezt mondtam neki és ilyen lekezelő stílussal, de már nagyon régóta úgy viselkedik mintha mi nem csinálhatnánk ebben a palotában semmit. Én is egy vagyok a sok herceg közül ahogy ő is, éppenséggel annyi, hogy ő a trónörökös, de ez nem jogosítja fel semmire velünk szemben. Van saját jogom. Nem tartozom neki beszámolóval.
Már vártam tőle a szokásos prédikációt, hogy vigyázzak a számra, még egy ilyen és bajok lesznek, figyeljek oda, hogy beszélek az idősebbel stb.

-Jieun? - kioktatás helyett a húgunk nevét mondta, én pedig azzal a lendülettel fordultam meg. -Bukj le, nehogy észre vegyenek minket! - rángatott arrébb és egy oszlop mögé bújtunk.
Néztem rá mint egy értetlen. Istenemre mondom én le tagadom, hogy ő a bátyám. Eddig is ezt magyaráztam neki, hogy csendben mert észre vesznek de ő inkább csak pöffeszkedett. Olyan lassú felfogású.

-Mindent elintéztél? - kérdezte Jieun, Hoseokot.

-Mindent. De mostmár ugye kvittek vagyunk és nem tartozom neked? - aggódóan kérdezett vissza.

-Elvan felejtve, ügyes voltál. - megveregette a vállát és eltipegett.
Hoseok körbe nézett és olyan gyorsan bújtunk vissza Seokjinnel az oszlop mögé, hogy a villám is megirigyelné.

-Miben mesterkednek? - halkan, inkább magamnak tettem fel a kérdést és elkezdtem agyalni mindenfélén.

-Mindjárt megtudjuk. Hoseok! - ugrott ki az oszlop mögül Seokjin. -Merre mész? Veled tarthatok? - futott utána.
Én pedig még mindig azon gondolkoztam, hogy ekkora hülyét a földre, ráadásul ő lesz majd a király. Piszok szar idők várnak ránk ha ő fog uralkodni.

***

A király össze hívott mindenkit egy nagy beszélésre. Ott volt mindenki aki a 9. herceg születésnapján, kezdve a családtagoktól a szolgalányokig.

-Mind tudjuk mi történt ezelőtt pár nappal. Méreg került arra az asztalra amelyikről én és a hercegek ettünk. Nem fogom megkérdezni csak egyszer. - apám úgy ült a nagy piros párnázott trónon mintha az lett volna a világ teteje. -Ki tehet erről az egészről?