✔️Tameless 18+ (RM FF)

1. rész: Az esküvő

~Kang Hera~

Gyűlölöm az esküvőmet.

Ostoba fehér ruhában parádézom, mint ha huszonnégy évesen még ártatlan lennék. Bárcsak így lenne! Álszent módon egy templomban mondom majd ki a kurvára nem boldogító igent. A vőlegényem valami Minjoon vagy Namhoon vagy mi, de őszintén szólva magasról teszek a nevére. Apám se a neve miatt választotta, sokkal inkább a pénztárcája miatt, amiről bezzeg biztosan tudom, hogy Calvin Klein. Vagy egy marok bankót szórt ki belőle, miután betört a házunkba.

Jött, fizetett és elvitt.

Az a szemét úgy vásárolt meg, mint ha csak egy doboz kotont vett volna, ami a kielégüléséhez jó, de utána mehet is a szemétbe. Szóval ezen túl gecinek fogom hívni. Szerintem kifejezetten találó.

A busani világ krémje már itt pöffeszkedik ebben az elcseszett kriptában. Leendő férjem minden bizonnyal sokkal több pénzt keres ezzel, mint amit apámnak adott. Persze nem miattam. A tény maga, hogy Mr. Mindentmegtehetek megnősül, önmagában is hatalmas meglepetés, hát még az, hogy egy ilyen kis senkit választott, mint amilyen én vagyok.

Kell még valami pia.

A hajam olyan böngyör, mint valami kicseszett áldozati báránynak, és a sminkem is inkább hasonlít egy halotti maszkra, mint az én valódi arcomra. Ez nem esküvő, sokkal inkább az életem temetése egy díszes masnival átkötve. Senki ne kérje tőlem, hogy széles mosollyal és kiugró örömmel fogadjam mind ezt, mert nem fogom megtenni.

Miért pont egy ilyen senkit kellett választania? Miért pont én? Sokkal mutatósabb és mellesleg vagyonosabb nőket is megkaphatott volna, de persze neki pont én kellek. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen? Ami azt illeti az óta nem hiszek a szerencsében mióta anyám elhagyott minket. Az óta a szerelemben sem hiszek, na nem mint ha bármelyik olyan sokszor kopogtatott volna az ajtómon.

- Ha kérhetem, ne izegjen-mozogjon Mrs. Kim!

- Ne nevezzen így. Még nem mondtam igent! – felállok, mit sem törődve szegény Huannal, vagy hogyishívjákkal. Már vagy két órája a frizurámmal babrál, pedig le se szarom, és minden bizonnyal azt a kis gecit sem érdekli, hogy nézek ki. Bár ezzel ellentmond az, hogy Huan már vagy két órája matat a hajamban az ő parancsa miatt. – Befejezné már a szöszmötölést? – förmedek rá, és egy újabb üveg pezsgőért nyúlok.

- Mr. Kim tökéletes munkát vár – riadt arccal mered rám, ahogy tántorogva lépkedek a hosszú ruhámban. A kezemben lévő üveget az előttem lévő tükörhöz vágom, és úgy ordítok, mint ha ölnének. Igazából pontosan azt is érzem. Huan rettegve kap a szájához, amin én csak mosolyogni tudok. Nem érdekel a testi épségem, igazából már semmi sem érdekel. Az álmaimnak, a terveimnek, mindennek vége. Mi értelme élnem, ha ezentúl nem lehetek szabad?

Az ajtó hatalmas lendülettel vágódik a falnak és egy kifejezetten jóképű férfi áll meg előttem. Végignéz rajtam, majd bosszús pillantást vet Huan felé.

- Készen van? – idegesít, hogy úgy beszél rólam, mint ha itt se lennék. Nem csak valami kirakati bábu vagyok! Huan bólint, gyanítom, alig várja, hogy megszabaduljon tőlem. A férfi felém fordul, majd megragadja a felkaromat. – Jöjjön.

Hangja mély, de nem félelmetes, sokkal inkább megnyugtatónak találom, de nem kizárt, hogy a két üveg pezsgő miatt érzem így. Az biztos, hogy tőle nem félek. Túlságosan is bejön nekem ahhoz.

- Ugye nem bántotta magát? – fél szemmel rám néz és enged a szorításából miközben lassan battyogunk a hideg folyosón.

- Umm umm – rázom a fejemet és közben képtelen vagyok visszatartani a nevetésemet. Huantól tart, de simán átad majd valami gengszter csókának. Hát ez marha jó!