Hercegi Akarat [BTS FF.]/SZÜNETEL

Ranglétra

Jieun szemszöge:

Éppen a hátsó udvarra készültünk édesanyámmal, amikor feltűnt, hogy a palota eléggé csendes. Nem volt senki sem a folyosókon és a palotahölgyek sem tették a dolgukat.

-Mi lelte ezt a helyet? Senki sem végzi a dolgát. Hol van már egy palotahölgy? Teát szeretnék inni, mostanában nyugtalanul alszom hátha az segítene. - nézett körbe, hátha lát egy lányt aki hoz neki. -Ha én irányítanám és nem a királyné akkor rend lenne. - anyám szokásos irigységgel teli panaszkodását hallgattam.

Igaz ő csak egy ágyas de 3 gyermeket is szült a királynak, így megértem, hogy igazságtalannak érzi lealacsonyítását a királynéval szemben.
Ugyanúgy került ide, ahogy a többi lány. Elszakítva családjától, megalázva, szétverve. Hoseok bátyám születése volt a legjobb dolog az életében. Lehetőséget adott számára, hogy végre a király mellett lehessen és a trónra juthasson. Majd meg születtünk mi, Jungkook bátyámmal. Egyszerre két utódot is hozott a világra és így sem lett eléggé megbecsülve. Sokat rontott a helyzeten, hogy Jungkook bátyám sokszor keverte anyánkat bajba. Forró vérű, makacs és engedetlen. Úgy tartják, hogyha egy anya nem tudja a gyermekét tiszteltre nevelni, úgy nem való egy ország irányítására sem. Részben miatta sincs úgy megbecsülve, ahogy azt megérdemelné. Tehát anyámnak csak egy lehetősége van a trónra jutni, ha az egyik fia foglalja azt el és ő lesz így az anya királynő.

-Elég legyen! - a király mély hangja vízhangzott a nagy udvar felől.

Oda sietünk mi is és akkor láttuk, hogy az egész palota ott van és két bátyám kardvívását lesik. Hoseok a sárban fekve nézett fel Jiminre, aki egy kardot szegezett neki, alig pár centire a mellkasától. Tekintete fekete volt és kegyetlenül nézett le Hoseok bátyámra. Tudtam, hogy Jimin nem lenne képes ilyesmire, de abban a percben úgy éreztem bármire képes lenne.

-Dobd el a kardot, Jimin! - állt meg mögötte apám, de ő így sem dobta el. -Azt mondtam dobd el! - förmedt rá még hangosabban.
Erre már le tette maga mellé, megfordult, meghajlással üdvözölte a királyt és elment.

***

-Az a szerencsétlen kis fattyú, megalázta az egész palota előtt a fiamat. Nem elég, hogy Jungkook fiam ellenem játszik, most még Hoseok fiam is meglett alázva. - fel alá járkálgatva kiabált anyám a feszültségtől.

-Anyám, ott volt a király és ő mindent elintézett, hidd el nem hagyja ezt ennyiben ő sem. - próbáltam nyugtatni.

-A király ilyenekkel nem foglalkozik, hacsak nem a korona hercegéről van szó. Fúj. A hideg is kiráz, ha csak rá gondolok, hogy ő kerül a trónra majd. Megkell szabadulnunk tőlük. Az összestől. Az én fiamat kell a trónra ültetni és már tudom is, hogy hogyan. - nézett rám miközben ezeket mondta.
Megrémültem és hirtelen válaszolni sem tudtam neki. Ilyen őrült dolgokat csak nem csinálhat, nem ölheti meg a testvéreim vagy legyen bármi amit eltervezett.

Myong-Mo szemszöge:

-Hé Mo! - kiabált utánam a folyosón Sujin. -Hallottad, hogy Jungkook herceg ma magához hivatott téged? - kifulladva szaladt utánam.

-Nem, én nem hallottam semmi ilyesmit. Biztos ez? - nagyot nyeltem, mert tudtam, hogy mit kell csinálnom ha most este oda megyek hozzá.

-Igen, biztos. Engem kértek meg, hogy segítsek neked elkészülni. - úgy mosolygott mintha ez egy nagyszerű hír lenne. -Gyere siessünk, mert sok dolgunk van. - csuklón ragadott majd vitt magával.

Soha életemben nem volt rajtam még ilyen szép ruha mint most. Úgy éreztem benne magam mint egy igazi királylány. Az egész alakos tükör előtt álltam és próbáltam magam lelkileg felkészíteni a hercegre. Sokan mondták, hogy arrogáns és ezt volt is szerencsém megtapasztalni múltkor. Nem tagadom kicsit félek tőle. Ijesztő, domináns személyisége van és nagyon félek attól, hogy esetleg bántani fog. De hátha nem ilyen ő csak a képzeltemben. Izgultam is, mivel nem voltam még férfival eddig. Nem tudtam elképzelni milyen is lehet egy ilyen éjszaka. Az pedig, hogy egy herceggel kell lennem még jobban megrémisztett. Tökéletesen kell csinálnom mindent és nem mutathatom a félelmemet, nem szabad, hogy lássa rajtam. Frissen mosott hajam folyamatosan az arcomba hullott ami nagyon frusztrált. Sujin ezt észre vette és a fülem mögé tette a tincset.

-Ez nagy lehetőség számodra. - biztatásképp megfogta a kezem és aprót mosolygott. -Hagy rakjak rád még egy kis parfümöt.

-Köszönöm! Te egy igaz barát vagy, ugye tudod? - majd megöleltem.

***

Vettem egy mély levegőt mielőtt beléptem volna a szobájába. Nem is jártam még itt pedig már minden herceg lakrészét rendbe kellett tennem minimum egyszer, de ezt a szobát valahogy mindig kikerültem.
Senki nem volt a szobában. A terasz ajtaja nyitva volt és a szellő fújta a függönyt. Közelebb mentem, gondoltam ott lehet kint. És tényleg kint volt, ott állt hátra tett kézzel és nézte a csillagokat.
Ahogy így hátulról néztem olyan nyugodtnak tűnt, a szokásoshoz képest. Talán még én is éreztem egy kis nyugodtságot ebben a pillanatban. Oldalra nézett, gondolom realizálta, hogy itt vagyok mögötte de a helyett hogy ide jött volna hozzám ismét a csillagokat kezdte el nézni.
Úgy voltam vele gyorsan túl leszek rajta és mehetek is. Mivel nem foglalkozott velem úgy döntöttem magamra hívom a figyelmet, ezért levettem magamról a vékonyka kis fehér ruhát és csak álltam ott lehajtott fejjel. Kicsit szégyelltem magam, meztelenül állok egy szoba közepén és arra várok, hogy egy herceg magáévá tegyen.
Kis idő után megfordult és a meztelen testemtől megdermedt. Féltem rá nézni, de nagyon kíváncsi voltam a reakciójára, szóval mégis az arcára emeltem a tekintetem. Végig mért rajtam szemével, majd nyelt egy nagyot és gondolkozás nélkül elfordult.

-Öltözz fel! - teljesen nyugodtan és csendben mondta.

-De hercegem én.. - dadogtam meglepődöttségemben.
Végül csak gyors magamra kaptam a fehér ruhát és tétlenül álltam ott tovább.

-Nem azért hívtalak, hogy velem aludj. Vagy akármi. - gúnyosan jegyezte meg. -Csak szeretném tudni, hogy a bátyjáim miért vannak annyira odáig érted. Minden felől rólad hallok. A fél palota rólad beszél. Szóval mi olyan különleges benned? - önelégülten kérdezte miközben felém fordult.

-Fogalmam sincs. Nem vagyok jó semmiben. - lesutott szemekkel válaszoltam, mert tudtam, hogy egy semmire kellő vagyok. -Esetleg finom teákat tudok főzni. - jutott eszembe, hogy talán ez az egy amit jól csinálok.

-Pont ezért nem értem mit esznek rajtad. Vagyis csinos test, szép arc. - pöckölte meg az állam. -De más nincs benned. Talán az ágyban jó lehetsz még. - lekezelően dobálta hozzám a szavakat, utalva arra, hogy itt egy ágyas vagyok aki csak arra jó.

-Mit akar tőlem? Ha csak azért kellett ide jönnöm, jobb ha megyek is. - megelégeltem, hogy tovább hallgassa őt. Megszégyenítve éreztem magam.

-Hidd el szépségem, ha azt akarnám már rég magamévá tehettelek volna. - fogta meg az arcom és felemelte, hogy egy szögben legyen a tekintetünk. -Térdelj le! - ahogy ki mondta már a földön is voltam, féltem ellenkezni neki. -Neked csak ennyi a dolgod. Azt csinálni amit én mondok. Tehát ha azt mondom, hogy ide jössz és lefekszel velem, akkor azt teszed. Mindegy mikor és hányszor. Világos voltam? - ocsmány hangnemben beszélt hozzám.

-I-igen, megértettem. - ahogy ki mondtam potyogni kezdtek a könnyeim.

Vissza ment a teraszra én pedig futva jöttem ki a szobájából. Megalázott és úgy tett mintha a birtokában lennék. Nem akarok vele lenni soha. Látni sem akarom őt. Nem olyan lány vagyok akit más a birtokába vehet mint valami tárgyat.
A sírástól nem figyeltem ki jött velem szembe, minél hamarabb csendes helyen akartam lenni ahol kisírhatom magam. Rohantam, nem figyeltem ki lehetett az aki megragadta a kezem és megállított.
Ijedten kaptam rá a tekintetem.